Európa nagyvárosaiban az elmúlt 30 évben komoly szubkultúra kezdett kialakulni – létrejöttek az első foglalt házak (angolul squat).  A foglalt ház receptje egyszerű: végy egy nagyvárost, keress ott egy elhagyatott épületet, költözz be és kezdj el zenélni, festeni – egyszóval alkotni! Ha mindezt komolyan gondolod, pofozd ki a helyet, egyezz meg az önkormányzattal a bérletről, és csinálj belőle egy alternatív kis művésztanyát, ahol a különféle művészeti ágak keverednek. Tegyél bele pár kocsmát, kávézót, könyvtárat, szervezz koncerteket, kiállításokat, színházat, csinálj neki egy kis reklámot és kész is vagy! A végén természetesen mindenki jól jár. A művésznek lesz hol alkotnia, az önkormányzatnak pedig nem kell fenntartania a lerobbant épületet – megteszik azt az ott alkotók -, jönnek a fiatalok, fellendül a környékbeli kocsmák élete; minden szép és jó, akár a mesében. Csak hát, ez nem mese…

Szlovákiában foglaltház-rendszer és a köré épülő kultúra nincs (legalábbis az én kutatásaim ezen a téren nem vezettek pozitív eredményre), nem úgy Magyarországon. Budapest szép nagy város, romos, lerobbant épületből sincs hiány, rendes squat mozgalma mégsem volt kb. 2004-ig. Az első igazi foglalt ház az Úttörő Áruház volt – a művészek betörtek, kitakarítottak, várostörténeti tárlatot nyitottak…majd másnap ki lettek dobva a tulaj által.Egy évvel később a squatterek támogatóra találtak a Művészetipari Művek tulajdonosának személyében, aki átengedte nekik az épületet pár hónapra – ekkor született meg a Tűzraktár. Az itt alkotó művészek koncerteket, kiállításokat, előadásokat szerveztek (pont úgy, ahogy a foglalt házak képzeletbeli nagykönyvében meg van írva). 3 éve viszont tulajváltáson esett át az épület, így kerültek át a művészek egy VI. kerületi régi iskolaépületbe, ahol azóta is működik az alkotóház Tűzraktér néven.
 
Pontosabban, lassan már csak működött. Február végén az itt tevékenykedő művészek kaptak egy felszólítást az önkormányzattól, hogy március végéig (vagyis az érvényes bérleti szerződés lejártáig) ürítsék ki az épületet.
 
A Hegedű utcában található, részben műemlék státusú épület már évek óta üresen állt, amikor a Tűzraktért működtető Art Sector Alapítvány kibérelte. A bérleti díj kezdetekben 0 forint volt, valamint kötelezték az alkotókat az épület fenntartási költségeinek fedezésére – ez havi 1,5 millió forint volt. 
 
,,A négyemeletes, több mint 3500 m2 alapterületű, megszűnt terézvárosi iskola az Önkormányzat jóvoltából tehát egy olyan kreatív kulturális térré válhatott, amely egyrészt inkubátorházként, befogadó térként helyet – próbatermet, műtermet, infrastrukturális hátteret ‐ biztosít képző- és iparművészek, színház és filmművészet terén alkotó közösségek, civil szervezetek, innovációs csoportok részére; másrészt mint rendezvény‐, oktatási és programhelyszín új szellemi és kulturális kezdeményezések színtere. “ olvasható a  Tűzraktér által kiadott sajtóközleményben.
 
Az Art Sectornak már szinte a kezdetektől gondjai vannak az önkormányzattal. A folyamatosan emelkedő bérleti díjat részben az alkotók hozzájárulásából, részben pályázatok segítségével fizették ki. Ez utóbbiak megpályázásakor, valamint a jövőbeli programok szervezésénél jelentős akadálynak bizonyult a sokszor csak pár hónapra előre szóló bérleti szerződés. A művészek mindvégig kitartottak – ha ki kellett pofozni a helyet, akkor ecsetet és festékesvödröt ragadva ezt meg is tették, felújították az udvaron található kocsmát is (jelentős bevételforrása ez a Tűzraktérnek), bármi új jogszabály jött, hozzáalakították az épületet.
Több kezdeményezés is született a Tűzraktérben, ilyen például a 18 ország alkotói részvételével megrendezett Művészettel a Diszkrimináció Ellen programsorozat, ezenkívül tagja az Anna Lindth alapítványnak.
 
Mindez úgy tűnik nem bizonyult elégnek, az önkormányzat március 31-vel felbontja a bérleti szerződést és kiürítteti az épületet, amivel 374 művész marad műterem nélkül.
Az eddig közel 6500 eseménynek (ez magába foglal kiállításokat, színházi, cirkusz és táncelőadást, filmvetítést, képzési programokat, koncerteket) otthont adó, évi szinten közel 30 ezer látogatót vonzó, több díjat és elismerést besöprő Tűzraktér nem adja fel. Továbbra is próbálnak zöld ágra vergődni az önkormányzattal és mindemellett felhívni a nyilvánosság figyelmét a problémára, szimpatizánsokat keresni…egyszóval menteni a menthetőt.
 

 hirdetes_810x300  
 
Nem csak Magyarországon vannak rossz helyzetben a squatolók – az EU nemrég veszélyforrásnak minősítette tevékenységüket, és javaslatot tett a foglalt házak felszámolására. 
 
Pedig alkotóházak kellenek…elsősorban azért, mert egy kezdő művésznek más helyen nincs sok esélye műtermet/próbatermet bérelni, másrészt pedig a hangulatért, amit magukkal hordoznak. Az átlagember a művészetettel csak a galériák steril közegében találkozik. Ezzel ellentétben egy ilyen alkotóházban az ember lánya bemászhat a sötétkamrába, megérintheti a vásznat, uzsonnázhat magával az alkotóval a folyosón mélyenszántó diskurzusba bocsátkozva a művészetri ágról, amit képvisel, miközben a háttérben egy épp születő dal hallatszik a balettpróbáról kiszűrődő Csajkovszkijjal keveredve – egymástól (sokszor szögegyenest) eltérő művészeti ágak kavalkádja ez, ami egy olyan összhatást ad, amit nem lehet nem imádni .
 
A témához kapcsolódó linkek:  
 
 
Ha tetszett az írás, csatlakozz  a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
 
 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!