Felkeltem az ágyból és tényleg ágy volt, nem sátor. Fura volt. Felkeltem és nem a lábam volt feljebb mint a fejem. Fura volt. Felkeltem és egy sötét szobában ébredtem. Fura volt. Csend volt, egészen furcsa volt. Miért nem ébresztett az éjáéjáééj és a megafon?! Megnéztem az időt 22:48. Furcsa, pedig fél hétkor feküdtem le, hogy pihenjek egy órát. Felkeltem, elindultam a konyhába, milyen fura, hol itt a zipzár?

Megyek megyek, mezítláb és nincs sár, nincs fű a talpam alatt? Hát hogy is van ez? Bemegyek a konyhába, hol itt a pult, és kinél kell fizetni a kofoláért és egyáltalán hol a csapoló pult és hol a csapos néni? Kinyitom a hűtőt. Egyáltalán mér van itt hűtő? Mér nincs zsíros kenyér? Hol a hagyma? Megyek, megmosakodom. Hol itt a sprcha, sklad? Honnan tudjam, hogy pitná vagy nepitná voda? Minden olyan furcsa. Visszamennék a sátorba felöltözni. De hol a sátor? Hol vannak a többiek? Hol van a többi sátor? Hol vannak a fák? Hova tűnt a zöld, a felhők, a faházak, az emberek, a sár, a dagonya, a dimbek, a dombok, mind-mind hova lettek?!

Már kezdem érteni. Ez itt Komárom. Messze van Krasznahorkaváralja. Elhagytuk. Ma értem haza. Hiányzik. Még az a hajnali 5-kor püfölt tamtam dob is. Gyerünk, menjünk vissza!

Még-még versenyezni akarok, iszapbirkózni, kidobósozni, ígérem most jobb lesz a stratégiánk. Még-még futni akarok, ígérem, most hamarabb megiszom azt a meleg, felrázott sört. Még-még főzni akarok, ígérem most jobb lesz a gulyás. Még-még tyúkot akarok, ígérem ügyesebben elkapom és finomabb levest főzök, gyöngyözni fog, szép sárgán. Még-még táncolni akarok a hajnali fényekben, a sáros füvön csöpögő esőben, ígérem nem húzok el aludni a sátramba napfelkelte előtt. Még-még zsíros kenyeret akarok, még-még gulyást, rántottát, lecsót. Még-még túrázni akarok, olyan szép ott a táj. Még-még vetélkedni akarok, igyekszem okosabb lenni, már tanulok! Még-még énekelni akarok, veletek, sokat, mindig, mindenkor. Felveszem a gumicsizmát újra és újra, csak menjünk, táncoljunk! Akkor sem leszek vesebeteg, még ha a halál fagyhalál is, hiszen ott az a fincsi abszint! Még-még vigadni akarok, van ám itt metaszka, pálesz, becher, vodka, sörike, és ha jóleszel keverek neked repülő szarvast, hogy repülarepülarepülázhassunk. Még-még enni akarok, veletek, padon, fűben, hintán, ahol csak lehet, veletek, mert jó, mert van kolbászunk, van pástétom, van paprika ami alig csíp, van kalács, van szottyadt paradicsom, de ígérem, még azt is megeszem. Még-még ricsárdkázni akarok, mert nem mi, hanem mi van! Még-még Babi néni cső-t akarok hallani úton útfélen. Még-még „én nem én nem én nem gondolok rá-háád”-ozni akarok!

Csak menjünk már vissza és legyünk újra ott, együtt és együnk és táncoljunk és énekeljünk és vetélkedjünk és segítsük egymást és örüljünk és tapsoljunk és hajrázzunk és minden-minden jó lesz!. A végén még azt is megmondom, hogy melliké vagyok. Na, körülbelül ezt érzem a 2010-es Gombaszögi DH Tábor után alig 12 órával. Szerinted?! 🙂

// dóra //

00-tabori-idill-az-elejen
00-tabori-idill-az-elejen

03-betleri-kastely
03-betleri-kastely

08-sprcha
08-sprcha

09-csak-sar-legyen-es-feny
09-csak-sar-legyen-es-feny

11-tabori-idill
11-tabori-idill

12-az-iszapbirkozas-helyszine
12-az-iszapbirkozas-helyszine

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!