Itt a kétsebességes Magyar Szövetség. Kiszervezik a nemzeti-konzervatív vonalat párton kívülre

Nyitókép forrása: Szövetség hivatalos facebook-oldala

A Magyar Szövetség nagy változásokon esett át. A Gyimesi György jövőjével kapcsolatos kérdésekre is választ kaptunk, igaz, mint azt ebben a cikkünkben kifejtjük, legfeljebb csak középtávon. A párt december 9-i kongresszusának zárónyilatkozata pedig ugyan számos világnézeti kérdésre is megpróbál választ adni, de azt elképesztően visszás politikai retorikával teszi. Ráadásul nagyon úgy fest, hogy lényegében létrejön egy kétsebességes Magyar Szövetség, ahol a belső kör, ami magát a pártot jelenti, követi a semleges, üres és semmitmondó eddigi politikai irányt. Mindeközben megszerveznek egy külső kört, amely a nemzeti-konzervatív és külpolitikai szempontból szuverenista nézeteket gyűjtené a párt köré. Ez pedig nagyon sok kérdést vet fel a jövőre nézve is.

A külső kört „támogatói hálózatként” nevezték meg. Ezt a szóösszetételt használta Gyimesi György, a párt most megválasztott új alelnöke, amikor a Körkép a párton belüli küldetéséről kérdezte.

A támogatói hálózat bevallottan azokat hivatott megszólítani, akik számára a Magyar Szövetség eddigi ténykedése kevés volt. Nyilvánvalóan azokat, akiket a párt megszokott üres frázisaival képtelen megszólítani, és akik határozottabb nemzeti-konzervatív értékképviseletet, liberális kultúrharccal szembeni kiállást, egyértelműbb állásfoglalást várnának el a párttól. Honnan tudjuk mindezt?

Onnan, hogy a támogatói hálózat létrehozását nem egy vegyespárti ideológiát követő egykori most-hidasra, vagy a liberális-progresszív értékekkel kompatibilis módon viselkedő valamelyik „összefogásos” politikusra bízták, hanem arra a Gyimesi Györgyre, aki a párt választási listájáról az egyetlen volt, aki egyértelműen a béke, a külpolitikai szuverenista politika és magyar nemzeti-konzervatív értékek mellett nyilatkozott.

Ez nem a nemzeti-konzervatív vonal világosabb felvállalását jelenti, hanem épp ellenkezőleg, annak háttérbe szorítását.

Kétsebességes Magyar Szövetség

Ez lényegében a választási kampány során látott Forró-Gyimesi munkamegosztás folytatása lesz, csak nagyban. A választások előtt Forró óvatoskodóan folytatta a semmitmondást az embereket érintő legfontosabb országos kérdésekben, míg Gyimesi, aki akkor nem volt még párttag, csak annak listáján indult, nyíltan beszélt a liberálisok ellen és emelte ki a Smerrel kötött esetleges koalíciós megállapodás előnyeit.

A Szövetség pártvezetésének ez kényelmes helyzet volt. Ha valaki nekik állított volna azzal, hogy miért beszélnek a liberálisok ellen és a Smer „mellett”, azt mondták volna, hogy Gyimesi nem párttag, a Szövetség politikai főirányának pedig más a véleménye.

Valami hasonlóra kell számítani most is. A párt nyilván folytatni akarja az üres, „mindenkinek megfelelni akarunk, ezért semmilyenek sem vagyunk” típusú profilépítést. A sajtó, az oligarchák és a liberális mainstream számára problémát jelentő nemzeti-konzervatív vonal építésére pedig ott lesz Gyimesi hálózata.

Magyarul: a Magyar Szövetség nem mer vagy nem akar magyar nemzeti-konzervatív párt lenni, ezért ezt a profilt párton kívülre szervezi ki, hogy ha éppen úgy lesz kényelmes, elhatárolódhasson tőle, miközben a választásokon azért számítana az általa hozott szavazatokra.

Két pólus, kérdőjelekkel

A dolog több okból is érdekes. Az egyik Gyimesi György politikai jövőjét érinti. Ha sikerül kiviteleznie terveit, akkor lényegében felépít egy kvázi pártstruktúrát a párton kívül, méghozzá nemzeti-konzervatív vonal mentén. Ez konfliktusokat és belső politikai versengéseket vetít előre közép-távon. Hosszútávon pedig… ezt még tartsuk magunkban.

A másik érdekesség a pozíciójában ismételten megerősített Forró Krisztiánhoz és az általa képviselt politikai irányhoz kötődik. Nagyon gyorsan ki fog ugyanis derülni, hogy az emberek mit gondolnak Forróról és politikai profiljáról. Már a jövő év első felében lesz két, felvidéki magyar szempontból is fontos megmérettetés: tavasszal államfőválasztás, amelyen a Magyar Szövetség Forrót indítja jelöltként, majd EP-választás, amelyen a párt legalább egy, de inkább kettő képviselőt akar kijuttatni Brüsszelbe.

Hogy kudarc, vagy siker lesz-e a vége, azt nem lehet megjósolni. A párton belüli elégedettséget a választások után azzal lehet majd lemérni, hogy milyen intenzitású támadásokat fog kapni Gyimesi saját kollégáitól.

Mindenesetre, elnézve a párt hivatalos állásfoglalásait, inkább a kudarc felé billen a mérleg. A Szövetség továbbra is híján van a politikai üzeneteknek, vagy képtelen azokat megfelelően megfogalmazni.

