Miben hasonlít és miben nem a gázai és az ukrajnai konfliktus? És miért nem kell párhuzamot vonni?

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Ariel Schalit

Sokan értetlenkedve, a liberálisok pedig kezüket dörzsölve vették tudomásul, hogy az ENSZ tűzszüneti javaslatára Magyarország nemmel szavazott. Tekintettel arra, hogy az izraeli haderő gázai hadműveleteit sokan nagyon kritikusan szemlélik, érdemes megnézni, hogy hol vannak párhuzamok az orosz-ukrán konfliktussal, de főleg azt kell megnéznünk, hogy hol nincsenek. Az ENSZ javaslatát közelebb megvizsgálva ugyanis látni fogjuk, hogy ugyanolyan egyoldalú, mint Zelenszkij béketerve, és nem a konfliktus deeszkalációját szolgálja.

Október 7-én a Hamász egy megdöbbentően állatias, de célját tekintve sajnos nagyon is sikeres terrortámadást hajtott végre Izrael ellen. Erre válaszul Izrael a napokban szárazföldi hadműveleteket hajtott végre a Gázai övezetben, az elmúlt három hétben pedig légicsapásokkal sújtotta a palesztinok lakta kvázi gázai országot. Az izraeli oldalon 1300-1600 körülire teszik a civil halálos áldozatok számát, Gázában már jóval 8000 felett lehet járhat a civil halottak száma.

Az ENSZ fegyverszünetre felszólító határozatát a világ 120 országa támogatta, 14 nemmel szavazott – köztük Magyarország, az USA, Csehország és Horvátország. Szlovákia tartózkodott.

A magyar, és most már a szlovák kormány is jogosnak minősítette Izrael válaszlépéseit a támadás után. Mivel Magyarország eddig az orosz-ukrán háború kapcsán következetesen azonnali fegyverszünetet sürgetett, sokakban zavart kelthetett az Izrael katonai lépése melletti kiállás. A kérdésben ráadásul Budapest hirtelen Washingtonnal egy térfélen találta magát, ezúttal súlyos emberhátrányban állva szemben a világ nagyobbik felével. Holott eddig az orosz-ukrán háború kapcsán Budapest a globális dél, a világ országainak háromnegyedével találta meg a közös hangot.

A probléma az, hogy Közép-Európa érdekei ezúttal Izraelben vannak, és nem Gázában. Az utcákon terroristákat szabadságharcosoknak kikiáltó bevándorló csőcselékről és annak agresszivitásáról pedig egyértelműen látható, hogy Európa lényegében egzisztenciális problémával szembesül. Az október 7-i, civilek elleni terrortámadásról úgy beszélnek a muszlim vallási vezetők, mint „nagy győzelemről”. Ha ilyen akciók válnak a muszlim világ győzelmi stratégiáivá, akkor Európa, benne Szlovákiával és Magyarországgal, súlyos fenyegetéssel szembesül. Tetszik vagy sem, érdekünkben áll, hogy Izrael elrettentse ettől a stratégiától az arab világot, mert holnap talán már a déli magyar határnál szerveződő afgán bűnbandák fogják a terrorizmust fegyverként használni a schengeni határok áttörésére. 

Amiben a két konfliktus hasonlít

Mindazonáltal az orosz-ukrán háborúval vont párhuzam nem szerencsés. Nem azért, mert a két konfliktus között ne lennének hasonlóságok, hanem azért, mert ezek a hasonlóságok inkább összezavarják, semmint tisztáznák az összképet. Nézzük meg, miben hasonlít az izraeli-palesztin konfliktus és az orosz-ukrán háború:

• Először is mindkettő háború, és mindkettő szörnyű áldozatokkal és emberi tragédiákkal jár mindkét oldalon. Minden élet számít.
• Lehet agyalni azon, hogy kinek milyen történelmi jogai vannak mely területekre, csakhogy a szemünk elé táruló mindkét helyzet a nyers erőről és a geopolitikai kényszerhelyzetekről szól, nem pedig a vélt vagy valós történelmi jogosságról. Oroszország sem az orosz kisebbség védelme miatt indított inváziót, hanem saját stratégiai érdekei miatt. Mai átalakuló világunk egyik szomorú valósága, hogy a nemzetközi jogot rendszeresen írja felül a katonai erő.
• Sajnos mindkét konfliktus szükségszerűen következett az előzményekből, amit a „másik” fél (Oroszország és Izrael) nem hagyhatott válasz nélkül.
• Mindkét konfliktus magában hordozza a világháború lehetőségét.
• Mind Oroszország, mind Izrael atomhatalom. Ha sarokba szorítják őket, annak nukleáris katasztrófa lehet a vége.
• Mindkét konfliktus áldozati szerepét játszó fele (Ukrajna és a Hamász) élvezi a mainstream sajtó kivételezését, és erre rá is játszanak. (Tévedés az az elképzelés, hogy Izrael túlzott médiatámogatást élvez a mainstream sajtóban, ez egyáltalán nem igaz, különösen nem Európában.)

