Volt nekünk az érsekújvári gimnáziumban a hetvenes években egy idősödő, fura kémiatanárunk, Rehák Gyulának hívták, biztos sokan emlékeznek még rá. Minden nap Vágsellyéről járt be vonaton Érsekújvárba. Inkább tudós-, mint tanárember volt, a kémia megszállottja és nagyon jó ismerője.

 

Csak nehezen tudta átadni a tudását a diákoknak, nem volt képes lekötni az órákon a nebulók figyelmét, a fegyelmezést és számonkérést se szerette. Így hát az óráin (és sajnos rajta is) inkább csak szórakoztunk tanulás helyett.  Olyan csodabogár tudós-kuruzsló féle volt, aki gyógykenőcsökkel, különböző állítólag hatásos gyógyászati készítményekkel látta el a rászoruló embereket.

 

Engem is többször megkért, hogy az óráján vigyek el valamelyik nagyságos kisasszonynak vagy úrnak (minden felnőttet így szólított) papírba csomagolt kis tégelyeket, üvegecskéket, amelyekben a kémikumában általa készített furcsa színű kenőcsök és felismerhetetlen színű folyadékok voltak. Néha az is előfordult, hogy megkért, visszafele hozzak a gimnázium közelében lévő Decsi falatozóból 2 deci rumot a következő kísérletéhez…

 

 hirdetes_810x300  

Egyszer viszont másodikban helyettesített nálunk magyar irodalmat. Bejött, és megkérdezte, mi volt a legutóbbi téma. Mondtuk, Berzsenyi Dániel, és már kezdtünk is zsivajogni azt gondolva, hogyha a saját óráin képtelen magára vonni a figyelmet, mi lesz most az irodalom órán felkészületlenül betoppanva. Leállt az ablak elé, nézte az iskolapark fáiról lehulló leveleket, és rólunk szinte elfeledkezve elkezdte halkan szavalni a Közelítő tél című Berzsenyi verset. Szívet gyönyörködtetően!

 

Szájtátva figyeltük az élményszerű méltatást

 

És akkor valami csoda történt az osztályban, varázsütésre elnémultunk, és szájtátva figyeltük az utána következő verselemzését valamint a klasszicista magyar költő élményszerű méltatását is.  Nem voltunk hozzászokva az ilyen irodalomórákhoz! Úgy emlékszem, hogy a végén megtapsoltuk az öregurat, és vártuk, mikor toppan be megint irodalmat helyettesíteni. De harmadikban aztán már nem jött….

 

ersekujvar_gimnazium
Az érsekújvári gimnázium. Kép: delcampe.net

 

Miért emlékezem most vissza a Tanár úrra? Mert akkor nekem életre szóló élmény adott az addig megszokott számonkérés- rövid magyarázat-diktálás irodalomórákhoz képest! Viszont tudom, hogy ez ma már kevés lenne, nem ejtené rabul a mostani másodikas gimistákat. Ők már nem értékelnék, hogy valaki jegyzetek és könyv nélkül, az ablak elé állva, önmagát is szórakoztatva szaval és ad elő Berzsenyit.

 

Manapság a fejben meglévő ismeretek helyébe az egyre gyorsabb internet világa lépett. Egyet kattintva a diák megleli a szükséges információt Berzsenyiről, ha akarja, és egy másik kattintással a keresőben talál legalább öt jó színészt, aki a verset szépen elszavalja, jobban, mint a tanár…Ez egyáltalán nem baj, egy egészen más információs világban élünk, nem feltétlenül rosszabban, csak a személyes kapcsolatok szorultak háttérbe.

 

Élményt adni a tanítási órán

 

Soha nem múlhat el viszont, hogy a tanórákat valahogy érdekessé kell tenni, a gyerekeket, mint egykoron, el kell tudni varázsolni az osztályban. Csak ez egyre nehezebb és bonyolultabb feladat, nem elég az egyetemen megszerzett tudásra és annak átadására hagyatkozni. Komoly erőfeszítést vesz igénybe minden tantárgy esetében az órákra való rendszeres felkészülés: a korszerű módszertan elsajátítása és alkalmazása, az interaktív oktatás, a csoportmunka, cédulázás, vetélkedőszervezés, az egészséges versenyszellem biztosítása az osztályban, a tanulók élményhez juttatása a tanítási órán.

 

Ma már senki se megy olyan iskolába, ahol unalmasak az órák meg a tanárok! A pedagógusok lelkiismeretes felkészülése nagyon sok tanítás utáni szabad időt emészt fel. És akkor még nem szóltunk a dolgozatjavításokról, a tanulmányi versenyekre való felkészítésről, a bőséges iskolai dokumentációról, az iskolai táborokról, és sok tantárgy esetében a középiskolai felvételikre valamint az érettségi vizsgákra való rendszeres, évente ismétlődő készülődésről.

 

A magyar iskolák esetében mindez hatványozódik, mert a teljesség igénye nélkül felsorolt iskolai munkával együtt jár az intézmény fokozott piacképességének kialakítása is, például az egész évben tartó beíratási programokkal!

 

Akik a pedagógustársadalomnak ártanak

 

Ezért állíthatjuk bátran, hogy bárki bárhogy is számolja a pedagógusbéreket, a tanári hivatás régen nincs kellőképpen megbecsülve sem anyagilag sem erkölcsileg! Erkölcsileg pedig pont azok ártanak leginkább a pedagógustársadalomnak, akik most, a sztrájk idején a megfelelő pedagógusbérekről és a korlátlan szabad időről beszélnek felelőtlenül!

 

Teljesen jogos tehát a tanárok sztrájkja! Tartsatok ki!

 

Száraz Dénes

 

Nyitókép: erettsegivideok.ntk.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!