A minap két hír is felkeltette az érdeklődésemet. Az egyik a dunaszerdahelyi gimnázium igazgatójának nem éppen logikus húzása, amivel egy 98-as, többszörösen módosított törvénycikkely vagy valami hasonló alapján a heti három szlovák óra közül csak egyen osztja ketté az osztályt (bővebben itt). Aki járt iskolába és abszolvált valami idegen nyelvet, az el tudja képzelni, milyen fenomenális ötlet. Nem is ez zavar. Hanem a nagy felhajtás, ami kialakult körülötte. Miért nem lehet egyszerűen beismerni, hogy az ember tévedett, és megváltoztatni az elhatározásunkat vlmi jobb és logikusabb felé? Habár ezzel az egy mondattal cseppet megröhögtettem magam, mert a vezető politikusok is gyakorta változtatják véleményeiket és elhatározásaikat, csak beismerés helyett inkább másokra mutogatnak. Lehet, hogy ennek is az lesz a vége. Vagy győz a makacsság és az egyszerű paraszti ész hiánya?

A másik hír a már évente aktuális iskolai reformok. Nem sorolom fel, milyen változások vannak kilátásban, csak egyet említek meg érdekességképpen. Az év végéig beadni tervezett módosítások között szerepel az idegen nyelvek tanulásának kötelezővé tétele alapsuli harmadik osztályától. Én momentán nem sok mindent tanultam meg a nyelvi órákon. Bemagoltam, ami kellett, aztán kihúztam valahogy. Még szlovák versenyen is voltam fiatal éveimben. Haverjaim szerintem halálra röhögik magukat, ha elolvassák ezt a mondatot, mert már többször próbáltak lebeszélni, hogy ne szólaljak meg, ha szlovák pincércsajszitól kell kikérni a köröket, mert nemcsak a csajszit nevettetem meg, hanem őket is. Mondom, mi az élet értelme, ha nem a jó humor? Szépirodalmi szlovák könyvet talán akkor fogtam utoljára a kezemben, amikor le kellett csapni a legyet a falról. Hát sajnos így van ez a magyarral is. 10 év némettanulás után meg jobban beszélek angolul, amivel csupán csak a fősulin kerültem kapcsolatba, és mondanom sem kell, hogy akkor sem tartozott a fő elfoglaltságaim közé.

Elismerem. Az alapokat meg kell tanulni. De aki nyelvet akar beszélni, annak praxra van szüksége. Suliban, nyelvi órákon ez képtelenség. Pláne, ha még együtt lesz az egész nagylétszámú osztály, mint a DS gimi esetén. A gyengébbek megbújnak, a többiek meg elpanganak. Eszembe jutott, milyen perverz megoldás lehetne szlovák nyári nyelvtáborba küldeni a magyar fiatalokat. Öcsémmel egyszer már átéltem. Trencsén mellett voltunk nyári táborban még fiatal alapsulisként, nem kifejezetten nyelvi tábor volt, de kettőnkön kívül mindenki tótul nyomatta. Nagyon faintos volt, mink voltunk a királyok. Ott esett meg velem először, hogy egy szlovák csajszi kedvéért sprinteltem 100 métert fogadásból.

Harmadik osztálytól kötelezővé tenni a nyelvet jó ötletnek tűnik, mert minél hamarabb kerül kapcsolatba a gyerek a nyelvekkel, annál hamarabb döbben rá a fontosságára. Más kérdés ,mennyire terheli le őt ez a többlet. De nyelveket tényleg csak akkor tanul meg az ember, ha akarja, van önbizalma, nem ijed meg a lehetőségektől, nem tart attól, ha mások kiröhögik. Mert tényleg ez itt a legnagyobb baj. Az önbizalom hiánya. A szlovákiai magyar fiatalok (az öregekről nem is beszélve) nem mernek beszélni szlovákul, mert félnek, hogy rögtön észreveszik, hogy magyar, lenézik őket és hibáikért kiröhögik. Ugyan már. Minden embernek büszkének kellene lennie rá, hogy anyanyelvén kívül más nyelvet vagy nyelveket is beszél. Az már a kutyát nem érdekli (max. a nemzeti érzésű melldöngetőket), hogy milyen színvonalon, de ha már az ember el tud beszélgetni egy más nemzetiségű emberrel, az már egy csoda.