Kényszerhelyzetek

Oroszország azért támadta meg Ukrajnát, mert nem engedhette, hogy egy olyan hatalmas (értsd: katonai felvonulásra alkalmas) ország, mint Ukrajna, Oroszország kapujában, rendkívül közel Moszkvához, nyugati érdekszférába, pláne a NATO-ba kerüljön. Mert egy nap egy nyugati fegyverekkel felszerelt ukrán hadsereg egzisztenciális veszélyt jelentene Moszkvára. A stratégiát pedig nem a másik fél szándékai, hanem a lehetőségei szerint szabják meg mindenhol a világban, így Moszkvában is (Washingtonban és Izraelben is).

Izrael pedig azért támadja Gázát, hogy felszámolja a Hamászt, megszüntesse Gáza képességét arra, hogy még egyszer ilyen támadást hajtson végre. Kimondatlanul azonban ott van az a kényszer is, hogy nem hagyhatja megtorlatlanul az október 7-i támadást. Ha gyengeséget mutat, ugyanúgy kihívja maga ellen az arab világot, mint ha támadásba lendülne.

Oroszország és Izrael ugyanúgy kényszerhelyzetbe kerültek. Persze dönthettek volna és dönthetnek másképp, és deeszkalálhatják a konfliktusokat, ezért önmagában a kényszer nem menti fel egyik országot sem a felelősség alól. A gond az, hogy a geopolitikai raelitások érzéketlenek a morális megfontolásokra.

Fontos különbségek

És most jönnek a különbségek a két konfliktus kapcsán:

• Ukrajna bizonyos értelemben provokálta Oroszországot, de nem támadta meg területét. Vannak legendák 14 ezer lemészárolt oroszajkúról, de ezek félrevezető információk. Amit biztosan lehet állítani, hogy több tucat oroszajkú meghalt ukrán atrocitásokban 2014 után, Ukrajna területén. A Hamász azonban több ezer terroristával behatolt Izrael területére, és kifejezetten civileket célzott meg, kifejezetten állatias gyilkosságokat hajtva végre, hogy aztán a civil lakosság mögé bújva várja a választ, majd sajátjai halálából fabrikáljon marketingtőkét.
• Ukrajna célja a területi integritásának visszaállítása. A Hamász célja Izrael megsemmisítése azzal, hogy kiprovokál egy válaszcsapást, amire válaszul az egész arab világ Izraelre ront.
• A Hamász pontosan tudta, hogy azonnali válasz várható, és nem érdekelte. Ukrajna is tudta, hogy lesz valamilyen válasz a NATO-tagság emlegetésére, de nem tudta, mikor és azt sem tudta, hogy eddig fajulhat a helyzet (erre utal a csaknem tető alá hozott békemegállapodás 2022 tavaszán).
• A Nyugat számára Oroszország meggyengítése, legyőzése (de nem a megsemmisítése) a cél, ezért támogatja Ukrajnát. Izrael azonban nyugati stratégiai szövetséges Iránnal szemben, ennek ellenére a Nyugat támogatja a palesztinokat is.
• Az orosz-ukrán háborúban Ukrajna küzd a túlélésért. Az izraeli-palesztin konfliktusban az izraeli és a palesztin/Hamász fél is egzisztenciális háborút vív.

Mi Közép-Európa érdeke?

Most hogy sikerült teljes zűrzavart kelteni a fejekben, nézzük, hogy mi lenne az érdeke Közép-Európának a két konfliktus kapcsán. Ez további különbségekre világít rá.

Az orosz-ukrán háború esetében Közép-Európának nem érdeke, hogy Oroszország annektálja Ukrajnát, mert az azt jelentené, hogy nem lenne többé ütközőzóna Oroszország és a NATO között. Ez pedig iszonyatos kockázatokat vonna maga után, kezdve attól, hogy a NATO akár be is avatkozhat, mielőtt az oroszok elérnék Ukrajna nyugati határait. Ez a harmadik világháborút, de legalábbis Ukrajna nyugati határához közeli országok konfliktusba sodródását jelentené. 

Ugyanakkor Oroszország legyőzése sem áll érdekünkben, mert ha egy atomhatalmat a sarokba szorítanak, annak katasztrofális következményei lehetnek. Mindeközben Oroszország nem adhatja fel a Krímet, mert akkor lényegében elvágják a világtengerektől, de a Fekete- és Földközi-tengertől biztosan. Így nem adhatja fel a háborút addig, amíg kényszerű stratégiai érdekeit nem érvényesíti, és nem kap megfelelő garanciákat.

A két szélsőséges forgatókönyv között található valahol a tűzszünet és egy olyan politikai rendezés, ahol Oroszország és a Nyugat is megtalálja a közös hangot és beáll egy, a felek számára elfogadható egyensúly. Ukrajna véleménye – sajnos, ez a helyzet – a döntéseknél másodlagos lesz. Ezért az orosz-ukrán háború kapcsán a tűzszünet stratégiai, túlélési és morális érdek Közép-Európa számára.

