Sosincs későn az ébredés,
Mindegy, hány év veszett el,
Mindegy, mennyi esélyt takar
Sötétjével holt-lepel,
Mindegy, mennyi hiba áll ott
Rossz emlékként mögöttünk,
Nehéz bár, de csak a Jövőn,
Nem máson kell merengjünk!
Titok ez, mit alig értek,
Mindig hátra nézek én,
Álmaimban nosztalgikus
Filmként les a múlt felém,
Pedig gyönyört, újat nem ad,
Merev öröm-emlék mind,
Ami bennem él még mindig,
(okos erre mind legyint)…
És jaj, nekem oly nehezen
Megy mindennap küzdeni,
És valami új Örömet,
Élményeket keresni,
Aztán döntök: mosttól fogva
Csak mi előttem van, kell!
Nem fontos már semmi régi,
Múlt-idő: nem érdekel.
Ám mit százszor eltemettem,
Százegyedszer támad fel,
S Mi már sokszor lökött mélybe,
Ismételten felemel,
Egyik percben öröm ragad,
Aztán újra rettegés,
Itt az idő, mosttól máshogy!
Nem késő az Ébredés.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
