Alig négy hónappal a parlamenti választások előtt tisztul a kép a  szlovák politikai palettán.  A versenyzők jól kivehetően felálltak a rajtrácsra,  hamarosan indul a futam. Június 12-én egy nagy baloldali párt száll harcba nyolc jobbközéppel (SNS és HZDS is ide számítva), nemzetiségi vonalon ugyanúgy egy magyar párt méretteti meg magát nyolc másik mellett. Egyértelmű felállás, mondhatnánk, előre borítékolható eredménnyel. Fico 40 százalékát, az atomizált jobboldalt, vagy a megosztott magyarokat látva elvileg sírnunk kéne, hisz úgy tűnik, az ország normálisabb fele teljes esélytelenséggel fejjel rohan a falnak. De valóban így áll a helyzet?

Az elmúlt hetek, hónapok politikai taktizálása rengeteg olyan egyéni érdeket  hozott felszínre, melyek következményei pillanatnyilag még teljesen megtippelhetetlenek. Közeledve a választásokhoz,  a kép tisztulásával az egyes pártérdekek is egyre nyilvánvalóbbá válnak, melyekből azért már leszűrhető egy s más. Többek között az is, melyik lehet a jó taktika. Nézzünk hát végig a rajtrácson.

Parlamenten kívüli pártok (Sas, Most-Híd, Unió)

Az SaS és a Most-Híd a sajtó hathatós támogatása mellett erős marketingpolitizálással indított. Ennek lényege, hogy a jobboldali blokk összeborulását sürgetve a saját ázsiójukat növeljék.  Végül azonban saját maguk voltak kénytelenek kipukkasztani a lufit, melyet közösen fújtak. A rajtrács felé baktatva ugyanis megtudtuk, hogy ők maguk sem képesek arra, amit  a többi párttól elvárnak. Azaz az együttműködésre. Bugár és Sulík egy állítólagos közvélemény-kutatásra hivatkozva be is jelentették gyorsan, hogy mivel az SaS választóinak egynegyede elutasítja a magyarokat, közös választási listájukból nem lesz semmi.

Kép: Shooty (SME)
Kép: Shooty (SME)
El kell azonban mondani, hogy míg az SaS ebből a helyzetből győztesen, addig a Most inkább vesztesen került ki. Egyrészt Sulíkék (főleg Juraj Miškovnak köszönhetően, aki Szlovákiai egyik  legmenőbb reklámügynökségének  a társtulajdonosa) hetekig képesek voltak tematizálni a közbeszédet, elérve, hogy szinte csak velük, az általuk kínált alternatívával foglalkozzon a sajtó (leginkább a SME). Eközben ügyesen felnőttek az SDKÚ-DS-hoz, a közvélemény-kutatásokban  pedig hamarosan a Mostot is lehagyták. Másrészt saját választóik harci morálját is növelték, hisz a magyarok mellett a legerősebb ellenzéki párttal való választások előtti együttműködést is elutasították, miközben azért valljuk meg, Dzurindáékkal egy percig sem gondolták komolyan az együttműködést.

A Most ezzel szemben kétszeresen is hoppon maradt. Az SaS-től kapott kosár mellett Bugárékkal ugyanis az SDKÚ-DS még csak komoly tárgyalásokba sem kezdett. Maradt hát a vigaszdíj, az egykor szebb napokat is látott minipárt, az OKS-el való közös lista, azok kevés, ámde annál markánsabb képviselőivel. (Ondrej Dostált e sorok írója mindenesetre irigyli tőlük, hisz Petőcz Kálmánnal együtt volt némi köze ahhoz, hogy egyetlen szlovákként felszólalt azon az emlékezetes dunaszerdahelyi tüntetésen a stadionnyi magyar előtt).

 hirdetes_810x300  

Kérdés, hogy a nem is olyan rég még főállásó polgárjogi aktivistaként ismert Dostálban nem teng-e túl a politikai virtus. Ha ugyanis a Most bejutna a parlamentbe, ő pedig tegyük fel bekarikázná magát, a helyi és megyei önkormányzati képviselőség mellett a parlamenti mandátum is a nyakába szakadna. Negyedik politikai funkciójára,  a Pozsony-óvárosi polgármesteri székre pedig idén novemberben készül.

