A következőkben szubjektív, a vérbeli filmes kritikáktól távol álló beszámolómat olvashatjátok egy idei mozifilmről.

A szóban forgó film előzetesét ez esetben kihagytam, így egy romantikus filmecskére készültem. Igen, így is indult. Az elején még idegesített a Hannah Montanaból (illetve tinibálvány zenei pályafutásáról is) ismert Miley Cyrus játéka. Hogy a mai „színésznők” miért nem tudják becsukni a szájukat, amikor épp nincs rá szükségük (a Twilightból ismert Kristen Stewart se nagyon jeleskedik a szája indokolatlan nyitvatartásának mellőzésében)?! Ettől olyan butácska, csúnyácska arcuk lesz, és a színészi tehetségükről se győz meg. Aztán a film közepe táján már voltak sírást okozó részek, a film végére pedig egészen drámába fulladt az egész, persze kis mosollyal és mély érzelmekkel. A drámai hatás és a mély érzelem nem volt véletlen, hiszen mint utólag kiderítettem Nicholas Sparks nagysikerű író újabb filmes feldolgozását tekintettem meg. Aki látta már tőle a Szerelmünk lapjait, az tudja, hogy milyen heves érzelmeket képes kiváltani a legérzéketlenebb emberből is egy Sparks-sztori.

Összefoglalva tehát egy nem túl sok erős poénnal, de szép tájjal, érzelmekkel telített jelenetekkel, nem olcsó sztorival rendelkező kis filmről van szó. A film végére még Miley játéka is elért egy nézhető, hihető szintet. Az apa szerepét játszó Greg Kinnear teljesítménye nekem nagyon tetszett, egy másik drámában, az Isteni szikra című filmben is hasonlóan remekül alakított. Ami még külön megjegyzendő, azok a teknősös részek, amelyeknél igazán jó kis vágást hoztak össze a film készítői.

// dóra //

Előzetes és tartalom:

 hirdetes_810x300  

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!