Nyitókép: Körkép.sk

 

Mottó: „Bennünket, magyarokat, lovas nemzetként ismer a világ. Ne hagyjuk a lovat száműzni a mindennapjainkból!” (Kovács Magdaléna)

 

A Barkósági Lovastúra gondolata a détéri születésű Habodász István (Pepe) fejében fogant meg, aki tíz évvel ezelőtt a Betyártanya Polgári Társulás keretén belül szervezett lovastúrát a Gömör déli részén levő barkó falvakban. Célja végigvezetni a lovasokat a vidék legeldugodtabb részein, látni és láttatni azokat, hiszen a Barkóság – természeti adottságai folytán – tele van szebbnél szebb helyekkel. 

 

 hirdetes_810x300  

Pepe a túra gondolatának megnyerte a Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesületet Ózdról, Varga Gábor vezetőjükkel az élen, akikkel immár hetedik alkalommal lovagolják végig a vidéket. Az évek során csatlakoztak hozzájuk lovasok Fülekről, Rátkáról, Rakottyásról, Feketepatakról és Rimaszécsről. 

 

 

A túrán 30 lovas vett részt, a legfiatalabb 14, a legidősebb 61 éves – tudtuk meg Habodász István főszervezőtől. A túra útvonala ezúttal Détér községből indult ki, majd következett Jeszte és Dobfenek, ahol szusszantak kicsit a lovasok és a lovak, haraptak valamit, majd a túrát Détérben fejezték be. Ott, ahonnan kiindultak.

 

A Körkép.sk Jesztén és Dobfeneken kísérte figyelemmel a lovasok felvonulását. Jesztén Zagyi Katalin polgármester fogadta őket a falu nevében, Dobfeneken Farkas Alexandra polgármester. Üdvözlő beszédet Jesztén Kovács Magdaléna műsorvezető mondott, Dobfeneken Farkas Ottó, helyi születésű író. A rövid műsorban hazafias dalokat énekelt Lichtmannegger Tibor és Kovács Magdaléna. A lovasokat mindkét helyen megvendégelték a helyiek, akik láthatóan sok időt és energiát fektettek a finom falatok elkészítésébe.

 

Kovács Magdaléna üdvözlő beszédéből megtudhattuk a Barkóság nevének az eredetét. A 18. század utolsó két évtizedében a 10. Magyar Huszárezred toborzási területe éppen ezen a területen volt. Az innen huszárnak került legények a Barco-ezredben szolgáltak, Barco Vince generális vezetése alatt, a leszerelt katonák mint „barkó huszárok” kerültek haza. Paládi Kovács Attila történész 1982-es tanulmánya szerint innen ered a „Barkóság” elnevezés. 

 

 

Megtudhattuk azt is, hogy a lovastúrának nem titkolt célja a lovak népszerűsítése. A történelem során emberek, népek sorsa múlott a lovakon, háborúban és békeidőben egyaránt. Ma már más szerep jut a lóra, békésebb, kevésbé harcias, de nem kevésbé fontos. A ló iránti vonzalom a magyar emberben tovább él.



„Bennünket, magyarokat, lovas nemzetként ismer a világ. Ne hagyjuk a lovat száműzni a mindennapjainkból!” – fogalmazott Kovács Magdaléna.

 

Farkas Ottó azon huszároknak a dicsőségéről beszélt, akik az 1848-49-es szabadságharc oldalán harcoltak, hiába csábították őket a császári zászlóhoz való visszatérésre. Példaként említette a környékünkről származó Szabó László nádor huszárkapitányt, aki 1848-ban Ausztriából Magyarországra hozta seregét. Jászberényben főbe lőtte a lovát, leszerelt, mondván: „Hazám ellen nem harcolok, királyomra nem emelek kezet.”

 

Farkas Ottó kiemelte, hogy faluja, amely nem számít barkó településnek, soha nem volt heves harcok színhelye, nevének legendája mégis erről tanúskodik. Az első lakói ugyanis széttiport harcidobot találtak a völgykatlanban. A generációkon át szájról-szájra szálló legenda szerint őseik erről az ott talált dobnak a fenekéről nevezték el a települést Dobfeneknek.

 

 

A lovasok mindkét helyen megköszönték a szíves fogadtatást, majd a szabadságharcban elesett huszárok emlékére kegyeleti koszorút helyeztek el a kopjafánál.

 

A Körkép.sk megkérdezte a jesztei Zagyi Gyulát, mi a véleménye a Barkósági Lovastúráról?

 

„Nagyon dicséretes kezdeményezésnek tartom. Köszönet illeti a lovasokat, hogy a programjukba beleveszik a Barkóság végiglovagolását. Úgy gondolom, hogy kell ez a népnek, annak ellenére, hogy kevesen jönnek el a helyszínre, sokan kísérik figyelemmel a lovaglásukat és értékelik, mint látványosságot. Talán ez felrázza őket a téli letargiából, hiszen más szórakozási lehetőség a mi vidékünkön nincsen. Köszönet illeti a szervezőket, és a főzőket, akik már reggel hat órától talpon vannak, hogy időben elkészüljön a finom elemózsia”

 

– mondja Zagyi Gyula.

 

 

Mede Géza

Képek: a szerző felvételei

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 42 olvasónak tetszik ez a cikk.