A nyitott magyar kézre nyitott szlovák kézzel reagált. Hetilapja nemrég kétnyelvű címlappal jelent meg, melyet szeretne folytatni. A reakciók ellenben sok tekintetben meglepték. Durayt tiszteli, Csákyt viszont nem. A Most-Hídban a szlovákok szerinte már csak dísznek vannak. Állítja, hogy Trianon igazságtalan volt a magyarokkal szemben, a Beneš-dekrétumok pedig megkárosították őket. A szlovák média állócsillagával, Štefan Hríbbel beszélgettünk.

Nemrég vette át Budapesten a Charta XXI díját a megbékélés és együttműködés elismeréseként. Mi lepte meg Önt jobban? Surján László szavai, melyet nyitott magyar kézként értékelt, vagy a közvélemény reakcióját az Ön díjára?

Amikor Surján előadását hallgattam Budapesten, éreztem, hogy ez egy történelmi pillanat. Ilyen nyíltan, önkritikusan jeles magyar politikus a szlovák-magyar kapcsolatokról még nem beszélt. Legalábbis én nem találkoztam vele. Nem mondanám, hogy meglepetés volt, mivel már korábban is többször találkoztam Surján Lászlóval Brüsszelben, vagy Füleken egy konferencián. Tudtam, hogy értelmes véleménye van a szlovák-magyar kapcsolatokról. Ilyen szempontból nem volt meglepetés. Egy nagyon mély, őszinte és lelkiekkel teli vallomásként éltem meg egy fontos magyar részéről. Nem meglepetésként, hanem mint egy szép dolgot.

hrib fbAmi a szlovákiai reakciókat illeti, azok három okból is megleptek. Először is a szlovák sajtó. Néhány kivételtől eltekintve nem foglalkoztak vele, vagy csak nagyon keveset. Van egy olyan gyanúm, hogy azért, mert mi jöttünk elő ezzel vele. Szlovákiában régóta hiányzik a jóakarat, inkább az irigység az úr. Gyanítom, hogy néhány média azért ignorálta mindezt, mert a .týždeň jött vele elő. Ami meglepően nem professzionális, mivel teljesen mindegy, ki mivel jön. Ha egy fontos magyar politikus mond valamit, teljesen mindegy, mit gondolok az adott politikusról. Ha médium vagyok, szerkesztőségi kötelességem megjeleníteni azt. Utána véleményezhetem, hogy nem hiszek neki. De tájékoztatni sem, nem mondani el a tényeket, ezt nagyon nem professzionálisnak tartom.

A másik dolog, ami meglepett, a magyar kisebbség reakciója volt, melyet Csáky és a hozzá hasonlók képviselnek. Számomra felfoghatatlan okból elkezdték hangoztatni, hogy ez az egész kevés, mivel nem szól a szlovákiai magyarokról. Csakhogy ez a dolog meg nem értését mutatja, mivel mindkét szöveg a magyarokról és a szlovákokról szól. Nem Szlovákiáról, mint államról, és Magyarországról, mint államról. Hanem a szlovákokról és a magyarokról, akik között a szlovákiai magyarok is megtalálhatók. Amikor sajnálatomat fejeztem ki azzal kapcsolatban, ami a magyarokkal Trianon és a Beneš-dekrétumok kapcsán történt, az a szlovákiai magyarokra is vonatkozik. Surján szavai úgyszintén. Ez volt a második meglepetés.

Ráadásul Csáky azt mondta, hogy ebben hasonlítok Ficora, mert az esetleges szlovák-magyar jó kapcsolatokra törekszem, de nem érdekel a szlovákiai magyar kisebbség. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy ha megnéznénk az elmúlt 15-20 év alatt milyen nézeteket vallottam, akkor ki merem jelenteni, hogy jobban pártfogoltam a szlovákiai magyarságot, mint ő. Csáky sokkal inkább a saját érdekeit és kormánytagságát nézte. Bizonyítékként az ország területi felosztását hoznám fel, melynek megyei felosztása a magyarság érdekeivel ellentétes volt. Ő ennek ellenére azt mondta, maradjunk kormányon és hagyjuk az egészet. Ha tehát ezt a játékot akarjuk játszani, azt mondom, jobban pártfogoltam a szlovákiai magyarságot, mint Csáky.