Pl. most a szlovák nyelvtől cseppet elkanyarodva, van egy cseh csaj ismerősöm, akinek javára legyen mondva, hogy perfekt lengyel is, mivel olyan közegben nőtt fel, de angoltudásával nincs megelégedve. Mert nem mer beszélni, nem mer gondolkodni és szenvedni egy cseppet. Az egyszerűbb megoldást választja mindig. Múltkor magyar, lengyel, orosz partiban voltunk, angolul ment a duma, ő többnyire csehül mondta nekem, én angolul válaszolgattam vagy angolul mondtam neki a nagy semmit. Nagyon nem erőltette meg magát. Pedig alapsulitól tanulja az angolt, de nincs önbizalma, szent meggyőződése, hogy én jobban beszélek angolul, mint ő. Mondtam is neki, hogy ne ba, annak a 10 év nyelvtanulási különbségnek közöttünk valahol ki kell ütköznie, csak te nem mersz beszélni, mert félsz, hogy tele lesz hibákkal a mondat. Oszt? Nem oszt nem szoroz. Mindenki volt ilyen szinten. Csak vannak emberek, akik észreveszik hibáikat, tanulnak belőle, tökéletesítik nyelvtudásukat, és vannak, akik meg sem próbálják.

Nemrég voltam hazai konferencián a Magas-Tátrában. A hivatalos nyelv az angol volt, de aztán megváltoztatták, hogy szlovákul is lehet prezentálni. Az én szekciómban aznap csak én szpíkeltem, meg a haver kettővel utánam, mindenki más szlovákul nyomatta. Úgy is kezdtem a mondanivalómat angolul, hogy „Hölgyeim és uraim, …blablabla… a változatosság kedvéért most én angolul fogok beszélni, mivel ez egy jó alkalom, hogy egy cseppet gyakoroljuk az idegen nyelvet is…“ Mondom, hogy az emberek gyávák, és mindig a könnyebb utat választják, pedig hosszabb távon nem biztos, hogy ez az értelmesebb.

Így van ez a felvidéki magyar fiatalokkal is. Miért mennek az „Anyaországba“ tanulni? A színvonal végett? Eléggé vitatható. Nincs önbizalmuk, félnek, próbálják a legegyszerűbb és legkönnyebb megoldásokat választani, a legkevesebb problémával és szenvedéssel megúszni. Megéri? Kevesen tudatosítják, mekkora kincs Szlovákiában, aki beszéli a magyar és a szlovák nyelvet egyszerre. Rengeteg magyar vagy szlovák cég van, amely a szabad piacnak köszönhetően fokozatosan terjeszkedik külföldre is, és állandóan keresnek magyarul beszélő embereket. Sőt, aki kóreaiul vagy franciául is beszél, a betelepült autógyáraknak köszönhetően nyert ügye van nálunk. Egyik haverom 60 ezres kezdőfizetéssel kezdett prax nélkül a PSA nagyszombati gyárában franciatudásának köszönhetően. Az angolról nem is beszélve. Az angol elengedhetetlen a mai világunkban. Nem kis meglepetésben volt részem, amikor egy világszínvonalú konferencán élőben hallhattam a kínai miniszterelnököt 5 percig kínaiul beszélni tolmács nélkül. A szervezők is meglepődtek. Enyhe célzás volt, vagy provokáció, hogy a kínai nyelv is legalább akkora nemzetközi világnyelv, mint az angol. Erre most mit mondjak. Lehet, hogy a szomszéd faluban tanítsák a kínai nyelvet, de nálunk nem.

Szóval ez van. Érdemes minél több időt áldozni a nyelvek tanulására.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!