1989 egy jó évjárat volt – szoktam mindig mondani. Persze, én elfogult vagyok az ilyenekkel, mert abban az évben nemcsak a demokrácia született meg kis országunkban (illetve, próbált megszületni…de ez egy másik téma), hanem én is. Amióta Szlovákiában állami ünnep lett november 17., talán kicsit jobban oda is figyelünk rá, hagyományos programmá lettek a különféle megemlékezések.

Idén a „Rendszerváltás előtt és után – történelmi visszatekintés közéleti beszélgetések formájában" címmel a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és az Esterházy János Társulás, rendezvénysorozatot indított, melynek témája a 1989, a rendszerváltás, az azt megelőző és az azóta eltelt időszak eseményei, egy-egy neves közéleti személyiség szemszögéből. A sorozat első vendége Boross Péter korábbi magyar miniszterelnök, aki november 8-án kivételesen messzebbre is elutazott, mint 100 km, és Csáky Pállal beszélgetve, a Csemadok nagytermében számolt be a rendszerváltás előtti és utáni élményeiről.  

Boross Péter élete szinte az egész huszadik századot átöleli, a beszélgetésben visszaemlékezett, hogyan látta ő annak jelentősebb eseményeit. „Mindannyian Versailles és Trianon gyermekei vagyunk. – fogott bele a mesélésbe, – Gyűlölet vezette békék születtek a 20. században. Minden, ami az után történt, azzal kell indokolnom, hogy a düh és a bosszú a politikában mindig kiváltja a nem várt reakciókat. A győztesek az első világháborúban így kellett, hogy elviseljék az igazán nagy indulatok által irányított 2. világháborút.” Majd folytatta a szocialista korszakkal, hogy a 2. világháború egy bölcsebb vezetése mellett, nem biztos, hogy törvényszerű lett volna, hogy idáig érjen a szovjetek keze. „A magyarok csodája, hogy minden évszázadban egyszer vérüket ontják a szabadság eszményképeiért. Ha sortűz fogadja a felkelőket, egyedül a magyar lélek képes ezután is továbbmenni. Minden évszázadban van egy elvérzett szabadságharcunk – hasonlóan a lengyelekhez, s ezért nálunk a hatalom korántsem volt olyan magabiztos a forradalom után, mint más országokban.” – foglalta össze 1956 eseményeit.

316457_271599576211198_100000834722471_691246_562285884_n_0.jpg

A rendszerváltás

 hirdetes_810x300  

Mikor a magyar vezetés leült tárgyalni az ellenzékkel, a kerekasztal tárgyalásokon még tele volt félelemmel. Moszkva kiszámíthatatlan, kidobhatják Gorbacsovot, jöhet egy újra keménykezű vonal, ezért született egy kompromisszum, amely telerakta az alkotmányt 2/3-os törvényekkel, abszurditást kölcsönözve ezzel neki, és ilyenformán megnehezítve a jobboldali koalíció számára a kormányzást 1990-től. Rengeteg kritika érte a kormányt, a sok elégedetlen és türelmetlen hang, akik azt kérdezték, miért nem olyan minden, mint Nyugaton? „Ahogy Bethlen János, egy bölcs erdélyi politikus is megmondta, mikor azt kérdezték tőle, hogy miért nem így csinálták, miért nem úgy csinálták a dolgokat: 'Tettük vóna mi, amit kő, de úgy tettünk, ahogy lehetséges vala.'Hát nálunk is ez volt felvésve a mestergerendára. Megindultak a dolgok, igaz csak úgy, ahogy az adott körülmények között lehetséges volt. A magyarok nagy szerencséje, hogy volt nekik egy Antall Józsefük”– emlékezik vissza Boross.

 

Antall és a szenilis tanácsadó

Csoóri Sándor az MDF elnökválasztó gyűlése előtt figyelte, ki mihez ért a párton belül, meglátta, hogy Antall mindenhez ért. Megszavazták, és így került ez a művelt, tehetséges politikus előbb az MDF, majd később a kormány élére. Boross, aki ekkor már 62 éves volt, és nem kívánt részt venni a politikában, a gratuláló leveléhez odabiggyesztette: „ha szükséged van egy szenilis tanácsadóra, szólj”. És Antallnak szüksége volt, így került a „szenilis tanácsadó” államtitkári rangba, mert „akkor nem kell kormányülésre járni”. Majd az államtitkárból titokminiszter, később belügyminiszter lett – ebben azonban más, tragikus okok is közrejátszottak. 1991 elején derül ki, hogy a miniszterelnök halálos beteg, és már csak hónapjai vannak hátra. Ennek ellenére reggeltől estig dolgozott továbbra is, el akart intézni az alatt az idő alatt annyi feladatot, amennyi csak lehetséges volt. Mindenben fenntartotta magának a döntésjogot, még a kórházban, utolsó napjaiban is diktálta a feladatokat a titkárnőjének. „Sokszor elgondolkodom azon, ha ő nincs, ki lett volna helyette? Magyarországon a '90-es évek elején nem volt más, aki  az ő képességeivel és tudásával  rendelkezett volna, és a helyébe léphetett volna. Neki tekintélye volt, nem népszerűsége. Ma már csak népszerűség kell. De egész más képességek kellenek a választás megnyeréséhez és egész más a kormányzáshoz. Ha a különbségek nem simulnak ki, akkor baj lesz ”

 

Magyarország világpolitikát csinál – Deux et machina?

