Nyitókép forrása: Körkép.sk/KPA

 

Miért nem jutott be az MKÖ a parlamentbe, és miről feledkeztek el a kampány során? Hol vannak és lesznek közös nevezők az alakuló új szlovák kormánnyal, és milyen kihívások várnak a felvidéki magyar közéletre 2020-ban? Nehéz kérdések, amelyekre elkerülhetetlenül választ kell majd adnunk. Íme, néhány alternatíva a Smer bukásának és Igor Matovič felemelkedésének tükrében. 

 

A közös magyar lista legnagyobb problémája az volt, hogy minden olyan témát feladott hetekkel a megmérettetés előtt, amely megkülönböztette a szlovák pártoktól vagy azok magyar platformjaitól. Beneš-dekrétumok, autonómia, preambulum…

 

Gyorselemzés – Matovič mindenkitől erősebb. A magyarok kiestek, hogy megtisztulás után visszakerülhessenek

 

Hiba volt azt állítaniuk, hogy négy év alatt ezek nem elérhető célok, vagy azt érzékeltetni a választókkal, hogy a potenciális szlovák koalíciós partnerek miatt mondtak le ezekről. Mert nem ez volt a kulcskérdés.

 

A szlovák demokratikus ellenzékkel közös nevező a jogállam és a korrupció lehetett volna. Mert amíg a maffia és egy szűk, az egykori kommunista elit utódjaira visszavezethető rendszer uralja az igazságszolgáltatást, addig nem lehet biztosítani a kisebbségi jogokat, mert nem lehet érvényt szerezni az esetlegesen kiharcolt törvényeknek.

 

Az MKÖ ezt az összefüggést nem ismerte fel, így a választók szemében túl könnyen mondott le a magyarok továbbra is legfontosabb célkitűzéseiről.

 

Kormányváltás igen, magyar siker nem – de vajon miért? Mutatjuk az MKÖ jelöltjeinek eredményeit

 

Autonómia agy kamutonómia?

 

De ennél messzebbre is merészkedhetünk. A jelenlegi autonómia-elképzelésünk lényegében arról szól, hogy a felvidéki politikai elit jogot szerezzen az állam által visszaforgatott adóbevételek elosztása felett. Naivabban fogalmazva: amit délen termeltek meg, déli fejlesztésekre fordítódjon. Ez szépen hangzik, de a kulturális autonómia most-hidas verziója (KKA) pontosan megmutatta, hogy ez a visszaélések és pazarlás melegágya lenne. Képzeljük el, hogy a Most-Híd felügyeli a déli régiók minden pénzügyi forrását. Kellene-e ilyen autonómia?

 

Arról nem is beszélve, hogy több autonómiát kellene kiharcolni a szlovák többségű vagy teljesen szlovák régióknak is, hogy a kormányzat ne tudjon a megyék és a települések kárára költekezni, mint ahogy tette ezt a Smer-SNS-Most-Híd koalíció. Van tehát még mit finomítani a jövőképünkön.

 

Ezekben a kérdésekben a konzervatív szlovákiai magyar pártoknak lenne oka tárgyalni az OĽANO-val – ahelyett hogy az állandó meghátrálást jelentő most-hidas módszert alkalmazzák.

 

Buday Mária: Számonkérés 2020

 

Gyengén és közhelyesen

 

A választási kampány során azt láttuk, hogy a felvidéki magyar politikum fantáziátlanná vált. Közhelyekre és populista szólamokra szorítkozott, amelyekből nyilvánvalóvá vált, hogy egyaránt híján van erőnek és képességnek. Ezért bukott el, és képviselői ezért kapaszkodnak abba az illúzióba, hogy a választók csak összefogást akarnak. Számukra ugyanis az azt jelenti, hogy nem terheli őket teljesítmény-elvárás.

 

Mert a válogatás és elvárások nélküli összefogás nem jelent mást, mint egypártrendszert, amelyben mindegy, ki milyen képességekkel rendelkezik, mit tud vagy akar elérni és kinek a javára, mert nincs alternatívája. Menyhárt József szavaival: egy olyan lista, amelyen mindenki megtalálja a helyét. Egyetértek, azzal kiegészítve, hogy Menyhárt szerint mindenki megtalálja a helyét tehetség, gerinc, állhatatosság és magyar rendíthetetlenség híján is.

 

Erre mondtak nemet a választók február 29-én. Valószínűleg addig valódi magyar fordulatra nem nagyon számíthatunk, amíg ezeket a súlyos hiányosságokat nem küszöböljük ki. Ez a feladat vár a felvidéki magyarokra 2020-ban.

 

Bugár már hívta Menyhártot, az MKP szerint összefogásra van szükség

 

Hogyan induljunk el?

 

Ellensúlyokra van szükség a felvidéki magyar politika féken tartására, hogy ne térjen le az etnikai érdekérvényesítés útjáról. Például azzal, hogy megszüntetjük a politikai alapú kettős mércét konzervatív felvidéki sajtó és konzervatív felvidéki sajtó között. Az elmúlt év ugyanis megmutatta, hogy ki mennyire hajlítható és vehető rá saját ügye elárulására. Emlékezzünk arra, hogyan fékezték meg a vegyespárt-MKP pártpaktumot a választók és az MKP tagjai, és hogy ebben milyen szerepet játszott a felvidéki magyar pártoktól ténylegesen független magyar sajtó, azaz mi.

 

A nemzet és a konzervatív értékek szolgálata nem azt jelenti ugyanis, hogy elhallgatjuk a politikusaink alkalmatlanságát, cselszövéseit, hibáit, vagy ne adj’ Isten csalásait. Főleg, hogy az elmúlt bő tíz évben a magyar politikusok közhelyessége és harmadik mondatai miatt a sajtó tematizálja a közvéleményt, nem pedig a pártok, amelyek elefántcsonttornyukban szövik álmaikat saját nélkülözhetetlenségükről.

 

Fontos szerep várhat az Összefogás Mozgalom projektjére, amely ha a következő hónapokban képes lesz végre meghatározni önmagát és céljait, akkor előremozgató erőként felrázhatja a magyar választókat az apátiából. Remélhetőleg a fentebb említett melléfogások elkerülésével.

 

Ne feledjük, egyelőre megoldatlan a vegyespárt kérdése. Bugár Béla várhatóan mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ha saját magát nem is, de a párt eddigi oligarchákat kiszolgáló jellegét átmentse a készülő nagy összeborulásba.

 

Felvidéki részvételi adatok: elmaradt a szavazókedv a déli járásokban az országos átlagtól

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 15 olvasónak tetszik ez a cikk.