Nyitókép forrása: SITA/Milan Illík

 

Szlovákia részéről lezajlott a választási szuperév. Szeptemberben előrehozott választások voltak, amelyen a Smer hamvaiból feltámadva győzelmet aratott. Nem egész fél évvel később az elnökválasztáson szintén az általa vezetett kormány jelöltje győzött. Majd jött az EP-választás, amit papíron a progresszívok nyertek ugyan meg, de az összképet nézve a szuverenista-békepárti erők győzedelmeskedtek, és a PS csak saját szövetségesei (SaS, KDH) rovására tudta hozni a tőle elvárt eredményt. Most véget ért a választási időszak, és merénylet ide vagy oda, a Smer láthatóan a történtek ellenére behúzódott középre, és jóval képlékenyebben idomul a mainstream európai erőtér elvárásaihoz, mint azt a retorikája elvileg engedné.

 

A diametrális eltérés a smeres retorika és politikacsinálás között most a legszembetűnőbb.

 

Megpróbálnak visszajutni az európai szocialisták pártcsaládjába (S&D), erről Peter Pellegrini államfő a minap nyíltan beszélt. Az alku hátterében az áll, hogy szeretnék Maroš Šefčovičot továbbra is a brüsszeli vezetésben tudni, méghozzá az Európai Bizottság egyik alelnökeként.

 

Ehhez hajlandók támogatni a háborúpártiak jelöltjét, António Costát az Európai Tanács elnöki posztjának megszerzésében.

 

Sőt, a Smer és a HLAS hajlandó megfontolni Ursula von der Leyen bizottsági elnökként való jelölését is, ami a korábbi retorikát tekintve elég ellentmondásos jelenet. Tegyük hozzá, hogy Magyarország sem zárkózik el olyan vehemenciával von der Leyen újrázása kapcsán, mivel egyelőre egyszerűen nincs épkézláb ellenjelölt a palettán. 

 

Ám ennél sokkal több minden történt. Szlovákia támogatta a Green Deal eszement ötletét, ráadásul Peter Pellegrini arról beszélt kedden, hogy nem kell megváltoztatni a kitűzött célokat (amelyekről Fico nemrég még azt mondta, tarthatatlanok), hanem elég az elérésük módjait felülvizsgálni. Megjegyezzük, ez egy olyan döntés volt, ahol Szlovákia nem tartott Magyarországgal.

 

Tomáš Taraba (SNS) környezetvédelmi miniszter a környezetvédelmi miniszterek tanácsán pedig támogatta a természet helyreállításáról szóló biodiverzitási stratégiát, ami ellen korábban tiltakozott. A háttérben valószínűleg az az alku állhat, hogy cserébe Brüsszel engedi szigorúbban szabályozni a szlovákiai medveállományt.

 

A PS kiesett a pikszisből

 

A Smer középre húzódása és a mainstreamhez dörgölőzése politikai pragmatizmusra utal – és politikai köpönyegforgatásra. A PS meggyengülve került ki az elmúlt háromnegyed év választásaiból, pártpreferenciái várhatóan süllyedni kezdenek, az őt semmiből felépítő sajtó kezdi leépíteni, hogy új „megváltót” kínáljon a liberális választóknak Ivan Korčok személyében, aki talán majd elhozza a várva várt győzelmet a progresszív sajtónak…

 

Nincs tehát olyan külső nyomás, ami Ficóékat a következetes szuverenisták oldalán tartaná. A PS folytathatja ugyan a Szlovákia elleni politikáját Brüsszelben, de belföldön béna kacsa lesz, ahol kisebb partnerei folyamatosan megpróbálják lemorzsolni. Ha a Smer most jól játssza ki a lapjait, akkor a PS csinálhat akármit az EP-ben, mindent eldöntő gáncsot nem fog tudni a szlovák kormány elé vetni.

 

Felemelkedő Republika?

 

Ennek a folyamatnak azonban van pár káros kimenetele. Az egyik magát a Smert fenyegeti. Hitelességi válságba kerülhet, amit az EP-választáson már tapasztalni lehetett. A parlamenti választáson leszereplő Republika ugyanis 12 százalék feletti eredményt ért el most, ami azt jelenti, hogy van egy széles Brüsszel-kritikus réteg Szlovákiában, amely valószínűleg messze nem olyan szélsőséges, mint a Republika, de osztja annak kritikus hozzáállását az EU-hoz, és hitelesebbnek tartja Milan Uhríkékat, mint a Smert.

 

Idővel ez a belföldi preferenciákban is megjelenhet, persze, csak akkor, ha a Republika képes lesz belföldi témákban is pontokat szerezni. Ennek kicsi a valószínűsége, ugyanakkor a tény, hogy van egy jelentős szavazóréteg, amely egyre kevésbé hisz a Smer retorikájának, azt jelzi, hogy más pártnak sikerülhet Ficóék nyakára nőni.

 

Európa végveszélyben

 

A másik probléma a választókat és Európát érinti. A fő probléma az, hogy a jelenlegi pragmatikus és következetlen politika, amit a Smer (is) képvisel Brüsszelben, nem hozza el azt a változást, amiért a választók bizalmat adtak neki – a változást, amelynek célja az lenne, hogy megkössék a háború kutyáit és helyreállítsák az európai gazdaságban okozott károkat.

 

A pragmatizmus volt az, ami Ursula von der Leyent hatalomra segítette, és a józan kormányok pragmatizmusa volt az, amivel a progresszív pártok a domináns progresszív sajtó folyamatosan visszaélt, irracionális döntéseket segítve a világra.

 

Hiába mondja Pellegrini, hogy ők jelezték a többi tagállamnak, hogy nem lehet elsiklani afelett, hogy az európai választók egyértelműen változást akarnak az európai politikában – közben olyan alkukat köt a szlovák kormány, mintha ő maga is elsiklana a tények felett.

 

Hogy teljesen világos legyen a probléma: a hét elején a vezető posztok kapcsán csupa háborúpárti, bizonyítottan amerikai érdekek mentén politizáló, lejárt szavatossági idejű politikus neve merült fel a legfontosabb posztokra:

 

  • Mark Rutte, holland, NATO-főtitkár jelölt,
  • Ursula von der Leyen, német (családja egy része az USA-ban él), bizottsági elnökjelölt,
  • Roberta Metsola, máltai, háborúpárti liberális politikus, az EP elnöki tisztségére szánják,
  • Kaja Kallas, észt, zsigerileg gyűlöli az oroszokat, és az EU külügyi főképviselőjének szánják,
  • António Costa, baloldali portugál exkormányfő, az Európai Tanács élére jelölik.

 

A listából teljesen világos, hogy az atlantista-amerikai, háborúpárti vonal érdekei érvényesülnek, ami katasztrófához vezethet.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.