Még a múltkor Ranieri mesternek volt egy faintos gondolata, hogy illő lenne riportot csinálni a kürti szőlőhegyen brigádozó ukrán vendégmunkásokkal, hogy mégis mi motiválja őket, hogy hónapokat legyenek távol szeretteiktől dél-szlovákia egyik falucskájában, és nem éppen a legkellemesebb munkát végezzék. Hát a megélhetés, logikus, költői bevezetőnek szántam. 50 koronás órabér, heti hét nap, reggel 8-tól este 8-ig, 17 évestől nyugdíjasig, tanítótól munkanélküliig. 20-tól 40 főig. Én is csak úgy hallottam felőlük a falu egyik kultúrközpontjában, ahol még viszonylag elég iható sört is csapolnak.

Habár most, hogy így mélyebben belegondolok, kétszer össze is futottam velük. Első alkalommal akkor, amikor a vonatállomáson vártam a vonatra. Messziről 5 szőkeség tűnt fel hirtelen. Mondom, kik ezek a szépségek. De hát marha messze voltak még, meg szemembe is sütött a nap, nem is beszélve arról, hogy a zoom sincs a szemüvegem alapfunkciói közé beépítve. Hát korukból ítélve asszem mindegyik lehetett volna az anyám. Max. az egyik kénytelen lett volna alapsuliban szülni. De nem is ez az érdekes. Cseppet sajnáltam őket. Habár tudom, hogy egy embernek nincs rosszabb, mintha sajnálkoznak felette. Távol a hazától, ismerősöktől, zéró szórakozási lehetőség, napi 12 óra robotolás, állandó járkálás rövidke pihenőkkel. Nyári szünetek alatt én is brigádoztam hajdanán a szövetkezetben, de egy hét után totál kivoltam, pedig én csak 8 órát dolgoztam aprópénzért. Nem egy leányálom. Munka után még arra sem volt erőm, hogy leballagjak a kocsmába és rácsatlakoztassam magam egy sárga infúzióra. Másik alkalommal akkor futottam össze velük, amikor beállítottam a szekeret a jéerdés sorok közé. Faterral néztük meg, mi a helyzet a szőlőnkben, aztán nem akartam nagyot kerülni. Blokkoltuk is a traktor útját. Asszem ez görögből maradt rám, görög haver szokta letenni a kocsit mindig a kereszteződésben.

Ranieri mestert sajnos ki kell ábrándítanom. Mert ha riportot akarunk csinálni az ukránokkal, akkor egy cseppet utaznunk kellene hozzájuk, ugyanis már nem dolgoznak Kürtön. Múltkor volt egy kis akciójelenet, amikor kommandósok kerítették körbe a fél szőlőhegyet. Valaki köpött. Estére a kocsma, szokás szerint, jobban és részletesebben tudta a dolgokat, mint az érintettek. Mesélik, hogy a vízumokkal voltak problémák, habár agentúrán keresztül voltak megrendelve a munkások. Lehet, hogy nem voltak teljesen bejelentve, hogy megspóroljanak egy kis költséget a mindenféle egészségbiztosítóval, meg miegymással kapcsolatban. Nem tudom. De logikusnak tűnik. Manapság nem valami kifizetődő a borbiznisz. Amúgy nem lett volna semmi baj, ha az emberek nem emberek, és nem irigykednek másokra. Mert nem hiszem, hogy a jó polgári kötelességének érzi az ember, ha feljelenthet minden apró törvényszegést. És azt hiszik, hogyha még névtelenül is teszik, senki sem fog rájönni, hogy ki tette. Marha naivak az emberek. Pláne meg falun.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!