1991-ben – Moszkvában a Varsói Szerződés tárgyalásainál (az akkor még csak) V3-as országok közt felvetődik a gondolat, hogy talán meg kéne szüntetni a szerződést. „Nyugaton úgy féltek Németország egyesítésétől, mint ördög a tömjénfüsttől. Főleg Margaret Thatcher asszon harcolt érte, hogy ne szűnjön meg, hanem kössön szerződést a NATO-val. Ideges volt a többi ország elnöke is, főleg az, amelyik író volt. Egész az oroszokkal való tárgyalást megelőző napig csak át szerették volna alakítani a szervezetet. Viszont mindkét fél előkészített tervezetet hozott magával. Antall volt a soros elnök, ő olvasta a határozatot, de véletlenül azt, amiben a Varsói Szerződés megszüntetése volt. Gorbacsov pedig rávágta: Da! Ha bárki akkor megszólal, hogy nem jót olvas fel, akkor másképp alakul minden. De nem szólt közbe senki.” És majdnem fél évszázad politikai felosztása szűnt meg.

És mi a történet vége?

A jelenlegi helyzetet és a jövőt boncolgatva, a volt miniszterelnök megállapította, Magyarországnak pechje van a saját baloldalával. „A magyar baloldal problémája, hogy hiányzik belőle a nemzeti érdek, és kormányzati alternatívának elfogadhatatlan. A  Fidesz hibája, hogy odakerült 8 évre.” mondta, majd rögtön hozzá is tette: „Nem azt mondom, hogy jó vagy hibanélküli a jobboldali kurzus, de az az előnye megvan, hogy nem baloldali. Most kezd kialakulni egy vezető réteg, amelynek magyar hitvallása van es képessége is az országlásra. (…) Nagyon kedvelem Orbán Viktort, szellemiségében egyetértek vele. Tudom, hogy nem tévedhetetlen, de képes a korrekcióra. (…) Úgy látom, a jobboldali vezetésben benne van az esély, és benne van az, hogy nem baloldali. Én meg emlékszem arra, mikor kicsit az volt.” fűzi hozzá mosolyogva.

Végezetül az MDF-ből történő kilépését is megemlítette: „Dávid Iboly nagyon tehetséges lány (szerk.megj.: ezt roppant vicces volt hallani egy 57 éves "néniről"), de rossz befolyás alá került, és olyan irányba vitte a pártot, amivel én már nem tudtam azonosulni. Ilyen idős korban pedig már nem érdemes elveket feladni.”

A nézők kérdésére válaszolva, pár mondatban megemlítette az írókhoz fűződő viszonyát is, mely szerint „nincs idegesítőbb dolog annál, mint mikor írókkal kell politizálni.” Boross szerint tele vannak álmokkal és naivitással és nehezen ismerik fel, hogy a politikához és az irodalomhoz egész más ismeretek szükségesek, mert míg az író kimondhat bármit, a politikában bizonyos szavak nem mondhatóak ki, mert ártanak az országnak. „ Ha egy mód van rá, a festőművész, a színész, az író, a balett-táncos ne foglalkozzon politikai kérdésekkel!” fejezte be a majdnem kétórás beszélgetést.

Bár a beszélgetés előtt tele volt a fejem azzal, mennyi minden feladatot kell még másnapra csinálnom, és enyhén ideges lettem, mikor 20 perc késés után se bírtak kezdeni (akadémiai negyedóra, hallottak már róla?!), de mikor kiléptem a Csemadok teremből az utcára, átfutott a fejemen – mégis megérte meghallgatni a 80 feletti bácsit, a maga életteli, anekdotázós stílusában.

Boross Péter a rendszerváltás után először a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára volt, ezt követően tárca nélküli miniszterként a Magyar Köztársaság Információs Hivatalában felügyelte a hírszerzés újjászervezését, majd a Nemzetbiztonsági Hivatal élére került. Az Antall-kormány 1990. decemberi átalakításakor Horváth Balázs belügyminiszter utóda lett. 1992-ben belépett az MDF-be, majd Antall József 1993 decemberében bekövetkezett halála után az országgyűlés miniszterelnökké választotta. Boross Pétert sokáig a Magyar Demokrata Fórum legbefolyásosabb politikusai közé tartozott, majd 2009 februárjában lemondott parlamenti mandátumáról, és még ugyanebben az évben ki is lépett a pártból, mivel az MDF új politikai irányvonalát nem tartotta elfogadhatónak.
Forrás: wikipedia.hu

 

A rendezvénysorozat következő része november 15-én a Magyar Kulturális Intézet székházában lesz, akkor Csáky Pál Ján Čarnogurský volt szlovák kormányfővel  beszélget arról, hogyan látja ő a rendszerváltást és az azt követő időszakot. 

Képek: Facebook.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!