Prológus, avagy ARC-poétika

Ki hát ez a fura fazon, s mit akarhat itt,

Nagyképűen bontogatván gyönge szárnyait,

Nagy sikerre avagy éppen nagy kudarcra várván,

Fürkész szemek sortüzében mozihősként állván.

 

Tőlem mostan mindenki a remekművet várja,

Nehogy aztán nagyobb legyen füstje, mint a lángja.

Épp eleget szóltam rólam, fejem fájdul belé,

Csekély munkámat ajánlván lépek önök elé.

 

Pontatlanok bár e versek s tökéletlenek,

Mert helyenként gyötörtek s tök éretlenek,

Mindazáltal büszkeséggel hajolok fölébük,

Igyekeztem magamból stílust csenni beléjük.

 

S ne zavarja önöket, hogyha szavam helytelen,

A nyelvtanon tett erőszak szárad az én lelkemen.

Fogják fel, ha úgy tetszik egynémely hibámat

Figyelmesen általgondolt licenciának.

 

És ha másra nem is jók, mindösszesen arra,

Hogy szép leányok bájait fűzhessem a dalba,

S barátoknak kedveskedve rímelgessek szépen,

A próbálkozást akkor is sikeresnek vélem.

 

Előre is elnézést hát azért, amit teszek,

Halkan ásítsanak csak, ha unalmas is leszek.

Remélem, hogy szeretettel fogadják a versem,

Ennyire volt képes ez az elhavazott szellem.

 

Csekélyke reménnyel s hatalmas izgatottsággal szívemben, csak remélni tudom, hogy butuska és enyhén önkritikus dalom sikerült valamelyest megszerettetnem önökkel, s hogy valamiféle isteni csoda közepette majd mielébb be is fogadják szíveikbe. S most engedjék meg, hogy ifjonti gőgtől s a magamutogatás vágyától vezérelten elemzésre hívjam elő kedvenc kitalált műkritikusnőmet, a nagytiszteletű Hunfalvyné–Lechner Editet. Jó szórakozást kívánok.

A szerző Prológus című verse, mely egy soha meg nem valósult előadás tiszteletére, egy nagyobb lélegzetvételű műve felvezetőjeként íródott, önmagában, egyedülálló darabként is megállná a helyét. Tekinthetünk rá akár a költő jelenlegi munkásságának Ars poeticájaként is, mivelhogy fellelhetők benne mindazon fontos motívumok és mozzanatok, szövegszerkesztési módozatok, hangulat és játékos-önelemző gondolatok, melyek egész munkásságára és személyiségére is jellemzőek. A darabot Tőzsér Árpád Comenius Egyetemre való érkezésének tiszteletére írta egy vitatott jelentősséggel biró mikrodrámájának beharangozójaként (a darabot egyébként nagy tisztelettel ajánlom figyelmükbe!). Egy verstanilag bár megtorpedózható, összességében mégis elragadó, humoros művet vetett akkor papírra, mely megállja helyét a kollégái között is.

A szerzemény négysoros szakaszokba gyúrva látott napvilágot páros rímtől megfűszerezetten. A műben végig 13 és 14 szótagos sorok váltják egymást és képezik bölcsőjét a költő kedves-bolondos gondolatainak. Beismeri, sőt mi több, reklámozza versei pontatlanságát és nyelvtanon ejtett erőszaktételét, mindazáltal mégis egyedinek és stílusosnak bélyegzi verseit, beleértve az adott darabot is.

Ifjú költőnk figyelemre méltót alkotott. Minden kétséget kizáróan símogatnak a szavai: stílusa, könnyedsége, vagy épp emészthető-élvezhető formában megörökített emelkedett gondolatai gyógyírei lehetnek sok ezernyi csúf kórnak, melyek mindegyike odabenn, a lélekben gyökeredzik.

Szavakkal megragadhatatlan izgalmaktól és lelkeinkben duzzadó szeretettől telten várjuk a költőzseni újabbnálújabb, lehengerlő műveit. Csak föl-föl fiú, semmi félelem

"igee"

Szerk. megj.: Igee ezentúl rendszeresen jelentkezik nálunk verseivel.

Ha tetszett a szerzemény, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!