A harmadik meglepetés a hívő barátaim között volt. Számomra Surján szavai lelkiekkel is tele voltak a kölcsönös bocsánatkérés, megbocsátás, egymás megértésére tett hajlandóság kapcsán. A barátaim egy része szintén azt mondta, hogy a magyaroknak kell megváltozniuk, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok problémáit a magyarok okozzák. Štefan Markuš (megj. Szlovákia volt magyarországi nagykövete) is ezt vallotta, akit egyébként tisztelek és szeretek.

 hirdetes_810x300  

Mivel magyarázza a sajtó és a közéleti személyiségek ellentmondó reakcióit?

hrib2Csákyt 20 éve ismerem mint politikust, aki leginkább magára gondol. Nála azzal magyarázom, hogy önmagának kampányolt. Mivel ha valami pozitív következne be a szlovák-magyar kapcsolatokban, és ő nem lenne ott, az kellemetlen és előnytelen lehet számára. Így inkább elgáncsolja. Csáky nárcizmusaként és egoizmusaként értékelem.

A szlovákiai közbeszédet leginkább liberális értékrendű pozsonyi személyiségek alakítják. Az ok, amiért hallgattak, gondolom az, hogy Surján László Fideszes. Szlovákiában felületes ítélkezés van Magyarországgal szemben. A Fidesz a rossz, és akik a Fideszt kritizálják, a jók. Mert a Fidesz konzervatív. A szlovák liberálisok egy része nem csatlakozhat egy ilyen kezdeményezéshez, mivel magyar oldalról egy Fideszes képviseli. Úgy gondolják, hogy ezzel saját maguknak mondanának ellent, mivel ők meg liberálisok. Szerintem ez helytelen világnézet, mivel bárki, aki jó gondolattal vagy állásponttal jön a szlovák-magyar kapcsolatokban, szükséges, hogy legalább beszéljünk, gondolkozzunk róla. Hunčík Péter szépen megírta, hogy sok dologban nem ért egyet a Fidesszel, de mivel Surján komoly dolgot vetett papírra, gyerünk, beszéljünk róla. A szlovákiai liberálisok nagy része nem ezt mondja.

Csáky Pál szavainak margójára, kezemben van a szövege. Ő azon kívül, hogy értékeli a gesztust, zokon veszi a tendenciózusságát. Ahogy fogalmaz, Ön nem látja, vagy nem akarja látni a lényeget. Állítja, hogy gondolatban Ön ott tart, ahol Fico. Azaz jó viszonyra törekszünk Magyarországgal, de az csak a Dunától délre illetékes. Ami a Dunától északra van, azt ne vegyük figyelembe, az belügy, a szlovákiai magyar közösség nem igazán partner – maximum vazallus. Amíg a magyar politikusok (és választóik) a  szlovák érdekek támogatását segítik, addig jó partnerek, ám amikor előhozakodnak a saját problémáik megoldásának igényével, akkor már nem olyan jó partnerek. Az Ön reakciója?

hrib3Ez nem igaz. A szlovákiai magyarok helyzetét sok korábbi kormány igyekezett jól kezelni. Már a rendszerváltás utáni első, de más kormányok is, ahol a magyarok is ott voltak. Már ez is sok szlováknak elfogadhatatlan volt. Ennek ellenére a szlovák kormánykoalíciós partnerek természetesnek tartották. Történelmileg nem igaz, hogy én, vagy mások csak a két ország jó kapcsolatában voltunk érdekeltek, de a szlovákiai magyarok helyzetének javításában nem. Ez hazugság. Olvassa csak el Csáky, mit írtam az elmúlt 20 évben a magyar kisebbségről, és rájön, hogy én valójában az összes ésszerű követeléseikben támogattam őket. A nyelvtörvénytől kezdve az autonómia különböző formáiig. Nem tudom, honnan szedte ezt. Vagy nem emlékszik rá, vagy rosszindulatú. De ez nem igaz.

Magyarként nem tehetem meg, hogy ne kérdezek rá. Az Ön hetilapja, a .týždeň, nemrég kétnyelvű címlappal jelent meg, melyek Apponyit és Benešt ábrázolják, Bocsánat, magyarok ill. szlovákok címmel. Nem érez bizonyos aránytalanságot Apponyi és Beneš által elszenbedett sérelmek között?

