Amikor elsős voltam, volt egy matektanárom, tőle kaptam a legrosszabb jegyet tanulmányaim alatt. Nem sok mindenre tanított meg, már ha az iskolaügyi minisztérium által előírtakra gondolok. Az előadás több mint felét végigszövegelte, és amikor rájött, hogy át is kellene venni valamit, akkor bizony nagy rohanásban voltunk. De nem számított, mert senkit sem érdekelt a tananyag. Ő nem szakembert, hanem embert szeretett volna faragni belőlünk.

 

Azt mondta, hogy a főiskolás évek meghatározóak lesznek életünkben. Most még elsősök vagyunk, tudatlanok, és ezek alatt az évek alatt válunk olyan emberré, amilyenek majd egész életünkben leszünk. És hogy milyen emberekké is válunk, hogy hagyjuk magunkat sodorni az árral, alávetjük magunkat a történéseknek, vagy saját magunk irányítjuk azokat, az csak rajtunk múlik. Mindennek van jó és rossz oldala, nézőpont kérdése, melyiket is választjuk. Megfutamodunk a kihívások elől és halmozzuk a problémákat, vagy szembenézünk azokkal, és megpróbáljuk megoldani őket. Írom ezt, annak ellenére, hogy mindenki tudja, miről is van szó. De egy dolog tudni, beszélni róla és megvalósítani. Az emberek csodálatos dolgokra képesek, csak ösztönzésre van szükségük. És épp ezért hasonló mondatok sosem lesznek elcsépeltek. Az embernek szüksége van kedves szavakra és buzdításra, hogy a tenniakarás ne csak elméleti szinten maradjon meg, hanem hogy kihasználjon minden kis alkalmat. Amíg vannak álmok és célok, amelyekért érdemes küzdeni, addig az élet nem értelmetlen. Az embert sokkal boldogabbá teszi a tudat, ha valamit megpróbál, minden tőle telhetőt megtesz, hogy elérje célját, mégha nem is sikerül, mintha vállfelvonva odébbállna.

Az élet az egy nagy játék. Ezt egy görög ismerősöm mondta (45 éves családapa), amikor már harmadszor mentünk át a piroson, vagy amikor száz métert kellett visszatolatnunk az egyirányú utcából, mert egy türelmetlen sofőr keresztezte számításainkat. Ha az embernek van egy jó gondolata, akkor nem kell várni a megvalósításával. Mert a pillanat nem tart örökké. Az élet sok apró szép pillanatból áll, amelyek tényleg csak akkor adnak maradandót, ha az ember kellőképpen tudja értékelni azokat. Ha van egy hely, ahova mindig hazatérhet az ember, ha vannak emberek, akikre mindig támaszkodhat, és vannak barátok, akiket sosem veszít el. Minden más csak többet adhat. Nem kell túlbonyolítani semmit.

Az élet választások hosszú sora. Azt mondják mindegy, hogy hogyan választunk, a végcél mindenkinél ugyanaz, és a sorsát senki sem kerülheti el. Részigazság. Mindig van különbség élet és élet között. Az embereket figyelmeztetni kell rá, mert gyakran elfelejtik. Úgy éljél, hogy ha már holnap meg kell hallnod, akkor ne sajnáld, hogy sok mindent szerettél volna másként csinálni, hogy még vele szerettél volna találkozni, hogy még azt szeretted volna megcsinálni, még ide szerettél volna elmenni, vagy hogy még tőle szerettél volna bocsánatot kérni. Az ember mindenre tud időt szakítani, ha akar. Bármennyire is elfoglaltnak tűnünk, a jó dolgokra mindig kell időt találni. Az egész világ így működik. Valamit valamiért. Mindig áldozatokat hozunk, választunk jó, jobb, rossz és rosszabb dolgok közül. Gyakran csinálunk olyan dolgokat is, amiket nem szeretnénk, ill. az adott pillanatban egész mással szeretnénk foglalkozni. Meg kell találni az élet egyszerűségét, és minden dologban csak a pozitívumot kell keresni.

Az élet olyan, amilyenné mi tesszük. Haragnak, gyűlöletnek, irigységnek nincs helye benne. Meg kell tartanunk azokat a tulajdonságokat, amelyek emberré tesznek. Sziklafallá, amelyre a gyengék támaszkodhatnak, forrássá, amelyből mindig újult erőt meríthetnek.

 hirdetes_810x300  

Az embernek csak egyetlen értéke van, a becsülete és a szava. Ha ezt egyszer elveszti, soha többé nem szerzi vissza.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!