Sokszínűség és ami vele jár

Forró a Pátria Rádióban nemrég kijelentette, hogy nem áll a szuverenista külpolitika mellé. Csak azt merte vállalni, hogy a párton belül többségben van a szuverenista irány. A gond az, hogy sosem az volt a kérdés, hogy a párton belül a konzervatívok, vagy a szuverenisták vannak-e többségben, hanem az, hogy tudnak-e érvényesülni. Vagy csak elvéreznek a kis számú, de nagy, nem épp demokratikus hátszéllel rendelkező liberális-progresszívokkal és álkonzervatívokkal kötött kompromisszumoknál.

Forró a kongresszus utáni sajtótájékoztatón a párt sokszínűségének (értsd: ideológiai sokszínűségének) megtartása mellett érvelt. Ez veszélyes megfogalmazás. Egyrészt, a mai világban az ilyen ideológiai vegyesfelvágottak, amelyek középre igazítják magukat a politikai spektrumban, nem életképesek. Egyszerűen azért, mert a liberális mainstream olyan erőt képvisel, ami az ideológiai értelemben nem homogén pártokat Szlovákiában seperc alatt fellazítják és szétbomlasztják. Lásd az OĽANO, vagy a Za ľudí esetét.

A másik probléma, hogy a sokszínűség emlegetésével Forró támadási felületet ad a progresszívok számára, akik előbb utóbb azzal fognak érvelni, hogy ha a magyar párt valóban sokszínű akar lenni, akkor soroljon be az LMBTQ-ideológia mögé. Mivel a párt egyértelműen állást foglalni nem akar, a média egy hét alatt szivárványos zubbonyt fog húzni a Szövetségre, lovat adva a párt látens progresszívjeinek. Ez után pedig vagy gyengének vagy liberálisnak fog tűnni a Szövetség – miközben a választók 75 százaléka konzervatív.

Totális baklövés Ukrajna-politikában

A párt kongresszusi zárónyilatkozata is jól illusztrálja a problémát. Több fontos momentumot korábbi elemzésünkben már említettünk, például hogy a párt a Kisebbségi Kulturális Alap kérdésében a liberális oldalra állt.

Most nézzük meg a logikai hibákat. Ukrajna kapcsán a Magyar Szövetség azt mondja:

„Most dől el, képes-e az euroatlanti világ tovább finanszírozni Ukrajna működését és magát az ukrán hadsereget. Az elhúzódó konfliktus nem Ukrajnának kedvez. Ahhoz, hogy Ukrajna ne omoljon teljesen össze, mihamarabbi béketárgyalásokra van szükség nemzetközi részvétellel.”

Hihetetlenül alibista megfogalmazás.

Egy felvidéki magyar párttól elvárható lenne, hogy azért szorgalmazzon békét Ukrajnában, hogy azok a fenyegetések, amit a háború jelent számunkra, a felvidéki közösség számára, megszűnjenek. Legyen az atomháború kockázata, gazdasági és energiaválság, infláció, vagy az atlantista-liberális magyarellenes uszítás a revízió felemlegetésével.

Ehelyett a Szövetség arról beszél, hogy a konfliktus nem Ukrajnának kedvez, vagyis Ukrajna szempontjából közelíti a kérdést. Ha ugyanis Ukrajna érdeke a szempont, akkor a hivatalos álláspontból könnyű kihátrálni, hiszen Ukrajna folytatni akarja a háborút (egyelőre). Ráadásul a Magyar Szövetség csak arról beszél, hogy most dől el, kap-e még pénzt és fegyvert Ukrajna. Arról viszont hallgat, hogy ő maga akarna-e még pénzt és fegyvert küldeni. A közelgő EP-választásokra való tekintettel ez a nyilatkozat figyelmeztető jelzés a választók számára.

Kormányellenes, zsidópárti, ukránbarát, inkább liberális, mint nemzeti konzervatív – Végre megszólalt a Szövetség ideológiai ügyekben

Ha a Magyar Szövetség az elnökválasztási kampány során is ezt a szintet fogja csak megütni retorika terén, akkor nagyon nehéz fél év előtt átt.

Az atlantista-liberális mainstream ugyanis már jelezte (Ivan Korčok személyében), hogy meg akarják nyitni a szlovák-magyar történelmi kérdéseket. Magyarul: történelmi sérelmek felemlegetésével és provokációk sorával akarnak éket verni Pozsony és Budapest közé. A Magyar Szövetség erre láthatóan nincs felkészülve. 

A dolgok állása tehát az, hogy a Magyar Szövetség továbbra is marad azon a politikai vágányon, ahol minimális munka mellett, konfrontáció felvállalása nélkül, a semmitmondás fedezékében meghúzhatja magát a következő parlamenti választásokig. Közben pedig a fokozódó nemzetközi helyzet és magyarellenes hangulatkeltés közepette a közösségünk pótolhatatlan időveszteséget szenved el.

Megint Gyimesire kell majd figyelni. Mivel párton kívüli támogatói hálózatot kell építenie, ő kibeszélhet a párt meddő politikai narratívájából. Egyedül rajta múlik, hogy a kongresszus mostani kimenetele időveszteség helyett haladást hozzon magával. Iszonyúan nehéz menet lesz. 

Komjáthy Lóránt