Már megint azok a „szlovák” hősök: A világ leghosszabb ideje szolgáló huszárja szlovák volt

Nyitókép: Wikipédia/közkincs

„A történelem leghosszabb ideig szolgáló katonája szlovák volt.”

– írja a szlovák kormányhivatal facebookos bejegyzése, utalva „Ladislav Škultéty-Gabriš”-ra, akit Skultéty Lászlóként ismer a történelem. Skultéty épp ma, 1738. június 27-én született a mai Szlovákia területén. Már 12 évesen belépett a Ghillányi-huszárezredbe. A tűzkeresztségen 18 évesen esett át a hétéves háború 1756-57. évi hadjáratában. Ekkor foglalták el a magyar huszárok Hadik András vezetésével Berlint.

„Miután Hadik ezredét 1768-ban feloszlatták, a Habsburg-hadsereg nyolcadik huszárezredéhez került, ahol élete végéig szolgált. 22 hadjáratban vett részt, 256 csatát élt túl, és 81 évig szolgált a Habsburg-hadseregben négy osztrák császár alatt. 1831. augusztus 19-én halt meg Sannicolau Mic faluban (Kisszentmiklós, ma a romániai Arad város része). Földi maradványait 2013-ban szállították vissza Szlovákiába, és szülőfalujában, Hegyesmajtényban (Mojtín) temették el. Úgy vonult be a világ hadtörténelmébe, mint az a katona, aki a leghosszabb ideig szolgálta uralkodóját, és példája a haza iránti odaadásnak és önzetlen szolgálatnak.”

– áll a facebookos bejegyzésben. Amiről a szlovák kormányhivatal hallgat, hogy a hős „szlovák” holttestét 2013-ban a magyar féllel való mindennemű egyeztetés nélkül, a román fél sunyi támogatásával kihantolták az aradi temetőből és a széttúrt sírt hátrahagyva szlovák katonai géppel szállították Szlovákiába. Semjén Zsolt akkori miniszterelnök-helyettes  felszólította a szlovák felet, azonnal fejezze be „a történelemhamisító, kegyelet- és jogsértő” magatartást, és Skultéty László huszár zászlótartó hamvait szállíttassa vissza eredeti helyére, Újaradra, hozzátéve: „senkiben nem merült fel, hogy Skultéty László ne magyar lett volna”.

„Ha nagyon alaposak akarunk lenni, akkor az egykori császári-királyi hadsereg önmagára mint egy, a nemzetek fellett álló szervezetre („supranationale Institution”) tekintett, ahol elsősorban nem a nemzetiség, hanem az uralkodó iránti lojalitás volt a jó katona ismertetőjele. Ez volt az alapja a hadseregszellemnek („Armeegeist”).”

– mondta Orbán Gábor, a 19. századi császári-királyi hadsereggel és annak harcászatával foglalkozó hadtörténész, aláhúzva:

„A szlovák fél tudatos történelemhamisítási kísérletei elsősorban a magyar történelmi múlt gyengítésére illetve semlegesítésére irányulnak, amely során párhuzamos valóságokat generálnak. Ennek legszemléletesebb példája az „Uhorsko” kifejezés. Ez a történelmi Magyar Királyság szlovák megfelelője, ami alapjában véve sem ismeri el a magyar szupremáciát. Eszerint Szent István „uhor” (és nem magyar) királyként épp úgy a szlovákok királya is volt, mint a magyaroké. Ebből egyenesen következik, hogy aki a mai (!) Szlovákia területén született, az automatikusan szlovák. Az, hogy a magyar tudományos világ ezt a veszélyt ignorálja, vagy lenéző rigmusokkal tekint rá, nem segít a probléma kezelésén: A szlovák fél szelektíven, de tudatosan építi önmaga 1918 előtti történelmi világképét.”

Körkép.sk