Az izraeli-palesztin konfliktus esetében a helyzet sokkal nehezebb. A cél egy új, fenntartható egyensúlyi pont lenne, de a két rendelkezésre álló út – az ENSZ „tűzszünete” és Gáza „megtisztítása” a Hamásztól – ugyanúgy Izraelre nézve hozhat újabb fenyegetéseket. Izrael azt az utat választotta, amit már ismer, és főleg aminek alakítása az ő kezében van. A katonai beavatkozásnál az ő kezében van a döntés, ő szabja meg, meddig megy el, befolyása van a történésekre. Ha kivár, és az arab világ jóindulatára bízza magát, az belpolitikai válságot okozna, amitől meggyengülne, amitől egyes arab országok elérkezettnek látnák az időt, hogy megoldják a „zsidó kérdést” a Közel-Keleten, és ugyanoda kerülnénk, mint ahol most vagyunk.

Ha nem akarjuk (márpedig nem akarjuk), hogy egy káoszba süllyedő Oroszországban nevesincs radikálisok kaparintsák meg a nukleáris indítókódokat, akkor logikus, hogy ez a forgatókönyv Izrael esetében sem elfogadható.

Ezért, bár Izrael lépése nem segíti a túlélésünket és nem is igazolható morálisan, mégiscsak stratégiai realitás. Azzal együtt, hogy reménykedünk abban, hogy Izrael esetleg meggondolja magát, vagy korlátozza saját céljait, hogy ne induljon meg az eszkalációs lejtőn. És – sajnos – azzal együtt, hogy garantálható menekülthullám indul el Európa felé. 

Fontos kiemelni, hogy a palesztinpárti európai baloldal és bevándorló tömegek kiállása a terroristák mellett önmagában fenyegetést jelent az európai „őslakosságra”, köztük a magyarokra. A Hamászt szabadságharcosoknak tituláló és a zsidó civilek (nők és gyerekek) válogatott brutalitással elkövetett meggyilkolását ünneplő tömegek már jóval azelőtt kivonultak Európa nagyvárosainak utcájára, hogy Izrael érdemben belekezdett volna Gáza bombázásába.

Ez pedig Európa iszonyatos fenyegetettségére mutat rá. Gondoljunk bele: ha a Hamász tettei következmények nélkül maradnak, az katalizátorként fog hatni az európai bevándorló tömegekre, akik a mainstream állításaival szemben zéró toleranciával rendelkeznek az európai értékek irányába, nem akarnak, de nem is tudnak integrálódni. Egy győzelem Izrael felett csak növelné magabiztosságukat, hogy övék a morális fölény, ami újabb radikálisokat inspirálhat Európa „megtérítésére”.

Az sem mellékes, hogy a Hamász és a palesztinok nem egy és ugyanaz, de nem is két külön dolog. És ez komoly probléma. A Hamász politikai vezetését a palesztinok anno megválasztották. A Hamász kvázi nyugdíjrendszert működtet, részben nyugati pénzből, és ezt a nyugdíjat az Izrael elleni harcban meghalt terroristák vagy katonák családja is felveheti. Egy olyan terrorszervezetről van szó, amely sok tekintetben állami intézményként is működik – ezért is tudott több ezer terroristát előállítani az októberi akcióra.

Az ENSZ kétszínűsége és baloldali antiszemitizmus

Ami pedig az ENSZ tűzszüneti határozatát illeti, a magyar és szlovák kormány is azzal indokolta, hogy túlságosan egyoldalú volt. Úgy szólította fel Izraelt a tűzszünetre, hogy nem ítélte el a Hamász támadását (a támadás brutalitása egyébként a törököknél és Katarnál is kiverte a biztosítékot), és nem említette meg az izraeli túszok szabadon bocsátását. Annak ellenére, hogy Kanada módosító javaslattal élt, csak épp elutasították. 

Nem mellesleg az ENSZ-határozat rámutatott arra (120 igen, 47 tartózkodás, 14 nem), amit az orosz-ukrán háború kapcsán a sajtó igyekezett elkenni. A Nyugat érdekeinek támogatottsága harmatgyenge. A globális dél egyértelműen ellenzi az orosz-ukrán háború fenntartását. És határozottan ellenzi a nyugati stratégiai partner, Izrael politikáját is a Közel-Keleten.

És persze ott vannak azok a furcsaságok, hogy miközben a magyar konzervatív kormányt vádolják Nyugat-Európában antiszemitizmussal, a nyugat-európai baloldal és szélsőbaloldal emelte ismét be a zsidóellenességet a politikába. Méghozzá egyre nyíltabban. Megjegyezzük, az ENSZ főtitkára, Antonio Guterres is portugál baloldali politikus, ennek fényében kell olvasni nyilatkozatait.

Ugyanakkor az izraeli-palesztin konfliktus az események előrehaladtával más összképet is festhet. Ami ma még igaz, holnap lehet, hogy a körülmények megváltozásával érvényét veszti. Ez a régi és új világrend közti átmenet velejárója. Kétségkívül nehéz, bonyolult és veszélyes korba léptünk be.

Körkép.sk