A két címlap nem azt jelenti, hogy az egyik rosszat tett a szlovák népnek, a másik pedig ugyanennyi rosszat a magyaroknak. A címlapok nem azonos súlyú sérelmek egyensúlyát mutatják. Csak szimbólumok. A magyarok számára Beneš a dekrétumok miatt szimbólum, Trianonhoz pedig nem találtunk megfelelő személyt. A szlovákok számára a magyarosítás, mely Apponyihoz köthető. De nem arról van szó, hogy ki jobban vagy kevésbé. Két szimbólumról van szó, mely mindkét népnél igazságtalanságot jelentenek.

Talán ebből adódik a negatív reakció. Sokan azt mondták nekünk, hogy nem lehet összehasonlítani őket. Apponyi nyelvtörvényei ugyanis arról szóltak, hogy az állami hivatalokban regionálisan és helyileg olyan nyelven kellett beszélni, amilyen nyelven az adott régióban élő többség beszélt. Ez pedig a magyar volt abban az időben. Beneš-dekrétumai ezzel szemben 90 ezer szlovákiai magyart telepítettek ki Magyarországra és 40 ezret Csehországba. Kényszerítve őket arra, hogy elhagyják szülőföldjüket, hátrahagyva vagyonukat. Ez aránytalan.

Nem gondolom. Az Apponyi törvények idején úgy volt, hogy mindenkinek olyan nyelven kellett beszélnie, amilyen nyelven az ott élő többség beszélt. Képzelje el, hogy ez most lenne. Szlovákiában a többség szlovákul beszél, így mindenkinek szlovákul kellene beszélnie mindenhol, a hivatalokban is.

ketnyelvu tyzden

Mit lehet tenni ilyen légkörben, hogy a megbékélésről ne csak beszéljenek, de konkrét tettek is legyenek?

Annak ellenére, hogy a média egy része figyelmen kívül hagyta, valamilyen vita mégiscsak kialakult. Egyrészt irt a .týždeňbe František Mikloško, aki már korábban elnézést kért a Beneš-dekrétumokért. Írt hozzánk Hunčík Péter, írni fog Öllős László, a következő számba (szerk.megj. a beszélgetés szerdán, június 5-én készült) Fedor Gál és Peter Zajac ír a szlovák-magyar kapcsolatokról. Magyarországon elkezdtek beszélni róla. Több interjút is adtam, a magyar televíziónak is. Elkezdődött egyfajta diskurzus, sok erős reakcióval találkoztam. Nem gondolom, hogy a szlovákok és a magyarok között gyűlölködés van, és hogy ezzel semmit nem tudunk kezdeni,csak várni száz évet. Nem gondolom. Már az, hogy kétnyelvű címlappal jelentünk meg, ha gyűlölködés lenne, az nekünk ártott volna, mivel szlovák olvasóink nem vásárolnának minket. De nem kaptunk egyetlen negatív reakciót sem. Valójában nagy potenciál van itt arra, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok erőteljesen javuljanak.

Az interjú szlovák nyelvű eredetije itt olvasható.

És hogy mire van szükség? Én kimondtam, hogy Trianon igazságtalan volt a magyarokkal szemben, buta döntés született, amit Szlovákiában kevesen mondanak ki. Mert attól félnek, hogy nem lesznek népszerűek, a magyarok pedig rögtön azt mondják, hogy akkor adják vissza ezeket a területeket. Ha tiszta lappal akarunk indulni, előbb ki kell mondanunk az igazságot a múltunkról. Nekem igazságos kimondani, hogy Trianon igazságtalan volt magyar szempontból, a Beneš-dekrétumok pedig megkárosították a magyarokat.

Ezt követően jelentünk meg kétnyelvűen. A reakció nem tett tönkre minket, a demokrácia nem fordult ellenünk. Inkább érdekes volt. A fiatalok olvassák, elkezdődött egyfajta diskurzus. Ezt kell folytatni. Úgy döntöttünk, hogy a szlovák-magyar kérdést minden egyes számban megjelenítjük, és hosszú távú terveink is vannak a .týždeň-ben. Ennek végén akár az is lehet, hogy szlovák-magyar kiadványok nem egyszeriek, hanem rendszeresek lesznek. Nem tudom, mit jelentene ez, vásárolnának-e minket Dél-Szlovákiában, de van egy olyan álmunk, hogy kétnyelvű újságot adjunk ki.

Nem terveznek a Lámpa-ban is megfelelő körülményeket alakítani ki ezeknek a kérdéseknek a kitárgyalására? Talán jó irányba mozdulnának el a dolgok és több nyitott lelkű embert találnának.

