Vajon mi köze van a felvidéknek az Univerzumhoz? És vajon mi köze van az egyszerű embernek hozzá? Hisz a kenyér és a sör ára sem lesz olcsóbb tőle, ha valamivel többet tudunk meg a világunkról. Illetve hozzáállás kérdése. Mert a múltkor pl. vesztettem egy sört fogadásból (ami ritkaság), de az is igaz, hogy nem ebben a témakörben.

Az élet az egy csodálatos dolog. Amikor az ember a Világmindenséget tanulmányozza, mindig rádöbben, milyen egyedi a mi világunk. Hogy a véletlen szülöttei vagyunk. Csupán egy apró felvillanás az emberiség létezése az Univerzum skáláján. Amilyen hirtelen jelent meg a civilizáció a Földünkön, olyan hirtelen is fog elmúlni. Ez nem kérdés. Ilyenkor gyakorta elfog a gondolat, miért is jöttünk létre, miért vagyunk a világon. Mert így első ránézésre az ember csak egy negatív pont a világ fejlődésében. Sokak szerint mi vagyunk a fejlődés csúcsa, de valójában nagyon messze állunk a tökéletességtől.

Egy virág tökéletes. Az illat és az esztétikai megnyilvánulás csodálatos kombinációja. Nincs sose egy rossz szava a pincérnek, ha rosszul csapolják a sört, meg az asszonyhoz sincs egy csípős megjegyzése sem, ha elkapcsolja a tévétmid-2004_venus_transit_uv_ogg a fociról. A földönkívüliek egy faintos szakmai publikációt írhatnának rólunk, az emberek mozgatórugóiról, amelyek barátok között is többnyire a kapzsiság és a hatalomvágy. Vagy hogy is mondjam. Így felülről nézve a fogyasztói társadalom rabszolgái vagyunk. Uralkodni akarunk egymáson, felsőbbrendűnek képzelni magunkat, rengeteg pénzt szerezni, amit aztán el tudunk költeni minden hülyeségre (a sört nem számítom közéjük;). Furcsa egy dolog az élet. Sokan nem tudják kellőképpen becsülni, és élvezni annak minden pillanát. Az emberek élnek, monotonon mennek előre, valakik apró célokért küzdenek, valakik célok nélkül. De most nem filózni akarok, azokat ráhagyom a bölcsészekre, hanem megismertetni titeket a tudomány szépségeivel. Hogy az ember hogyan tud tanulni mindenből, amivel összefut az életben, hogy milyen csodálatos a mi világunk, és a szépség nemcsak egy tündéri leányzó személyében található meg. Bár megjegyzem, az sem elhanyagolandó.

Kevesen tudják a Vénuszról, hogy a szovjet űrkutatás egyik kimagasló eredménye volt, amikor a 70-es évek közepén több űrszonda is landolt a felszínén. Leküldtek pár képet, egy teljes órán keresztül kommunikáltak, aztán kiégtek az áramköreik. Még kevesebben tudják, hogy a Vénusz vizsgálatakor fedezték fel az üvegház-effektust, amelyet aztán pár kutató a Földön is vizsgálni kezdett. E kutatás eredményeképpen fedezték fel az Antarktisz feletti ózonlyukat. Manapság már elég keveset cikkeznek az ózonlyukról és az üvegházhatásról. Az emberek szinte már hozzászoktak a gondolathoz, nagyon nem is ijednek meg tőle, és nyáron kifekszenek a déli napsütésbe. Pedig nincs ez így rendjén.

A füstös kocsmákban csak Esthajnalcsillagként emlegetett botticelli_venusbolygót a rómaiak a szépség istennőjéről, Aphroditéról (habár ez görög, de ne zavarjon meg senkit) nevezték el Vénusznak. Gondoljunk csak Boticcelli festményére, a Vénusz születésére (nem sok köze van hozzá, de érdemes megemlíteni e szép alkotást). A maják pedig a tűzhányó kígyóistennőjének nevezték el. Egy száraz tudós szemében pedig egy jelentéktelen bolygó, az abbamardt fejlődés mintapéldánya. A tektonikai mozgások nulla, a felszíni hőmérséklet 500 fok, az atmoszféra tömény CO2, a Föld légnyomásának 90-szerese, a sűrű felhőzet koncentrált kénsav (amit a Földön csak elektrolitként emlegetnek), talaját pedig 4 milliárd éve tartó szárazság sújtja. Nem csoda, ha nem termesztenek rajta paradicsomot. Csak egy csádinak nyújthat valami örömet a látványa.

