Gašparovič egy épkézláb mondatot se tud elmondani, nemhogy választási stratégiát kidolgozni. Radičovának reális esélye lehet a győzelemre a második fordulóban. Minden a részvételi arányon fog múlni. Ha marad a jelenlegi elnök, az a szlovák társadalom tükre lesz. A kampányról és a stratégiákról, a magyar kártyáról és a szlovák politikai kultúráról beszélgettünk Gál Zsolt politológussal.

Az elnökválasztás első fordulója már mögöttünk van. Milyennek láttad a kampányt előtte?

Szerintem elég lagymatag volt. Kimerült általános frázispuffogtatásokban, jól hangzó szlogenek ismételgetésében, egyik jelölt sem ásott igazán a mélyre. Egyikük se konkretizálta, milyen lépéseket várhatunk tőle, ha nyer. Nem voltak konfrontatívak sem, nem láthattuk, hogy nagyon élesen elhatárolódtak volna egymástól, hogy markánsan rámutattak volna arra, miben és mennyire különböznek egymástól.

A két későbbi „továbbjutó” valószínűleg tudta, hogy az első forduló után kezdődik csak igazán a meccs…
Igen. Az első körben az esélyes jelöltek azért nem keménykedhetnek, mert attól tartanak, hogy akkor elidegenítik maguktól a választók egy részét. Egyértelműen arra megy ki a járték, hogy minél több választót a maguk oldalára állítsanak, ezért minél általánosabban kell beszélni, s minél kevésbé szabad konfrontatívnak lenni.

A második forduló előtt viszont már eléggé eldurvult a kampány…
A második fordulóban is alkalmazható a békés kommunikáció. Attól függ, mire játszik a jelölt. Ha megmarad ennél a nem konfrontatív stratégiánál, az azt jelenti, hogy megpróbálja megszólítani a semlegeseket, sőt az ellenfél nem sziklaszilárd támogatóit. Ezzel azt mutatja, hogy mindenkivel meg tud egyezni, vagy legalábbis hajlandó keresni a kompromisszumokat, vagyis hogy a pártok felett akar maradni, mindenki elnöke szeretne lenni. A másik lehetőség a konfrontatív kampány. Ha a jelölt nem hisz abban, hogy túl sok választót át tud csábítani a másik oldalról, s arra se mer építeni, hogy az otthon maradottak majd most elmennek szavazni, akkor a saját szavazóit próbálja meg még jobban mobilizálni. Abból indul ki, hogy az igazi tartalékok az ő támogatóiban vannak, s akkor lehet esélye, ha azok eljönnek szavazni. Az ő mobilizálásukra szokták elővenni ezt a támadó stílust. De ezzel mindig vigyázni kell, mert kétélű fegyver.

 hirdetes_810x300  

Nekem úgy tűnik, hogy Radičová az előbbi stratégiát választotta. Biztos, hogy ez a helyes út, közeledni Ficohoz?
Radičová az első forduló előtt mindenképpen az első csoportba tartozott. Nem akart konfrontálódni, nyitottnak mutatkozott mindenki felé, ő maga mondta, hogy együtt kell működni, s hogy ő hajlandó is az együttműködésre. A konfrontációt a másik oldal kezdte el. Itt viszont gyorsan megfordulhat a helyzet, még ha az egyik jelölt ragaszkodik is ehhez a nem konfrontatív politikához. Ha a másik oldal bekeményít, akkor minimum reagálni kell ezekre a támadásokra, pláne ha azok övön aluliak, s már el is kezdődött az adok-kapok. Gyakran pont ezért húzzák elő ezt az eszközt. Radičová még mindig megpróbál ellenállni, ragaszkodik az első forduló előtt folytatott békés politikához. Úgy értékelték, hogy az az esélyük, ha megpróbálják integrálni a többi jelöltre leadott szavazatokat, esetleg hátha sikerül még átcsábítani azokat az urnához nem járulókat, akik inkább Gašparovičcsal szimpatizálnak. De nem úgy néz ki az első forduló után, hogy ez sikerülhet. Ha megnézzük a választási matematikát, hogy ki, hol, mennyi szavazatot kapott, akkor egyértelműen az rajzolódik ki, hogy a kormány szavazótábora Gašparovičra, az ellenzéké meg Radičovára szavazott. Úgyhogy nem biztos, hogy ez reális a stratégia.

„A vártnál kisebb különbség mindkét oldalon működhet, az egyiken ijedelem formájában, a másikon meg buzdítólag hathat.”

