Míg Magyarország egy elcseszett államként a teljes csőd, Csehország pedig a recesszió felé rohan, addig Szlovákia könnyen egyfajta Amerika, Magyarország és Izland egyvelegévé válhat, már ha ne adj Isten beüt a ménykő. Legalábbis ezt hozhatja az a válságkezelő csomag, melyet Robert Fico és kormánya a napokban kiagyalt. Akkora taposóaknákat készül ugyanis lerakni, melyek ha robbannak, szőnyegbombázássá változtathatják az egész országot. 

A kormány bejelentése, miszerint  garanciát vállal a lakossági jelzáloghitelekért, a  nemrég hozott bankbetétek teljes állami garanciája mellett már túl nagy fiskális kockázat. Hogy  eleve felesleges intézkedésről van szó, bizonyítja az a tény is, hogy a jelzáloghitelt felvevőknek eddig is csak elenyésző része, mintegy 1,6 %-a vált adóssá. Ami teljességgel érthető, hisz az emberek, ha a fedélről van szó a fejük felett, igyekeznek felelősen viselkedni. Az új, állami garanciával bíró jelzáloghitelekkel viszont egy olyan, Amerikához hasonló spirál indulhat el nálunk, melynek következményeit épp most nyögi az egész bolygó. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a világgazdasági válság egyik fő kiváltó oka az volt, hogy az Egyesült Államokban a bankok komolyabb hitelbírálat nélkül nyújtottak  jelzálogkölcsönöket a magánszemélyeknek.

A modell egyfajta piramisjátékká vált, mely mindaddig működött, amíg az ingatlanok értéke emelkedett. Nálunk viszont az utóbbi időben az ingatlanpiaci árak megtorpanása, enyhe csökkenése tapasztalható. Robert Fico tehát elvileg ugyanazt az utat választotta, mely Amerikából kiindulva napjainkban dönti romba az egész világot. A bankok  érthető módon üdvözlik az intézkedést, hisz az eddig is szinte garantált nyereségüket, ha minden kötél szakad, legrosszabb esetben ezután állami garancia mellett  fogják megkapni. A válság kirobbanását követően ráadásul a jelzáloghitelhez szükséges egyéni önrész mértékét is emelték.

Röviden összefoglalva, azon kívül, hogy a lakossági jelzáloghitelek feletti állami garancia mint válságellenes javaslat különböző okovalsagk miatt (limitált keret, eddigi konzervatív banki gyakorlat) a nagy többség számára úgyis elérhetetlen, elviekben mégis komoly  veszélyforrássá válhat. Adja magát a kérdés, hogy az albérletben élő, jelzáloghitellel nem rendelkező polgár vajon miért nem jogosult  lakbértámogatásra, amennyiben bizonyíthatóan a válság miatt kerül nehéz helyzetbe? Miért diszkriminálunk? Láthatjuk, hogy az egész javaslat nem más, mint egyszerű politikai marketinf, blöff. A lényeg, hogy olyan játékszabályokat állítsanak fel, melyek minél kevesebb emberre vonatkoznak. A legfontosabb, hogy politikailag jól eladható legyen és beszélhessenek róla.

A válságkezelő csomag következő eleme a vállalkozói hitelekre nyújtott állami garancia  azok 1 millió eurós összegéig, mely szintén nem kecsegtet semmi jóval. Képzeljük csak el, mi történik akkor, ha  beomlik az egész bankpiac és gazdaság, az állam nyakában pedig ott marad a rengeteg behajthatatlan hitel. Nincs az a költségvetés, mely mindezt elbírná.

Következő intézkedés az egyéni vállalkozás lehetősége a legalább három hónapja munkanélküliek számára, mégpedig állami hozzájárulással az élőmunka terheihez. Kérdés, hogy mindez vajon miért csak az újonnan vállalkozásba kezdőkre vonatkozik? Az eddig aktív, nehéz helyzetbe került kisiparos adott esetben miért nem jogosult ugyanilyen támogatásra? Miért kell előbb csődbe mennie, várnia három hónapot, munkanélküli segélyt szednie, majd sorba állni a támogatásért? Nonszensz.

 hirdetes_810x300  

A válságkezelő csomagban azért vannak persze  jó javaslatok is. Ilyen pl. az adóalap adómentes részének növelése, ami nem más, mint rejtett adócsökkentés. A mostani baloldali kormánynál már ez is nagy előrelépésnek tekinthető. Tudjuk, az adó olyan illeték, amit a középosztály fizet azért, hogy a szegények ne öljék meg a gazdagokat.

Egy szó mint száz, ha meg akarunk birkózni a válsággal, az eddiginél sokkal több és kézzelfoghatóbb javaslatok kellenek. Pl. valódi adó és járulékcsökkentés, akár teljes járulékamnesztiával az első hónapokban. Látszatintézkedések helyett lehetőségeinkhez mérten a fogyasztás és kereslet radikális visszaesésének megakadályozására kéne koncentrálni.

Míg 2007-ben 10,4 %, tavaly több mint 7 %, idén már csak 2-2,5 %, pesszimista becslések szerint 1,6  % körüli gazdasági növekedés várható. Ilyen helyzetben ha a válságkezelő javaslatcsomag is inkább csak látszattevékenység mint valódi gyógyír, fel kell készülnünk arra, hogy közép-európai tigrisből hamarosan kóbor, kivert kutyává válhatunk.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!