Új realitás van: Lengyelország elesett, Szlovákia felértékelődik a magyarok és Közép-Európa számára

Nyitókép forrása: SITA/Milan Illík

Lengyelország vasárnap választott és bő 70 százalékos feldolgozottságnál kezd elég világosan körvonalazódni, hogy a konzervatív-nemzeti, szuverenista Jog és Igazságosság pártja ugyan megnyeri a választásokat, de nem fog tudni kormányt alakítani, Mateusz Morawiecki kormányfő helyét pedig minden bizonnyal Donald Tusk, a németek és Brüsszel csecsén lógó exkormányfő veszi át.

Ez pedig sok tekintetben új helyzetet teremt Európában, a V4-ben, de Szlovákiában is. A magyar kormány, amely rendkívül jó stratégiai érzékkel mindig megtalálta a módját, hogy képes legyen alkalmazkodni az új realitásokhoz, ezek után Varsó helyett Pozsony felé fog tekinteni. Szlovákia felértékelődik Magyarország szemében.

A lengyel választások egyelőre még csak sejthető kimenetele azt jelenti, hogy Magyarország jó eséllyel elveszít egy fontos politikai partnert, amellyel együttműködve blokkolni tudták Brüsszel nemzeti szuverenitást leépítő politikáját és migrációs ámokfutását. Donald Tusktól ugyanis aligha számíthatunk arra, hogy akár csak mutatóban is vállalja a konfrontációt Brüsszellel, legyen szó a migrációs paktumról vagy a vétójog eltörléséről.

Igaz, hogy Lengyelországnak is megvannak a maga kötelező nemzeti érdekei, amelyeket Tusk sem hagyhat figyelmen kívül. De Tusk hatalomra kerülése olyan összeurópai hatással bír, amelyek kétségkívül a föderalisták malmára hajtja a vizet. Az egyik ilyen példa Ursula von der Leyen esetleges újrázása.

Von der Leyen 2019-ben azért lehetett az Európai Bizottság elnöke, mert a közép-európai országok nem akarták Manfred Webert bizottsági elnöknek. Ez persze nem teljesen igaz. A visegrádiak például azért nem támogatták Weber EB-elnöki jelölését, mert az azt jelentette volna, hogy az Európai Parlament „találmánya”, a spitzenkandidat, vagyis a csúcsjelölti rendszer érvényesül. Ha ez érvényesült volna, akkor az EP minden további választásnál is kivette volna a tagállamok tanácsának kezéből a döntést a csúcsjelölti rendszerre hivatkozva. Tekintettel arra, hogy az EP hemzseg a pénzügyi lobbinak dolgozó és/vagy korrupt képviselőktől, ez katasztrofális lehetett volna.

A politika szabályai szerint az elmúlt évek korrupciós ügyei, a gyanús vakcinabeszerzés, valamint az Európa gazdaságát bizonyítottan megsanyargató, oroszokkal szembeni eredménytelen szankciós politika után Ursula von der Leyennek nem lenne esélye az újraválasztásra.

Most, hogy Lengyelország elesett a föderlisták ostromában, Közép-Európának nem lesz elég ereje meggátolni von der Leyen újbóli kinevezését, ha azzal a nyugati nagy tagállamok (és az USA) egyetért.

Von der Leyen az amerikai külpolitika európai meghosszabbított keze. Garancia az oroszellenes szankciók fenntartására, az amerikai LNG-szállítmányok megvételére, az európai tőke USA-ba áramoltatására, a liberális mainstreamtől eltérő véleményeket megfogalmazó országok megrendszabályozására, és így tovább.

Ursula von der Leyen ugyanabba a pártcsaládba tartozik, mint Donald Tusk, és aminek Donald Tusk volt (von der Leyen pártjának, a CDU-nak a jóvoltából) az elnöke.

Szlovákia felértékelődése

Lengyelország átállása a „sötét oldalra” azt jelenti, hogy lendületet kap a 7-es cikkely szerinti eljárás Magyarországgal szemben, de azt is, hogy minden kifogás, amit Brüsszel megfogalmazott Varsóval szemben, az a „megfelelő” kormány kinevezésével hirtelen devalválódni fog.

Magyarország és Lengyelország eddig egymás hátát védve akadályozta, hogy Brüsszel megrendszabályozza őket. Ha az egyikük szavazati jogát függesztették volna fel, a másik vétózza a koncepciós pert, és fordítva. Ez a feladat most Szlovákiára hárul. A kérdés, amire még nem tudjuk a választ az az, hogy Robert Fico mennyire fogja tartani magát a szuverenista politikához. Merthogy 2017-ben bizony a V4-et simán feladta volna „Európa magjáért”.

A választ nem tudjuk, de azért akadnak fontos jelek. Például, hogy Robert Fico néhány nappal ezelőtt, a hárompárti koalíció megalakításáról szóló memorandum aláírásakor is szuverenistaként nyilatkozott, pedig már túl vagyunk a választásokon. A tagállamok saját, egyéni érdekeiről és nézőpontjáról beszélt, amelyek a Brüsszellel szemben is képviselni akar. De van-e erre garancia.

A garanciát maga a szlovák Brüsszel-párti, föderalista és egyértelműen Nyugat felé szolgalelkű ellenzék nyújtja, benne a progresszív PS-szel. A PS a következő években folyamatosan brüsszeli narratívákkal fogja támadni Robert Fico IV. kormányát, aki ezt nemzeti szuverenista narratívával fogja ellensúlyozni.

Arra számíthatunk, hogy a magyarországi ellenzékhez hasonlóan a szlovák ellenzék is majd Brüsszelen keresztül próbál durva, saját választóikat sem kímélő aknamunkát folytatni. Robert Fico pedig nem tehet mást, mint ennek fényében reagál.

Különös és bonyolult korszak küszöbén állunk. A világban eluralkodó káosz és bizonytalanság egyik különös tünete Magyarország és Szlovákia lehetséges stratégiai szövetsége, amit az utóbbi részéről a belpolitikai viszonyok ugyanúgy táplálni fognak, mint a nemzeti érdek érvényesítése.

Ettől függetlenül nem lesz ez egy könnyű menet. Szlovákia nem akkora, mint Lengyelország, és nem annyira stabil, mint északi szomszédja. Sőt, a közös valuta használata miatt sokkal jobban ki van szolgáltatva Brüsszelnek (főleg a németeknek), mint Lengyelország volt. Robert Ficón pedig kétségkívül hatalmas lesz a nyomás, hogy magára hagyja Magyarországot, például a pénzcsapok megnyitásáért cserébe.

Annyi azonban biztos, hogy a Budapest-Varsó tengely várható leépülésével számos tagállam (köztük Szlovákia és Csehország is) kénytelen lesz felvállalni bizonyos kérdésekben a konfrontációt Brüsszellel. Eddig ugyanis kényelmesen behúzódtak a két fekete báránynak kikiáltott ország szélárnyékába, hogy az „egységet megbontó” vétóért ők vigyék el a balhét. Ez a politikailag kényelmes időszak véget ér.

Szlovákia pedig ezekben az években el fogja dönteni, hogy birkapolitikát akar-e folytatni, ahogy a korábbi kormányok, vagy sakálpolitikát, amivel a brüsszeli politikai elszenvedőjéből annak alakítójává léphet elő.

Komjáthy Lóránt