Nem beszélve arról, hogy elveszítheti azokat a szavazókat, akik nem tudják elképzelni az együttműködést a jelenlegi kormányfővel…
Ez esetben viszont az ellentábor elvégzi a munkát. Azok oly mértékben támadják Radičovát, hogy ráveszik őket a szavazásra, mert látják, mi záporozik a támogatottjuk fejére. Fico vagy Slota megteszik Radičovának azt a szívességet, hogy mobilizálják ezeket a szavazókat, neki nem is kell támadnia.

Már meg is tették ezt a „szívességet”, mivel mással, a magyar kártya előhúzásával. Megint a magyarokra építik a stratégiájukat?
Gašparovič egy épkézláb mondatot nem tud kimondani, nem hogy egy stratégát kidolgozzon magának a választásokra. Ha van neki valamilyen stratégiája, azt Fico találja ki, vagy a kormánypártok, a HZDS-t leszámítva. Ők ijedtek meg ettől a szoros eredménytől, legalábbis sötét felhőként megjelent a távolban, hogy esetleg el is veszíthetik a választásokat, ezért elkezdtek támadni. Ez a recept eddig bevált nekik: minél keményebben támadunk, annál inkább eljönnek ránk szavazni.

Most is be fog jönni?
Hogy ez mennyire lesz hatékony, az a részvételen fog múlni. Azon, hogy a kormánypártok meg az ellenzék mennyire tudják mobilizálni a választóikat. Mert az fog nyerni, akinek a tábora jóval nagyobb arányban járul az urnákhoz, mint az ellenfél hívei. Aki a magasabb részvételt tudja produkálni, az nevet majd a végén. Erre megy ki a játék a Smer és az SNS részéről, hogy a híveik minél nagyobb arányban menjenek el szavazni.

Ha ez igaz, akkor ez Gašparovičnak kedvez jobban, hisz nagyon is elképzelhető, hogy sok választója a biztos győzelem tudatában el se ment szavazni március 21-én. A szorosabb első forduló azonban most felrázhatja őket…
Igen, ez működhet. Lehet hogy a Gašparovič-tábor egy része megijed, hogy kicsi a különbség, s a második fordulóban már elmegy szavazni. De ez Radičovánál is hatékony lehet. Mégpedig úgy, hogy az ő passzív szavazói is észreveszik, hogy nem is olyan nagy ez a különbség, mint várták, s elhihetik, hogy ha ők is elmennek voksolni, akkor talán a második körben meg is lehet ezt fordítani. Vagyis a vártnál kisebb különbség mindkét oldalon működhet, az egyiken ijedelem formájában, a másikon meg buzdítólag hathat.

Maradjunk ennél a különbségnél. Most mindenki arról beszél, hogy milyen kicsi. De csak azért, mert mindenki nagyobbat várt. Azért ez a nyolc százalékos különbség nem kevés. Sőt…
Természetesen ez relatív, mindig viszonyítás kérdése, hogy nagy vagy kicsi a különbség. A közvélemény-kutatások minél régebben készültek, annál meggyőzőbb Gašparovič fölényt mutattak, közeledve a választások felé ez aztán kisebb és kisebb lett. De nem csak emiatt tekinthető kicsinek ez a különbség, hanem olyan szempontból is, hogy így nem reménytelen Radičová helyzete. Szó sincs róla, hogy semmi esélye nincs. Ez a nyolc százalék távolról se olyan nagy különbség, hogy le lehessen írni Radičovát. Még hasonló részvételi arány mellett sem. Mert ha a másik két markáns jelölt – Mikloško és Martináková – szavazatainak nagyobb részét sikerül megszereznie, és a saját táborát is egy picivel megnöveli, akkor az elég lehet, hogy meg tudja verni Gašparovičot, ha a jelenlegi elnök nem tudja jelentősen növelni a szavazói számát.

„…a lakosság fele megint egy köpönyegforgatóra szavazott!”

Hát, már az első körben is bezsebelte a leadott szavazatok csaknem felét…
Igen, ezeken a dolgokon már el lehet gondolkodni – s ez megint a választókat minősíti -, hogy a lakosság fele megint egy köpönyegforgatóra szavazott, aki kommunistaként kezdte a karrierjét, aztán Mečiar kormányténykedésében parlamenti elnökként gyakorlatilag minden olyan dologban részt vett, ami fekete lyukat csinált Szlovákiából, és az fenyegetett, hogy nem jutunk be a NATO-ba, EU-ba, OECD-be, és schengeni határokkal leszünk elzárva a szomszédainktól. Utána összeveszik vele, külön pártot alapít, véletlenül megnyeri az elnökválasztásokat, pont Mečiar ellen. Nem azért, mert olyan ügyes, hanem mert Mečiart már annyira nem szeretik, hogy inkább ellene szavaznak. S most ezt a jelöltet, aki megfordult minimum három pártban, egy olyan miniszterelnök népszerűsíti, aki korábban kijelentette róluk, Gašparovičról meg Mečiarról, hogy annyira lejáratták magukat, hogy nem lehet velük együttműködni. Most meg az egyik a koalíciós partnere a másik meg az általa támogatott köztársasági elnökjelölt. S a lakosság fele még ezek után is erre az emberre szavaz…

