Nyitókép forrása: A Globsec hivatalos facebook-oldala

 

Fel lehet róni a szlovák szélsőjobbnak, hogy gyakran emlegetik a Globsec agytrösztöt, mint atlantista erőközpontot, ami rendszeresen beavatkozik a politikába. Ám tény, hogy a Globsec mindent meg is tesz annak érdekében, hogy kiérdemelje ezeket a jelzőket. Többek között a múlt héten zajló nyilvános fórumával, ahová szó szerint a szélsőséges progresszív értékeket valló politiusok és újságírók krémjét hívta el.
Ott volt többek között Zuzana Čaputová szlovák államfő, de Vladimír Šucha, az Európai Bizottság szlovákiai képviselője is, aki tavaly azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kijelentette, a szlovákok DNS-e hibás, és nyomásgyakorlással kell ráerőszakolni a társadalomra a nemi egyenlőséget (nem túl demokratikus megoldás…). Šucha egy évvel ezelőtt az ESET Alapítvány egyik rendezvényén adott hangot véleményének, most a Globsec fórumára hívták meg előadónak. Ezek után nehéz letagadni a kapcsolati összefüggéseket. A találkozó egyik érdekessége, hogy szóba került a kérdés, Szlovákiát és Magyarországot kizárhatják-e az EU-ból…

 

A fórum egyébként burkolt kampányrendezvány volt a progresszív, vétójogot eltörölni akaró, a szlovák politikát a brüsszeli fősodornak alárendelni akaró pártok javára.

 

Čaputová államfő arról beszélt, hogy nemcsak azt kell nézni, hogy mit adott nekünk az EU az elmúlt húsz évben, hanem azt is, hogy mi mivel járulhatunk hozzá az EU-hoz. Majd kijelentette, hogy olyan képviselőket kellene megválasztani a júniusi EP-választáson, akik nem csak kritizálják az EU-t, hanem kihangsúlyozzák annak előnyeit. Ez a narratíva az elnök részéről pedig egyértelműen az ellenzéki, Brüsszelpárti pártok mellett foglalt állást.

 

Čaputová egyúttal csúsztatott is beszédében. Kijelentette ugyanis, hogy az EU-nak konkrét elvei és értékei vannak, amelyek mellett az uniós csatlakozáskor minden tagállam letette a voksát. Ezen értékek közé pedig jogállamiságot, kölcsönös szolidaritást sorolta, holott egyik sincs „egyértelműen” definiálva egyetlen uniós dokumentumban sem, és főleg nincs úgy meghatározva, ahogy a liberális fősodor ma értelmezi (az a jogállam, ahol liberálisok kormányoznak és a kölcsönös szolidaritást a migránselosztással teszik egyenlővé).

 hirdetes_810x300  

 

Elítélte a „brüsszeli diktátum” narratíváját, szerinte ugyanis „Brüsszel mi vagyunk”, és teljesen jogosnak tartja a fent említett értékek kikényszerítését az Európai Bizottság részéről. Helyeselte a kondicionalitás elvét, ami magyarul azt jelenti, hogy helyesli, ha Brüsszel visszatartja a tagállamoknak járó pénzügyi forrásokat az „értékek” be nem tartására hivatkozva. (Itt érdemes megjegyezni, hogy Lengyelországban egy árva reformot sem hajtottak végre, elég volt liberális kormánynak alakulnia, hogy Brüsszel teljesítettnek tekintse a feltételeket és megindítsa a pénzcsapokat. Ennyit a jogállamról.)

 

Kissé külünös módon Čaputová beszéde egy részében kijelentette, hogy az EU feladata garantálni a feltételeket a békéhez – ami paradox, tekintettel arra, hogy az EU jelentős összegekkel támogatja az ukrajnai konfliktus folytatását és még beszélni sem hajlandó a béketárgyalások lehetőségéről.

 

Šucha amolyan szuverenizmus-ellenes beszédet mondott, azztal kezdve, hogy az uniós csatlakozás előtt szuverén volt az ország, és mennyire rossz volt az az időszak mindenkinek. Később a főleg főiskolás diákokból álló közönségnek azt a gyermeteg teóriát adta elő, hogy az EU-ban a döntések úgy születnek, hogy valakinek van egy jó ötlete, meggyőzéssel támogatókat szerez az ötletéhez a tagállamok körében, és akkor érvényesülni tud.

 

Aki kicsit is ismeri az uniós politikát, az pontosan tudja, hogy ez nem így működik. Ha egy adott ötlet nem egyeztethető össze a liberális fősodor elképzeléseivel, akkor tárgyalni sem hajlandók róla, ha pedig a kezdeményező tovább erőlteti, a liberális politikusok és a liberális sajtó boszorkányüldözést indít az adott ország politikusa ellen.

 

Šucha szerint a demokráciát „innoválni” kell, mert az a demokrácia, ami a 20. században jól működött, „nem biztos, hogy jól működik a 21. században is”.

 

A pódiumbeszélgetés végén a moderátor feltett egy kérdést, hogy ha Szlovákia Magyarország útjára lép, a két országot kizárhatják-e az EU-ból. Maga a kérdés felvetése burkolt zsarolás volt a közönség terhére: vagy a liberális fősodor, vagy Szlovákiát kizárhatják. Ez a narratíva már korábban megjelent az ellenzéki pártok retorikájában.

 

Šucha válasza, bár nem volt meglepő, mégis felháborító: nem utasította el ugyanis kapásból Szlovákia és Magyarország kizárásának lehetőségét, hanem megjegyezte, hogy ez nem annyira egyszerű, mert a két ország megvédheti egymást egy 7-es cikkely szerinti szavazatfelfüggesztő határozatról szóló szavazáson.

 

Erre a tűzre öntött még olajat a beszélgetés másik résztvevője, Jozef Bátora, a Komenský Egyetem Bölcsészturományi Karának Politológiai Tanszékénekének professzora. Ő kijelentette, hogy az Európai Parlament Magyarországot már választási autokráciának kiáltotta ki, de ki ő sem zárta annak lehetőségét, hogy egy tagállamot kizárnak. Majd ő is a retorikai zsarolás eszközéhez nyúlt:

 

„Szlovákia esetében, ha Szlovákia is egy potenciális illiberális demokrácia felé mozdulna el, ami megtörténhet, hiszen látunk bizonyos ezirányú lépéseket, (…) akkor elképzelhető, hogy a reakció sokkal korábban megérkezik, mint gondolnánk. (…)”

 

mondta, majd arról beszélt, hogy a svéd parlamentben már arról vitáznak, hogyan zárnák ki hivatalosan is Magyarországot az EU-ból.

 

Körkép.sk

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 6 olvasónak tetszik ez a cikk.