Kezd bohózattá válni a szlovák államfőválasztás. A Vladimír Palko volt belügyminiszter által fémjelzett  Szlovákiai Konzervatív Demokraták (KDS) néven nemrég alakult új párt ugyanis František Mikloško-t indítja  saját államfőjelöltként. Azt az embert, aki legutóbb, 2004-ben egyszer már csúfosan megbukott.  Méghozzá a mostaninál lényegesen kedvezőbb helyzetben. Kormánypozícióból, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a Magyar Koalíció Pártja (MKP) közös jelöltjeként.

Elmondható, hogy a keresztény, konzervatív eszméket valló, a KDH-ból kivált 4 fundamentalista parlamenti képviselő és asszisztenseik által alapított KDS egyre inkább a honi politikai folklór szereplőjévé válik. Mégpedig egykori anyapártjukkal, a KDH-val együtt. Renoméjuk, politikai súlyuk egyre csökken, politikusaik (Daniel Lipšic-et leszámítva) egyre unalmasabbak, idejét múlt, látszólagos „elvi” politizálásuk, mely gyakorlatiasságban valahol a 19. századot idézi abszolút öncélú, realitásérzék nélküli. A dühítő az egészben az, hogy döntéseik következményei annál komolyabbak, országos méretűek és mindenkit érint. Mégpedig negatív előjellel.

Nagyrészt nekik, név szerint Palko, Hrušovský, Lipšic, Mikloško, Minárik, Fronc, Bauer, Brocka, Sabolová és társainak köszönhetjük , hogy ma Ivan Gašparovičnak hívjuk az államfőnket, Robert Fico pedig  a szeretett kormányfőnk.  A szlovák keresztény demokraták  az utóbbi évek döntéseivel sajnos kizárólag a jelenlegi hatalom malmára hajtották a vizet.  František „Jolly Joker” Mikloško ismételt előhúzásával  újra ez a veszély fenyeget. A legvalószinűbb ugyanis, hogy épp Iveta Radičovától, az egyetlen normális és választható államfőjelölttől vesz majd el  szavazatokat.

Vegyük csak sorjában: 2004-ben, a legutolsó elnökválasztáson – bár az előzetes felmérések szerint megválasztására már akkor sem volt semmi esély – František Mikloško pusztán annyit ért el, hogy a kormánykoalíció favoritja, az SDKU-s  külügyminiszter Eduard Kukan 4 ezer szavazattal lemaradt a második fordulóról. A népnek meg maradt a választás Mečiar és Gašparovič között. Hogy maga az MKP is  rossz lóra tett, jelzi, hogy František Mikloško a magyaroknak sem kellett. Még Martin Bútora, a polgári jelöltként induló  egykori amerikai nagykövet is kishíján megelőzte (e poszt írójának szavazatával együtt). A fundamentalisták viszont elégedettek lehettek, elvégre volt keresztény-konzervatív jelölt is a futottak még kategóriában. És ez a fontos.

2006-ban fél évvel a választások előtt, ugyanezek az emberek, állítólag meggyőződésből, a huszadrangú Vatikáni Szerződés ratifikálásának elmaradása miatt kiléptek a kormányból. A lehető „legjobbkor”, még mielőtt a fájdalmas reformok gyümölcsei beértek volna legalább annyira, hogy azokat a választók is érezzék. Az eredmény ismert. Robert Fico azóta is vígan uralkodik és röhög a markába. A sors fintora, hogy a választásokat követő döntés, mely szerint a KDH hajlandó lett volna koalícióra lépni a SMER-el, lett az oka annak, hogy 4 képviselőjük kilépett a pártból és megalapította a KDS-t. Csak halkan jegyzem meg,  ugyan milyen esélye lett volna a vatikáni szerződés ratifikálásának egy SMER-es baloldali kormányban? Ennyit a vallott elvekről.

Itt tartunk hát most, egy újabb hibás döntést követően. Mikloško a KDS színeiben újra indul. Állítólag belső meggyőződésből. Jelszavai, politikai idealizmust opportunizmus helyett, politikai emlékezetet populizmus helyett, és politikai igazságot  a fóbiák helyett. Igazán bájos. A sajtótájékoztatón az is elhangzott hogy állítólag eljött az ideje magasba emelni a konzervativizmus zászlaját, és hogy Mikloško erre  igenis képes. A többi pedig szavai szerint majd jön magától, amirő meg van győződve.

 hirdetes_810x300  

Hát nem fog jönni, jelentem! Ideje lenne belátni, hogy felesleges erőltetni azt, ami nem megy, amire nincs társadalmi igény. Hogy ez máshol mennyire világos, jelzi, hogy volt pártja, a KDH is inkább a szinte ideáis államfőjelöltnek tekinthető (intelligens, az emberek nyelvén beszél, van egyénisége, stb.) Iveta Radičovát támogatja

Frappáns zárszó helyett maradjon annyi, számomra érthetetlen, hogy 1989 novemberének megbecsült, kultikus személyiségéből politikai pályája végén miért kell pojácát csinálni. Miért jó az, ha ily módon értéktelenítik el saját múltját? František Mikloško a kommunizmus elleni harcot mindig is a frontvonalon vívta. Az akkori államhatalom ellen főszervezője volt a vízágyúkkal szétkergetett 1988-as gyertyás tüntetésnek, nagyban kivette részét a mečiarizmus elleni küzdelemből is. Sok politikusnak egyfajta máig élő lelkiismeret, akinek igenis a parlamentben volna a helye. De vajon miért kell a fundamentalizmus konzervatív demokrácia köntösébe bújva, 2 évvel a politikai game over előtt szembemennie a józan ésszel? Ráadásul ismételten? Érthetetlen.

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!