Három a magyar igazság. Állítólag. Immáron három a Kicsi Hang albumainak száma. Nem állítólag, hanem biztosan. Most már a saját szemünkkel és fülünkkel is meggyőződhettünk róla. Dunaszerdahely, Nyitra és Tardoskedd után Borbély Katalin és Menyhárt József tegnap Pozsonyba is ellátogatott, zsebükben a vadonatúj Dúdoló című albumukkal. A lemezbemutató koncertről, természetesen, mi sem hiányozhattunk.

Vajon meg tudta-e őrizni a fiatal páros azt a letisztult egyszerűséget, ami az első két albumukat (2003: Egyszerű ez, 2006: Ki viszi át?) nagyszerűvé és népszerűvé tette? Vajon hozzá tudtak-e nyúlni úgy új versekhez, hogy az ne a régi feldolgozásokat idézze? S vajon lehet-e ezt a műfajt úgy csinálni évekig, hogy ne unják meg? Ezek a kérdések motoszkáltak a fejünkben miközben figyeltük az előkészületeket, s a lassan megtelő termet a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében.

Nos, a bő egy órás koncert választ adott mindegyikre. Pont olyanokat, amilyeneket vártunk, és amilyenekben bizakodtunk. Vagyis háromszoros igent! Először: igen, a Kicsi Hang még mindig kicsi. És pont ettől óriási. Másodszor: igen, a Kicsi Hang tud anélkül újítani, hogy lejjebb engedné a mércét. Harmadszor: igen, a Kicsi Hang már csaknem tíz éve dalol verseket, s kiégésnek, ellaposodásnak semmi nyoma náluk.

Ilyen szövegírókkal nem nagy kunszt, mondhatnánk rosszmájúan. De nem mondjuk. Nem csak azért, mert nem vagyunk rosszmájúak, hanem mert pont ezzel nyűgöznek le minket. Hogy úgy nyúlnak hozzá a különböző műfajú versekhez, mint az édesanya a csemetéihez: pontosan tudja, mikor melyikre milyen ruhát adjon, milyen hangon szóljon hozzá, hogyan nevelje. Ilyen kifinomult zenei érzékkel és irodalmi igényességgel kezeli a Kicsi Hang is a verseket: mindegyik a pont hozzá illő hangot, hangszert, akkordot kapja meg. Nem többet, nem is kevesebbet. Mikor hallgatja az ember, eszébe se jut, hogy ezt máshogy is lehetne, talán még arról is megfeledkezik, hogy ez eredetileg dallam nélkül született.

József Attila tényleg nem írta oda a Születésnapomra verse végére, hogy „Happy birthday to you?” És Villon se Bob Marleyvel az oldalán költötte a Kettős balladáját a bolond szerelemről? Bettes Istvánnak és Zelk Zoltánnak se volt gitár és furulya a kezében, mikor gyerekverseiket költötték? És Shakespeare? Ő se dallamokra akarta a rímeket faragni?

Mindezt csak két felvidéki magyar zene- és irodalombarát gondolta hozzá a költeményekhez? Bezony, bezony, gratulálunk is nekik hozzá. Az új albumhoz. A bemutatókoncerthez. Az új gitároshoz (Emmer Péter). És a régi, lankadni nem akaró lelkesedéshez.

Kicsi Hang: Dúdoló:

 hirdetes_810x300  

1. Weöres Sándor: Sej-haj folyóba/Dal három messzi tájról
2. József Attila: Dúdoló
3. Falcsik Mari: Keresetlenül
4. Zelk Zoltán: Hová szaladsz, vízipók?
5. Weöres Sándor: Nyári este
6. Nyílász Péter: Hó hahó
7. Tamkó Sirató Károly: Szembeszél
8. Juhász Gyula: Milyen volt
9. József Attila: Nagyon fáj
10. Kormos István: Csillagom
11. William Shakespeare: Kisasszonyok, ne sírjatok…
12. Z. Németh István: Elmondom brádör
13. József Attila: Születésnapomra
14. Rudyard Kipling: Fókaaltató
15. József Attila: Amit szívedbe rejtesz

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!