Ennyire igénytelenek vagyunk?
Nyilvánvalóan. A társadalomnak az 50-55 százaléka tényleg az olyan jelölteket favorizálja, akiknek nincsenek elveik vagy olyan ideáik, politikai nézeteik, amikhez tartósan tudnának alkalmazkodni, akik szükség szerint mindig tudnak fordítani a köpönyegen, mindig arra, amelyik irányba kell. S a lakosságot ez nem zavarja. A demokráciában a politikai elit csak a tükörképe a társadalomnak. És elég sajnálatos, hogy a szlovák társadalom Gašparovičot látja, mikor a tükörbe néz. Ez azért valamit elmond róla. Nem lehet teljesen általánosítani, de az 55 százalék megvan. Ez a tábor, aki most Gašparovičot választotta az első körben, már a rendszerváltás után kialakult, s az elmúlt húsz évben mindig hasonló politikai erőkre szavazott. Ez nem meglepő, de elég sajnálatos, hogy így van. S nem úgy néz ki, hogy ez nagyon hamar megváltozna. Ha vannak kivételek, akkor azért, mint például 2002-ben, mikor 12 százaléknyi szavazat elszállt mandátum nélkül a sok kis párt miatt, amelyek nem érték el a parlamenti küszöböt. Az 55 százalékból már csak nem egész 45 lett, így alakulhatott meg a második Dzurinda-kormány. Ilyen szerencsés véletlen kell hozzá, vagy az, hogy kisebb arányban menjenek el szavazni. Akkor sikerülhet más politikai beállítottságú kormányt felállítani, egyébként nem.

Mennyi az esélye annak, hogy ez a tükörkép most megváltozzon?
Hosszútávon változhat a dolog, mert ha megnézzük a két tábor összetételét – s most hagyjuk figyelmen kívül a magyar nemzetiségűeket -, akkor a szlovákok közül a városokban, a nagyvárosokban élők, fiatalabbak, s nagyobb műveltséggel rendelkezők szavaztak Radičovára. Gašparovič támogatottsága pedig épp ellenkezőleg, az alacsonyabb műveltségűek, az idősebbek s a kisebb településeken élők között magas. Ebből következik, hogy hosszabb távon van valami esély. Ha növekedni fog a műveltebb lakosság száma, s ha a fiatalok később is megtartják választási szokásaikat, akkor perspektivikusan lehet egy eltolódás a másik tábor irányába. Ez persze csak egy elvi lehetőség, ami valószínű, de egyáltalán nem törvényszerű.

És rövidtávon? Mondjuk már április 4-én?
Amint előbb is említettem, Radičovának akkor van esélye, ha ő jobban tudja mobilizálni a saját táborát, az ellenfelének meg ez annyira nem sikerül. Tehát a részvétel dönthet. Ha azonos a részvételi arány, akkor veszít. Mert tényleg nagyobb az a tábor, amelyik Gašparovičot támogatja.

Jó, akkor így kérdezem: szerinted mennyi az esélye annak, hogy Radičovának ez sikerül? Mondjuk százalékban kifejezve…
Hajaj, a társadalomtudományokban különösen bajos előrejelzéseket produkálni. Azt is nehéz megmondani, hogy milyen lesz holnap a részvények árfolyama a New York-i tőzsdén, nemhogy azt, ki kire fog szavazni… Tudatosítani kell, hogy itt nem a természettudományok területén járunk, hanem emberi döntéseket vizsgálunk. Vannak ugyan törvényszerűségek, de ez mégis több millió ember egyéni döntése. Az meg nem követ természeti törvényeket. Ugyanazon esemény másként hathat minden egyes egyénre.

Szóval nem szeretnél jósolni/tippelni…
Nem szívesen bocsátkozom jóslásokba, de ha már mindenképp szeretnéd az esélyeket százalékban hallani, akkor, szerintem, van egy olyan jó harminc-negyven százalék esélye Radičovának, hogy megnyerheti az elnökválasztást

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!