Király Zsolt helyszíni riportja.
Kedd, délután 18.00 óra. A Körkép.sk és a .týždeň stábja megérkezik Röszkére. A gyűjtőpont a korábbi állapotokhoz képest (erről szóló riportunk jövő héten lesz olvasható) jóval durvább képet mutat. Százak várnak a sorukra, hogy elszállítsák és regisztrálják őket, további ezrek pedig úton vannak Szerbia felől. Hamarosan jön az újabb kitörés.
A rendőrök, tévéstábok, háborús riporterek, humanitárius segélyszervezetek, magánemberként segíteni igyekvők száma is megsokszorozódott a múlt héthez képest.
A helyszínen hegyekben áll a sok ruha, cipő, élelmiszer, ivóvíz, gyümölcs. Sátrak, hálózsákok, eldobott szemét mindenütt. A Caritas Hungarica épp most állította fel mobil műtőjét mellettünk, élő tévé kapcsolások egymás. Magyarok, szlovákok, osztrákok, németek, angolok próbálnak a migránsok segítségére lenni. Meleg ruhát, ételt, felszerelést, orvosi ellátást kínálva.
A migránsok pedig csak jönnek, jönnek. A hangulat is egyre feszültebb. Elcsigázott menekültek, erőn felül teljesítő, a legnagyobb tiszteletet érdemlő rendőrök. Kattognak a fényképezőgépek, forog a kamera.
Ott vagyunk a dolgok sűrűjében.
Magyarországra óriási nyomás nehezedik minden oldalról. Az egyik a soha nem látott mértékű migránsok száma, akik folyamatosan és egyre többen érkeznek. Tegnap legalább háromezren, ma ötezret várnak, Macedóniából pedig már úton az utánpótlás. 2-3 napon belül továbbu 7 ezer ember érkezhet Röszkére.
A másik viszont a gyakran rosszindulatú világsajtó, mely sokszor nem a valóságnak megfelelően tudósít a helyi állapotokról. A helyszíni tapasztalatok alapján elmondható, hogy a rendőrség maximálisan visszafogott és tisztelettudó a migránsokkal szemben. Fellépésük határozott, de nem lépi át a jó érzés határát. A gond az, hogy sokan nem akarnak együttműködni a hatóságokkal a regisztráció terén. Enélkül viszont nem mehetnek tovább. A múlt hét hétfői precedens alapján, amikor is Ausztria és Németország megnyitotta a határait, a most érkező migránsok is így szeretnének nyugatra jutni.
Ebből, valamint a lassú ügyintézésből adódik leginkább a feszültség, amihez ha a fáradság, elcsigázottság, türelmetlenség és tömegpszichózis társul, robbanásig forrósodik a hangulat.
19.30 körül egyszercsak a röszkei gyűjtőpont környékén csoportosuló migránsok mintegy 200 fős csoportja kitör a területről, és az 5-ös régi úton Szeged felé indul. Céljuk, hogy az ottani vasútállomásról mielőbb Budapestre, majd tovább nyugatra (főleg Németország, Svédország) jussanak.
A rendőrök mintegy 10 fős csoportja utánuk iramodik, de nem sok esélyük van.
Szeged előtt néhány kilométerrel azonban az ott pihenő, korábban 18 órát szolgálatban levő rendőrök mintegy 40 fős csoportja útjukat állta és bekeríti a migránsokat. Este 10 előtt többször is megpróbálják áttörni a kordont, de a rendőrség (kedden könnygáz bevetésével is) ellenáll, két hangadót pedig kiemeli a tömegből.
Amint azt az intézedő rendőrök egyike a Körképnek elmondta, hogy a gond az, hogy több náció van egy-egy csoportban, akiknek más és más céljaik vannak. Mást akar a sziriai, mást a pakisztáni, az afganisztáni, a bangladesi, és megint mást az idősebbek, gyermekes családok, és az egyedülálló fiatalok. Igy a kommunikáció is nehéz velük, nem egyszerű meggyőzni őket, mivel ők maguk sem egységesek.
Egyre hidegebb van, igy egyre többen döntenek úgy, hogy az értük küldött buszokkal a regisztrációs helyekre vitetik magukat. A rend a reggeli órákra áll helyre.
A legfőbb gond az, hogy sem a dublini, sem a schengeni rendszer nem képes ilyen mértékű embertömeggel megbirkózni. mert nem erre volt tervezve. Eszébe sem jutott senkinek akkor, hogy a mai állapotok bekövetkezhetnek.
Mint ismert, a dublini rendszer lényege, hogy regisztrálni kell a migránsokat abban az országban, ahová az EUn belül először belépnek. Görögország ennek nem tesz eleget, ezért vannak óriási gondok Magyarországon. Ugyanakkor akiket regisztrálnak is az adott országban, azok nagy része tovább akar menni nyugatra. Németországba, Svédországba, stb.