A Lámpa-ban az STV-ben az elmúlt években már több adás foglalkozott a szlovák-magyar kapcsolatokkal, ahol szlovákok és magyarok is találkoztak. Az utolsó Lámpa-ban szintén magyarok beszéltek erről, és van egy olyan tervem, hogy meghívnám Surjánt és más hasonlóan gondolkodó szlovákot, és csinálnánk egy kétnyelvű Lámpa-t. Ősszel megoldható lehet.

drom.sk

Van viszont itt egy politikai erő is, melynek a szlovák-magyar együttműködés a logójában is szerepel. Sikeresek Ön szerint e téren?

A Most? (hosszú csend.) A Most amikor alakult, azt mondták, hogy a szlovák-magyar együttműködés és együttélés az egyik kulcskérdés lesz. Azt gondolom azonban, hogy idővel elcsúszott, valójában ez egy újabb párt a magyar kisebbség számára. Van ott néhány szlovák, de egyre inkább csak dísznek. Hiányoznak a kulcs személyiségek, akik meghatároznák az arculatát a pártnak, a lépéseit. Inkább csak dísznek vannak. A Most kezd a szlovákiai magyarok egy újabb pártjává válni.

Szomorú, hogy a szlovákiai magyarokért küzdő két párt egymástól veszi el a százalékokat, és egyikük bejut a parlamentbe, a másikuk nem. Én a Mostra szavaztam, amikor megalakultak, de ma azt gondolom, hogy az az eszme, amely mentén létrejöttek, nem valósult meg. Elfelejtődik.

A 2010-es választások előtt Ön nyíltan támogatta a Most-Hidat, hogy ezután ugyanúgy nyíltan kritizálja is őket. Azt mondta, hogy csalódott bennük, a szlovákiai magyar napilapban gyanús gazdasági összefonódásokról írt, miszerint Bugár mögött a Transpetrol korábbi elnöke, Czucz István áll. Mint tudjuk, a Most-Híddal időközben az OKS útjai is szétváltak. Hogyan értékeli a Mos-Híd eddigi tevékenységét a vállalt együttműködés tükrében?

A Most és Bugár Béla, akit a barátomnak tartok, nagyon durván és fölényesen viselkedett az OKS-el szemben. Nem volt partneri viszony. Emiatt csalódtam, mert épp azért támogattam azt a pártot, hogy szlovákok és magyarok egy politikai tömörülésben együtt dolgozzanak. Nem azért, mert mi vagyunk a többség, és nektek hallgatnotok kell ránk, hanem partnerség alapján. Emiatt csalódtam Bugárban. De hogy ne legyek igazságtalan, ami a közéleti tevékenységét illeti, Bugár Bélának még mindig megvannak a képességei arra, hogy a szlovákokban a szimpatikus magyar érzetét keltse. Ami nem elhanyagolható dolog. Éveken keresztül itt olyan klisé volt, hogy a magyarok a rosszak, akik nem értenek minket, és mindig csak magukra és a sérelmeikre gondolnak. Bugár Béla az az ember, akinek valamiféle humora is van, vicces, tesz valamit e tekintetben a szlovák-magyar kapcsolatokért. Azt a magyart mutatja fel, aki elfogadható a szlovákoknak. De az, ahogy az OKS-el viselkedett, és általában, ahogy a szlovák-magyar vegyes párt vezéreszméjéhez viszonyul, nem váltotta be a hozzá fűzött elvárásokat.

Fico úgy fogalmazott, hogy az MKP és a Most-Híd között testvérharc zajlik. Ön 2009-ben azt mondta, a Most-Híd jobb párt, mint az MKP, mert azok az emberek, akik alapítják, rendelkeznek bizonyos múlttal, az MKP-ban maradottak szintén. A kettőt összehasonlítva pedig Önnek a Most-Híd jött ki jobban. Hogy látja ezt ma? Duray már nyugdíjban, Csáky egy lábbal az Európai Parlamentben…

hrib4Én egyébként tiszteltem Durayt 1989 előtt és azután is. Ő egy sajátos ember, a szlovákok többsége utálta őt, de én tiszteltem az álláspontjaiért. Politikailag nem értettem egyet vele, hasonlóan Csákyval sem, akit emberileg sem tiszteltem. Ez volt az egyik ok, amiért a Mostot választottam az MKP helyett. Én is úgy láttam, hogy a Most nyitottabb párt, ami a szlovák-magyar együttműködést illeti. Hosszú éveken keresztül az volt az elfogadott álláspont Szlovákiában, azt hiszem Duray vezette be, hogy a magyarok pártjának ellenzékben kell lennie, nem pedig kormányon, Mert kormányon kompromisszumokat kell hoznia, és nem harcol ki annyit, mint ellenzékben, ahol határozottan védheti a magyar érdeket.