A Most-Hídről még annyit, hogy egyes belső hangok elég nagy feszültségről árulkodnak Bugárék háza tájáról. Informátoraink szerint egyrészt maga Bugár is ideges, mivel egyáltalán nem biztos abban, hogy neve és arca az óriásplakátokon és a képernyőn egymaga elég lesz a jó eredményhez. Másrészt a facebookon már a magyar háttérembereik is hőbörögnek, hogy a Most-Híd újabban már csak szlovák arcokat igazol, ezzel is a magyar enklávét  gyengítve.

Mikulás Dzurinda, az SDKÚ-DS listavezetőjének lemondása és az Unió létrejöttén kívül így igazából semmi olyan érdemi belpolitikai változás nem történt, mely az utolsó megyei önkormányzati választásokhoz képest változtatott volna az alaphelyzeten Szlovákiában. Ha már az Unió, ill. a Martináková, Cílek, Nemcsics fémjelezte hármasfogat szóba került, róluk annyit érdemes megjegyezni, hogy egyetlen céljuk a kommunális politikában, azon belül is elsősorban a fővárosban betöltött komoly pozícióik (Cílek mint alpolgármester) átmentése lehet.

Parlamenti pártok (Smer, SDKÚ-DS, KDH, MKP, HZDS, SNS)

Smer – a legkomfortabb helyzetben Robert Fico pártja található, akiknél igazából csak az a kérdés, júniustól kivel fognak ismét kormányozni.

SDKÚ-DS – Paradox, de úgy tűnik, azzal, hogy  a pártelnök, Mikuláš Dzurinda Smeres nyomásra lemondott a parlamenti lista vezetéséről, a legerősebb ellenzéki párt még jól is járt. Már több politikai elemző is kitért arra, hogy Robert Ficot állítólag óva intették tanácsadói attól, hogy Dzurindát időnek előtte kilője. Azzal, hogy ezt mégis meglépte, igazából öngólt rúgott, mivel nem lesz kit támadnia a finisben. A kékek pedig, ha a Mikloš-Radičová tandem közül az előbbit választják listavezetőnek, akár egy négy évvel ezelőttinél jobb választási eredménybe is belefuthatnak.

Kép: Shooty (SME)
Kép: Shooty (SME)
KDH – A kereszténydemokraták talán az a párt, mely a  Smer mellett leginkább páholyból nézheti az eseményeket. Stabil 10-12 százalékon állnak, akik jó keresztényként senkivel sincsenek nagyobb haragban annál, mint az feltétlenül szükséges. Shooty karikatúrája teli találata annak, hol is találhatók ma Fígeľék. Adott esetben, ha a „szükség” úgy hozza, hipp-hopp, a Smer leglojálisabb koalíciós partnerévé válhatnak.

MKP – Személyes érintettség folytán az MKP-ról csak röviden. A bevezetőben is említett atomizálásnak köszönhetően az MKP azzal, hogy egyedül indul, a saját maga ura is lett, annak minden lehetőségével.  A kérdés az, hogy mennyire fog tudni élni ezzel a lehetőséggel.

HZDS – SNS – Mečiar és Slota pártjában annyi a közös, hogy az idei választásokkal mindketten a saját túlélésükre játszanak. Náluk valóban a lét a tét. Ha a HZDS be is jut ismét a parlamentbe, valószínűleg utoljára. Vladimír Mečiar politikai nyugdíjaztatásával  ez a párt is végleg megszűnik létezni. De addig is, elsősorban Mečiar intelligenciájának köszönhetően a HZDS koalíciós potenciálja jóval nagyobb, mint a Slota vezette nemzetieknek. Az SNS a választások után igazából csak Robert Ficora számíthat.

Összefoglalva, mint az a fentiekből is látható, a mozgás leginkább a politikai térfél jobb oldalán zajlik, ahol a túlságosan is eltérő egyéni érdekek   amúgy is lehetetlenné tesznek mindenféle valós, választások előtti effektív együttműködést a baloldal ellensúlyozására. Akkor pedig már inkább vágjunk neki mindnyájan külön-külön, mutassa meg ki-ki saját maga, mire képes.

Ki az, aki életképes, ill. ki az, aki egyszeri használat után, a ZRS, SOP, ANO, SF, KDS által megkezdett  hosszú listát  gyarapítva egyszeri használat után végleg eltűnik a politikai süllyesztőben.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!