Emlékeznek még egyik korai poétámra? Ahol közelmúltbéli lángolásom irodalmi termésének kezdőakkordját mutattam be Önöknek? Letűnt kor letűnt lángolásának bizonysága volt. Kurta, s szívemnek mégis oly kedves mondvacsináltszerelmi ciklusom beharangozója. Az elsőt követően nyugalmasabb vizekre eveztem, kerülvén a hatalmas érzelem-csatákat és romantikus, magamutogató belső vivódásokat, igyekezvén senkit meg nem bántóan, neutrálisan alkotni. Azt hiszem, célomnak tökéletesen eleget tettem. Fentebb említett korszakom csekély irodalmi termésének soron következő, immáron második darabjával igyekszem hát olvasóim kedvében és a kritika ellenében járni.

Elődjénél jóvalta visszafogottabb, szinte csak parázsló darabról van szó ezesetben, mellyel annak idején legelnézőbb hallgatóközönségem sem bánt épp a legszeretetteljesbben. Előre is elnézést hát, hogy idejük rabolom ostoba és keveset mondó tákolmányommal, ám buzgalmam s tettvágyam szüntelen rajtamütései nyugtalan grafománná avanzsáltak engem. Megosztani kivánok mindent mit termésemből csak kicsit is értelmesnek vélek. Rövid ciklusom kétségkívül legerőtlenebb darabját szokásomhoz híven mégis tisztelettel s szeretettel ajánlom figyelmükbe. Kellemes utazást kivánok:

Mikor már a Petőfi is fáradtan pihen,

S a Nap is kezd már ragyogni a kéklő réten fenn,

Amikor már szárnyasok úsznak át az égen,

Engedd meg egy versemet elregélnem nékem.

 

Igyekeztem nagyszerűt és rimest irni néked,

-Remélem majd ezt a művet is pazarnak véled-

S azért fűzöm gondolatim ismételten versbe,

Merthogy semmi kreativ sem jutott eszembe.

 

S újra csak egy butus mű az, melyet rimbe szedtem,

Mivelhogy a tehetségből túl keveset mertem.

Engedd meg, hogy kivánságim ekképpen tálaljam,

S vállaljam előtted vig-bolondos vonzalmam.

 

Szülinapod alkalmából köszöntelek téged,

Kivánván, hogy sohase lankadjon reményed,

Hogy minduntalan elérd célod, azt, amire vágysz,

És hogy ezt az életet le gondtalanul játszd.

 

Jókedv és szerencse szegélyezze útadat,

S meglátod, a jövő majd kiszinezi múltadat.

Bizakodjál szüntelen, s ne törjön le senki,

Azt hallottam boldognak csak igy lehet lenni.

 

Találj rá a szerelemre, s élvezd ki a gyümölcsét,

Jóbarátid legyenek türelem és reménység.

Jókedvvel élj minden napot, tégy úgy, ahogy nem tudok,

És ha igy tész, hidd, az öröm nagylelkűen rád ragyog.

 

Legyél mindig pozitiv hát, lankadatlan jókedvvel,

Nincs is szebb, mint bennső szépség találkozván külsővel,

 Merthogy rendben ez a küllem, afelől biz nincs vita,

És a kedves mosolyodban sem lelhető csúf hiba.

 

Hiszem, hogy az idő kegye megérint majd téged,

A mainál is ragyogóbb mosolyt adván néked.

Kivánom, hogy igy legyen, s hogy kerüljön a bánat,

S kivánok még szülinapot legalább vagy százat.

 

Versiráshoz segitségül lusta múzsát hivtam,

Vajúdó agyamat igy nem sok jóra birtam,

De kérlek téged, hazudd nékem, mennyire is tetszett,

A kedves bók, ha hazug is, szép leánytól legszebb.

 

Az energikus kezdést követően rövidesen napvilágot látott szerelmi ciklusának második, visszafogottabb, költői és érzelmi szempontból sokkalta szürkébb, plasztikusabbak, eredetiségében is kritizálható darabja. Ihletője a kiszemelt fiatal lány születésnapjának közeledte volt. Két hétre az első szerzemény keltezését követően vettetett tehát papírra ez a hízelgő, még mindig a túl korai cselekednem“-féle érzés bűvkörétől áthatottan. Gyöngesége ellenére sem merem azonban melléfogásnak nevezni e művet, ott hordozza magában ugyanis azt a fajta csekély többletet, mely költőtársai jelentős részéből hiányzik. Felépítése a klasszikus elvet követi, mely a költő eddigi munkásságának nagy részére is jellemző, s mely egy bizonyos idő elteltével zavaró tényezővé, megszokottá -mondjuk ki nyíltan- unalmassá teszi művészetét. A ciklus többi darabjához hasonlóan természetesen itt is megtalálható a humoros-bocsánatkérős magyarázkodás, felvezetés a maga már-már sablonszerű szerkesztésmódjával, továbbá a keletkezés miértjének leírása is, a szokásos mellébeszélés és burkolt udvarlási formulkák, utalások és rávezetősdik. Egyszóval mindaz, mit a költő a siker elengedhetetlen kulcsának tart műveiben, s melyek szinte már közeli ismerősei a mélyen tisztelt olvasónak. A szerző egy csodálatos ötletességgel megszerkesztett költői játékba invitál bennünket rögtön művének legelején. Az első versszak sorai a kiszemelt hölgy születésnapjának havát és pontos dátumát is elárulják, persze csak ha érzékkel s kellő mennyiségű háttérinformációval tudatában mazsoláz köztük a tisztelt nagyérdemű. Eme támpontok segédletében napnál világosabban rajzolódik ugyanis ki előttünk a március idusa utáni nap, a lány születésének napja, amikor mint ahogy irja „már Petőfi is fáradtan pihen s a nap is kezd már ragyogni a kéklő réten fenn”.

Poétánk műve első három versszakát, ahogy azt már megszokhattuk újra műeleji-monológjával, bolondos magyarázkodással inditja. Nihil novi sub sole. A kimeritő szabadkozást követően megjelenik végre a várva-várt, gondolataiban már oly régen megfogalmazódott álmodozásainak rövid, versszakvégi, 2 soros párlata a következő szavak képviseletében: „Engedd meg, hogy kivánságim ekképpen tálaljam, s vállaljam előtted vig-bolondos vonzalmam.”Poétánk ciklusának eme darabjában, hacsak finomkodva, magára erőltetett szendeséggel is, de végre levetette álarcát, nyiltan vállalván hölgye előtt…A Nagybetűs Vonzalmat. A bölcselkedő, csupa remekbe szabott világmegváltó gondolatokat követően, –  melyeket remek érzékkel épp a csúcson, pattanásig feszült helyzetben rekeszt be – , a befejező epizód bocsánatkérő 4 sornyi záróakkordját tárja elénk egyszersmind művét is befejezvén véle. Nos, nem épp a legszerelmetesebb darabbal állunk szemben. De hogy gondolatim összefűzzem egyetlen nagy csokorba, azt kell mondjam, egyszeri olvasásra kiváló, átlagos szerzeményről van szó, mely helyenként azonban még üdítőleg is hathat a befogadóra. Ezért is ajánlom mindnyájuk figyelmébe, legfőképp viszont mégis a kevéssé igényes, mindösszesen csak kikapcsolódást szolgáló művek után kutatóknak. Egy biztos, ártani semmiképp nem árthat…

(Hunfalvyné-Lechner Edit, Budapest)

 

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!