No, az írek elintézték. Nem mintha nem lett volna valószínű, hogy valahol majd megakad az ügy. A brüsszeli vízfej bürokrata urai most törhetik a fejüket, hogyan babráljanak ki a népdöntéssel, és hogyan fogadtassák el azt, amiről gyakorlatilag gőze sincs senkinek sem. Se írnek, se választópolgárnak, se politikusnak.

2005-ben a hollandok és a franciák akasztották meg a nagy európai összeborulósdit. Most már jobban vigyáztak mindkét országban. A gall kakas és a tulipános fapapucs otthonában is rájöttek, jobb az ilyen „bagatell” ügyet csak az okos honatyákra bízni. Ők majd elvégzik a dolgot a választópolgárok helyett. A probléma csak ott van, hogy ebben a roppant fajsúlyos kérdésben még a képviselők sem látnak tisztán. Kis országunk parlamentje alkotmányjogi bizottságának tagjai például szinte egytől egyig azt mondták a lisszaboni szerződés tárgyalása után, hogy „a szerződés annyira nem egyértelmű és értelmezhetetlen, hogy majd csak a praxis mutatja meg, mennyire válik be”. Hát ez fantasztikus! Magyarra lefordítva: mi, az elöl-hátul utcahossznyi titulusú jogászok sem értjük a szerződést, de a biztonság kedvéért – ha már annyit szarakodtak vele a nagyokosok -, szavazzuk meg! Feltételezem, máshol sem értettek belőle többet a döntéshozók. Pedig a nép választott képviselőinek legalábbis papíron a választóik érdekeit kellene képviselniük (ezért hívjuk őket képviselőknek), joggal várhatnánk el, hogy egy ilyen nagy horderejű, gyakorlatilag alkotmánnyal felérő szerződést jó alaposan áttanulmányoznak. Még ha első látásra nem is tűnik úgy, ez nálunk is a négyéves választási időszak egyik legfontosabb döntése kellett volna, hogy legyen. Ha pedig nincs a sajtótörvény körüli cirkusz, minimális vita után szinte úgy ment volna át a képviselők nyomógombjai alatt, mintha éppen arról szavaztak volna, hogy ezután milyen fejléces papíron kell beadni ezt vagy azt a kérvényt.

Az írek tehát bemutattak egyet: na itt van nektek! Tökre nem tudjuk miről szól, ijesztgetnek is minket vele, hogy rosszabb lesz majd ennek köszönhetően, akkor nem szavazzuk meg. Kész. Jól tették! Tanulság: ha az európai nagyokosok egy ilyen fontos dolgot el akarnak fogadtatni velünk, elvárható lenne tőlük, hogy el ismagyarázzák nekünk (igen, nekünk is!), mi a francra jó ez, és nem a fű alatt próbálják meg elfogadtatni, kétes politikai alkudozások után. Csak az a félő, hogy azok a bizonyos összeurópai nagyokosok (2005 után) ebből a pofonból sem a helyes tanulságot vonják le…

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!