Aki rendszeresen olvas híreket (vagy az utóbbi két-három hétben minimum egyszer látott bármilyen sajtóterméket), annak nem fog az újdonság erejével hatni, hogy szombaton Szlovákiában európai parlamenti választásokat tartanak (Magyarországon vasárnap a választási nap). Ki több, ki kevesebb információval rendelkezik arról, hogy mi a választások tétje. A legtöbb ember szerint semmi tétje nincs, ezért nem is tervezik, hogy szombaton bárminemű tevékenységüket megszakítsák eme haszontalanság miatt. Ez természetesen jobbára az alulinformáltságnak köszönhető, de lehet hogy nem a képviselők munkájának ismeretével van a legnagyobb baj.

Öt évvel ezelőtt, amikor Szlovákia polgárai friss európai uniós tagállamként először járulhattak az urnákhoz, hogy megválasszák azt a tizennény embert akik öt éven át képviselték érdekeiket az EU egyetlen közvetlenül választott intézményében, a választópolgárok több mint 83% nem élt ezzel a jogával. Ez hihetetlenül magas szám, nem is véletlen tehát, hogy ezzel a tagállamok sorának végén találtuk magunkat. Hogy akkor még nem is ismertük kellőképpen az Európai Parlamentet, az ugyan igaz, de nem magyarázza a részvételt. Sőt, sokan a szavazást az EU-tagságunk megtámogatásaként tudatosították, e megközelítés nélkül tehát a tényleges részvétel még a 16,7%-nál is kevesebb lett volna.

Ezzel a teherrel és följavítani való számadattal őszintén szólva félve tekintek a szombati voksolás elé. Öt éve EU-s tagok vagyunk, 14 képviselője van az országnak az Európai Parlamentben, a min. 50%-os részvételi arány mégis  elérhetetlen utópia. Miért van ez így? Ezzel a kérdéssel már tőlem sokkal okosabb emberek számtalan helyen foglalkoztak, ezért inkább a saját nézetemet mutatnám be. A legnagyobb probléma szerintem az, hogy nem érdeklődünk az európai témák iránt. Mielőtt bárki is elküldene ezzel a nézettel valahová, természetesen nem ilyen egyszerű a probléma, oldalakat lehetne a különböző okokról írni, párat meg is szeretnék ezek közül említeni. De elsőként mégis a közönyt említeném.

A 2006-es szlovákiai parlamenti választásokon a részvétel 54,67% volt, amit azért szintén nem tekinthetünk etalonnak. Az az érv pedig itt nem állja meg a helyét, hogy nem tudjuk milyen hatással van napi életünkre a szlovák törvényhozás és azért nem szavaztunk, mert nem értjük mit is csinálnak a honatyák Pozsonyban. De ez mégis egy kényelmes magyarázat, amit előszeretettel használnak most is, részben persze jogosan. Szóval a mostani pozsonyi parlament is  csak 2,3 millió választópolgár politikai akaratát jelképezi, nem mind a 4,3 millióét, mégsem vonjuk kétségbe legitimitását. Tehát a közönyt összegezve, 2 millió választó akkor sem megy el, ha adója mértéke, nyugdíjának kezelése, munkahelyek teremtése, stb. a tét.

Ez szerintem a fő ok, de hogy mindenki megnyugodjon: igen, tény, hogy a választók nem tudnak eleget az Európai Parlamentről, nem tudják mit köszönhetnek neki és mit várhatnak tőle. Nem érzik a saját életükre kifejtett hatását. Ami esetenként így helyes, hiszen egy csomó területen ez nincs is, nem is lehet és nincs is tervben hogy hatása legyen. Tehát nem lehet azt mondani, hogy öt éve sem volt vízvezeték a faluban, ma sincs, látjátok, semmire sem jó ez az EP. Tudatosítani kell, hogy ez nem is az EU feladata, hanem a kormányé, még ha a pénz többnyire német és angol adófizetők pénzéből lesz meg rá és léteznek az ivóvizet érintő EU-s jogszabályok. Az EU és az EP csak olyan területen tevékenykedik, ahonnan ezt a hatáskört a tagállamok átruházták rá és ahol a szubszidiaritás elve alapján hatékonyabb lehet a 27 állam közös fellépése mint az egyes országoké! Ahol pl. ez a helyzet: áruk szabad mozgása (mikor kérdezték meg utoljára hogy van valami elvámolnivalójuk és kinek a jóvoltából?), szolgáltatások szabad mozgása (munkavállalás külföldön), Schengen (már csak lassítunk a határon), migráció (szorosan kötődik Schengenhez), kémiai anyagok ellenőrzése (ha egy német hatóság károsnak tart egy terméket, a szlovák meg nem, az vigasztalna téged a kórházban, ha megbetegszel miatta?), de folytathatnám. Meg kell ismerkednünk az európai témákkal, az EU tevékenységi körével és ezekkel asszociálni a szombati napot.

Honnan ismernénk ezeket az európai témákat? Aki érdeklődik (2,3 millió 2006-ból kiindulva), illetve aki érdeklődik a téma és az európai integráció iránt (2,3 millió mínusz ???), az bárhonnan, hisz egy dokumentum sem titkos, az EU „okádja” az ismertető anyagokat. Senkit nem hallottam még panaszkodni, hogy „úgy szeretném megtudni mit csinál az EU és ottani képviselőink, de sehol sem találok a nyomára”. Elkényelmesedtünk, leginkább azt várjuk hogy ez magától a tudatunkba ugorjon.

 hirdetes_810x300  

És hogy következő síkon folytassam a gondolatmenetet, az EU-nak és a képviselőknek is aktívabbaknak kell lenniük, hogy a „szánkba tegyék” az információt. Mert képviselőink járták az országot, rendezvényeket látogattak, de: ha lakossági fórumon az EU bemutatása lenne a téma, elmennél? Legtöbbünk nem hiszem. Tehát „könnyű Katát táncba vinni ha ő is akarja”. De nehéz, ha nem. Megoldás lenne, ha a sajtó rendszeresen cikkezne a brüsszeli politikáról, de ez ma nem trendi téma. Sőt, a sajtó nem EU-s propaganda, arról ír, amivel el tudja magát adni. EU-val nem, és sajnos megint a probléma gyökerénél vagyunk.

Akkor mi erre a megoldás? Ki tájékoztasson? Szerintem az EP és helyi irodái. Utópia azt várni a képviselőktől, hogy fejenként (4,3 millió / 13) cca 330 ezer választópolgárt rendszeresen tájékoztassanak arról, mit csinálnak az európai eszme és közösség fejlődéséért. A lelkiismeretes képviselő nagyon kevés időt tölthet idehaza, hogy ez ne brüsszeli munkája minőségének rovására történjen. Ezért tartanám a leghelyesebbnek, ha (beszéljünk csak Szlovákiáról) pl. a Robert Hajšel-féle EP Információs Iroda legalább félévente készítene egy kiadványt, lapot, amit eljuttatna az összes háztartásba. Konferenciák? Fórumok? Akik oda elmennek, nem kell bemutatni az EU-t. Ez csak egy ötlet a sok közül, amit tenni lehetne közösen. Ez ugyan most szombatra nincs semmilyen hatással, de mindenképpen előre kell lendülni azon a téren, hogy ez európai integráció gondolatát népszerűsítsük/megismertessük polgárainkkal. Akkor aztán idővel eljuthatunk oda is, hogy nem azt várjuk a képviselőinktől, hogy érdekeinket védje a németekkel, hollandokkal szemben, hanem azt hogy saját szájízünk szerinti Uniót segítsen építeni.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!