Schengen pedig feltételezi, hogy az EU külső határai kellően védettek ahhoz, hogy a schengeni övezeten belül már szabadon lehessen mozogni. A mai helyzet világosan mutatja, hogy ez nincs így. Magyarországot pedig, aki a schengeni határok védelméért küzd, maga a nyugat kritizálja övön aluli érvekkel.
Mit lehet tenni ilyen helyzetben?
Folytatjuk.
Király Zsolt
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Köteles Szabolcs
2015. szept. 09. 16:22Ha szlovákiai magyar vagy, könnyebben látod meg a dolgok fonákját.Erős akarattal el lehet hessegetni a nyilvánvaló párhuzamokat, de mostanában csőstül jönnek szembe. Csak kapkodom a fejemet. Azok a barátaim lettek a multikulturalizmus ellenségei, akik 25 éve azon ügyködnek, hogy Szlovákia a kisebbségeket elismerő, többkultúrájú ország legyem. Azok az anyaországi barátaim, akik 2004-ben a határon túli magyaroktól féltették Magyarországot, most ájtatos képpel biztosítanak szállást közel-keleti embereknek. Azok az anyaországi barátaim, akik nemrég még tartottak az orosz birodalomtól, ma gond nélkül dörgölőznek a Nagy Medvéhez. Azok a barátaim, akik feltétlen hívei voltak a kommunista rendszernek, most megkérdőjelezhetetlenül nyugat-pártiak. Azok a barátaim, akik az EU (integrációjának) fő ellenségei voltak, most közös európai hadseregért kiáltanak. Azok a barátaim, akik átélték a Mečiarizmust, a kézi vezérlésű állami médiumokkal, a civilek elleni fellépéssel, a demarsokkal, a Brüsszelhez panasszal forduló magyarok hazaárulózásával, a Republika naponta magyarok ellen uszító címlapjaival, a minden irányból felénk áradó pregnáns gyűlölettel, ma kvittelik az anyaországi nemzeti médiumokat, hazaárulónak tartják, aki Brüsszelhez fordul, önreflexió nélkül értenek egyet az uszító címlapokkal. Azok az anyaországi barátaim, akik mindenféle kisebbségi jogok mellett teljes mellszélességgel kiállnak, de nem tudnak mit kezdeni a külhoni magyarok problémáival. Azok a barátaim, akik vallásosak, és minden szavukkal féltik a kereszténységet, manapság említésre sem méltatják Ferenc pápa útmutatásait. Azok a barátaim, akik kérkedtek vallástalanságukkal, váratlanul nagy érdeklődést tanúsítanak a Biblia iránt, és különféle kiragadott idézeteket osztanak meg a közösséggel. Azok a barátaim, akiket felháborított mikor tizenegykét éve szlovák radikálisok magyarellenes megmozdulásokat szerveztek országszerte, leköpködték a Kossuth szobrot a Duna mögé kívántak minket, maholnap együtt fognak tüntetni ezekkel az emberekkel. Pedig várhatóan a jövő évi választások után vége lesz ennek a furcsa „hideg békének” Magyarország és Szlovákia közt, és újra az első számú ellenség szerepét oszthatják a szlovákiai magyarságra. Azok a barátaim, akik a 80-as években egy autó árát fizették, hogy átcsempésszék őket a Jugó határon, ma nem értik, miért fizetnek sokan, sok pénzt, hogy Európába jöhessenek. Azok a barátaim, akik néhány hónapja még az arab–magyar barátság legnagyobb hívei voltak, és nem győzték hangsúlyozni a keleti gyökereinket, ma mindenhol terroristákat látnak. Azok a barátaim, akik ha szlovákokkal cserélnek eszmét, akkor azt ecsetelik, hogy István király egy végtelenül türelmes, befogadó országot hozott létre, ha aktuálpolitikai vitát folytatnak Magyarországon, akkor már teljesen másként értékelik az Intelmeket, a keresztes hadjáratokat, honfoglalást, stb. Az én szememben a Magyarországon élő emberek 89-ben tűntek a legvagányabbnak, a legszerethetőbbnek. A Páneurópai piknik idején, a vasfüggöny megbontásakor, az NDK-állampolgárok áteresztésekor. Ekkor, egy rövid pillanatra, Magyarország világpolitikai tényező volt. Holnap reggel úgy ébredek, mintha 89 volna. Minden nap megpróbálhatjuk jobban csinálni. A világ érezhetően változik. De, ha ügyesek, okosak és emberségesek leszünk, akkor jól fogunk kijönni a változásból. Tanulni kell az elmúlt 25 év hibáiból. Sokkal kevesebbet foglalkozni aktuálpolitikával, majd újra és újra nekifutni, és felvirágoztatni ezt a kincsekben bővelkedő szülőföldet.
A kommenteket lezártuk.