Azt gondolom, hogy ez hibás elképzelés. Ebben Bugár oldalán állok. Nem tudom, hogy ez a különbség az MKP és a Most között fennáll-e még, hogy az MKP ma is azt gondolja-e, hogy ellenzékben jobb. Nem tudom. De azt tudom, hogy a Most ezt nem gondolja, és stratégiai gondolkodásban közelebb áll hozzám a Most a mai napig.

Tud mondani reális eredményt, ami a Most-Híd kormányzati tevékenységével köthető össze, vagy Bugár karizmájával és viccességével, pozitív imázsával és népszerűségével?

Azokban a kormányokban, ahol a Most hatalmon volt, mindenképpen javult, és nem rosszabbodott a nyelvtörvény, megalakult az egyetem Komáromban…

…az még a közös MKP idejében volt.

Két év kevés idő arra. Egy kormány volt csak, mely rögtön fel is bomlott. Ez alatt a szlovák pártok sem értek el semmit.

A beszélgetésünk ideje alatt távozik épp posztjáról A. Nagy László kisebbségi kormánybiztos.

Tényleg?

Igen. A vasúti kétnyelvűségről szóló törvénymódosítás csődje miatt. Figyelte ezt a témát?

Emiatt mondott le A. Nagy László?

Ön folyamatosan az ún. mi magyarjainkról ír és beszél, akik hosszú évekig összetartottak, megbízhatóak voltak és tartották az adott szót…

A mi magyarjaink nélkül Szlovákiában egyetlen reform és változás sem ment volna át, amelyekkel a szlovákok büszkélkednek.

Igen, de azóta más idők járnak. Az ellenzék szétesőben van, a szlovákiai magyarok is gyengébbek. Minek kellene Ön szerint megváltoznia, hogy az ún. aranykor visszatérjen?

lampa_hrib_joj_plusAz ellenzéki pártoknak, de a két magyar pártnak is be kéne fejeznie a gyerekeskedést. Azt, hogy mindegyikük saját magát oldja csak előre, saját hasznát és politikai tőkéjét hajtja. Nekem úgy tűnik, hogy az elmúlt években teljesen szétesett nálunk a közösségi tudat. Az emberek szintjén is. Szlovákiában mindnyájan csak önmagunkkal foglalkozunk. A saját életünkkel, munkánkkal, sikerünkkel, karrierünkkel, és nagyon kevéssé vagyunk képesek a közöset figyelni. Ezért gondolom, hogy az utóbbi időben túl sok nárcista bukkant fel a politikában, de máshol is. Olyan emberek, akik imádják önmagukat, és ezt csodálatra kínálják fel. Ezért haldoklik az ellenzék.

Mert mindegy, hogy más a véleményük, de mindegyikük csak saját magát látja, saját jövőjét. Jelen esetben a Smer-el közös jövőt a következő választások után. Hiányzik az a látásmód, hogy egy jobb Szlovákiát építünk, melyet szeretnénk, ha egyszer sikerülne. Ugyanígy a Most és az MKP között is. Mindketten a saját túlélésükért küzdenek a másik kárára.

Hogy minek kellene történnie? Hogy az emberek és a pártok újra elfogadják, a felelősség közös.

Gondolja, hogy a mai vezetések alatt ez még lehetséges?

Nem.

Štefan Hríb – 1991-től a Lidové Noviny kommentátoraként dolgozott. 1992-ben a Szabad Európa Rádióban kezdett, ahol később műsorvezető is volt. 1997-től a Domino Fórum közéleti hetilapban dolgozott mint szerkesztő, később mint főszerkesztő. 2004-ben megalapította a .týždeň hetilapot. A Lámpa című tévéműsort is vezeti..

Štefan Hríbbel Király Zsolt beszélgetett.

Az interjút autorizáltuk. Az átiratban Hríb nem változtatott semmit.

A beszélgetés szlovákul portálunk teljes értékű szlovák verziójában olvasható.

Képek: sme.sk, hnonline.sk, sita, tasr, Hríb facebook oldala

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!
 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!