De egy tudóst minden megválaszolatlan kérdés izgalomba hoz, pl. miért hozott az asszony spenótot a boltból, amikor ő nem is szereti. Így van ez a Vénusszal is. Az első valamirevaló eredmények (most nem említem az ókor, meg a középkor meg miegymás (ezt a történészek jobban tudják) tudósait 58-ban keletkeztek, amikor rádióhullámokat küldtek a bolygóra, és azok visszaverődéséből próbálták megrajzolni a felszínét. De akkoriban még elég kezdetleges volt a rádiókommunikáció. Ennek ellenére bebizonyosodott, hogy felszínét tömör kőzet és hegyek alkotják (lehet, hogy innen a vénusz-domb elnevezés). Mi több, elég erős mikrohullámú sugárzást észleltek, ami bizonyította a felszínén uralkodó magas hőmérsékletet. De mint fentebb is említettem, a rádióasztrológia kezdetleges mivoltából kiindulva a tudósok elég nagy rezervával vették az eredményeket.20070601venusz245

 hirdetes_810x300  

Az első sokatmondó információk a Magellán nevezetű expedíció során kerültek napfényre, amikor is az amerikaiak egy olyan műholdat állítottak 1989-ben a Vénusz köré, amely speciális radarjával át tudott hatolni a sűrű felhőzeten, és röpke 4 év alatt összegyűjtött adatai alapján rekonstruálni tudták a felszínét. A felbontóképessége 100 méter volt, amely viccen kívül is csúcstechnika. Hangsúlyozni szeretném, hogy alacsony költségvetésű projekt volt. Ez nem azt jelenti, hogy szétosztották a maradék pénzt, hanem hogy használt és bevállt űrkütyükből dobták össze a berendezést. Volt is egy kis meglepetés. Kb. akkora lehetett, mint amikor megtudja a kocsma szomjas társasága, hogy elfogyott a ser. Tudni kell, hogy egy bolygó felszínének öregségét a rajta található kráterek nagyságából és sűrűségéből határozzák meg a tudósok. Így van ez a Hold, meg a Vénusz esetében is. Szóval a legmeglepőbb az volt, amikor „csak“ 1000 „kisebb“ méretű krátert találtak viszonylag egyenlő elosztásban az egész felszínen.

Ez alapján a felszín öregségét csupán félmillárd, max egy milliárd évre becsülték, és a kráterek keletkezését is belső vulkanikus tevékenységnek könyvelték el. Erre utal a felhőzetet alkotó koncentrált kénsav is. Sőt néhány tudós oda merészkedett, hogy felvetették, hogy a Naprendszer keletkezésének hajnalán a két bolygó, mármint a Föld és a Vénusz, hasonlóképpen fejlődött, és feltételezték, hogy a Vénuszon is lehetett tenger. Erre több bizonyíték is szolgál. Csak előnytelen helyzete révén vízkészlete fokozatosan elpárolgott. A könnyebb hidrogén elillant az űrbe, míg a nehezebb oxigén a légkörben maradt. A vulkanikus tevékenység hatására több millió tonna szén került a mélyből a légkörbe, amelyek megkötötték az oxigént, és CO2 formájában tovább erősítették az üvegházhatást (a napfényt, ill. pontosabban az infravörös sugárzást, amely a felmelegedésért felelős része a fénynek, átengedték, de a felszínről való visszaverődött részét már nem, és így exponenciálisan növelték az üvegházhatás visszaállíthatatlan állapotát; mivel minél több víz párolgott el, annál több oxigén maradt a légkörben, annál több CO2 keletkezett és annál nagyobb lett a hőmérséklet növekedése).

venus_oberfl_art1A Vénusz felső rétegének vizsgálatakor jöttek rá a klór, és általánosságban a „freonok” káros hatására, amelyek megbontják az atmoszféra felső rétegeiben lévő oxigén hármaskötését (avagy az ózont). Az ózonnak kellene megvédenie a káros sugárzásoktól és egyensúlyba tartani a klímát. A bolygó kutatásából közvetve szereztünk tudomást az Antarktisz felett található ózonlyukról is. Felfedezése óta nem tudom mi változott, vagy hogy mit tettünk ellene. Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy lerohantuk Afganisztánt, Irakot, sikeresen felrobbantottunk pár hidrogénbombát, meg megemeltük a sör árát. De ezt talán nem pozsonyi diákberkekben kellene megoldanunk (talán csak az utóbbit).

Hogy mégiscsak vidám legyen a befejezése, a Vénusz egy másik érdekessége (sajnos a többire már nem marad hely, de majd ser mellett négyszemközt), amire a tudósok máig nem tudják a választ, az az, hogy a bolygó légköre sokkal gyorsabban mozog, mint maga a bolygó. A Vénusz 243 földi nap alatt tesz meg egy kört a saját tengelye körül, míg a légköre 4-5 naponta kerüli meg saját bolygóját! Sőt! Ez az egyetlen bolygó a Naprendszerben, amely az ellenkező irányba forog! Ez még a tapasztalt fizikust is zavarba ejti, és ilyenkor nagyon tudja zavarni az asszony jelenléte. De ha van közületek valakinek valami ötlete, hogy ez hogyan lehetséges, akkor nyugodtan megírhatja a Körképre, hátha Nobel-díjra javasoljuk. Utolsó mondatként pedig: mivel „bebizonyosodott”, hogy nincs rajta élet, a legtöbb erőfeszítés a másik szomszédunkra összpontosul.

Megosztás:
Címkék: űrkutatás Vénusz

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!