Nyitókép forrása: AI

 

A kegyelmi ügy kapcsán napok óta várt a közvélemény arra, hogy Balog Zoltán református püspök, a lemondott köztársasági elnök tanácsadója megszólaljon. Sajtóinformációk szerint a pedofil bűntett elkendőzésében vétkes K. Endre kérelmének kedvező elbírálásában nagy szerepe lehetett Balog Zoltánnak, a volt emberi erőforrások miniszternek. Az ügy kirobbanásakor Balog elvonult egy kolostorba. A közvélemény már ezt a döntését is megfutamodásként értékelte, de az egyházi testület visszahívta őt, hogy jelentős egyházi méltóságok előtt tegyen vallomást az érintettségéről. Az értekezés után a jelenlévők 86%-a szavazott továbbra is bizalmat a püspöknek.

 

Balog Zoltán ezek után videónyilatkozatot tett közzé. Zavarba ejtő egy püspöki megszólalást értékelni, mert az ember lánya megelőlegezett bizalommal várja tőle az egyenességet, az őszinte megbánást és hittel fogadja, hogy nyilatkozata által majd minden a helyére kerül. Ezeddig a történésekkel kapcsolatban várt magyarázatot a nyilvánosság – most pedig a nyilatkozata miatt.

 

Egyenesség helyett mosakodás

 

„A kérvényt nem én nyújtottam be, és nem én terjesztettem fel.”

 

– állítja a püspök. Azzal, hogy kegyelemre ajánlotta, nyilván azonosulni tudott a kérvénnyel is. Ha úgy tetszik tanácsadóként segített rosszul dönteni.

 

„Ha az elnök kérésére bármilyen ügyben állást foglalok, az kizárólag rá tartozik. Akár tévedtem, akár nem. Ez a tanácsadói szerepkörben magától értetődő. Döntéseket ő hoz, szuverenitása megkérdőjelezhetetlen.”

 

– állapította meg a Balog Zoltán. Azt gondolnám, hogy tanácsadóként sikerült átérezni azt a felelősséget, hogy valaki másnak a bőrét viszi tanácsaival a vásárra. Annál is inkább, mert a püspöki vallomás így folytatódik: „Az általa hozott döntésért ő vállalta a felelősséget.” Az elmúlt napokban a lemondott volt igazságügy miniszter asszony egykori férje már tett utalást a lovagias viselkedésről, amikor férfiak, nők szoknyája mögé bújnak. Ezt most itt élőben láthattuk, bár a pofon váratlanul érkezett, és olyan helyről, ahonnan a legritkább esetben számítunk rá. Fordítsuk csak le: tanácsolhatok, akár rosszat is, úgyis ő dönt és ezzel ő vállalja el a felelősséget.

 

Majd jött a meglepetés

 

„Elutasítunk minden olyan törekvést, amely az egyházat egy olyan ügybe akarja belerángatni, amelyhez semmi köze nincs.”

 

Bármely egyház tekintélyét tiszteletben tartva ezen a ponton azon gondolkodom, hogy ez vajon tudatos elterelés volt-e?! Rosszul érzem magam attól, hogy megkérdezni kényszerülök: Balog Zoltán valóban úgy érezte, hogy az ügybe belerángatták a református egyházat? Azért érzem magam rosszul, mert illúzió- és hitromboló lehet egy hívő embernek egy ilyen magas beosztású egyházi méltóságot egy ilyen komoly kérdésben ütköztetni. Azok előtt a hívek előtt is, akiknek valószínűleg sokunkkal együtt nem jutott eszébe, hogy az ügybe belerángatták a református egyházat.

 

Nem, mélyen tisztelt Püspök úr! Ebbe az ügybe a Püspök úr rángatta bele az egyházat. Persze, ezt lehetne még folytatni a lemondott köztársasági elnök asszonnyal és miniszter asszonnyal, de ők a politikai felelősséget sokkal hamarabb és karakánabb módon viselték. Nyilvánvalóan egykori politikai bajtársai sem örültek a kegyelmi tévedésnek az EP választások előtt, amelynek meghatározó üzenete, hogy miként kell megmenteni a gyermekeket Brüsszeltől. A bicskei gyermekotthonban nem sikerült ez a védelem. Mégpedig akkor történt ez a súlyos mulasztás, amikor ennek az otthonnak az a minisztérium volt a fenntartója, amelyet Ön vezetett, majd ennek az intézetnek az igazgatóját sikerült is kitüntetni.

 

Nem tisztem megítélni, és nem vádaskodásnak szánom a felvetéseimet, inkább gondolatébresztőnek. Hátha sikerül egy elvonuláson számot vetni ezzel is.

 

„Egyetértettem azzal, hogy kegyelmet kapjon. Tévedtem és hibáztam. Akitől ezért bocsánatot kell kérnem, attól bocsánatot kértem és kérek. Döntést nem hoztam, a pedofília bűnének egyértelmű elutasítása számomra soha nem képezte vita tárgyát és nem is fogja. Nem azért kell bocsánatot kérnem, mert egy kegyelmet kérő ember mellé álltam, hanem azért, mert ez az ügy a református egyháznak kárt okozott.”

 

Mi lesz az áldozatokkal? Mert azokkal talán akkor is együtt lehet érezni, ha a köztársasági elnök nem fogadja meg tanácsát. Akkor is cserbenhagyott volna valakit. Talán mély ez a találat, és indiszkrét – de a fiú helyett, aki a vonat elé feküdt – valakinek csak ki kell mondania hangosan. Szabad?

 

„Ezt mélységesen sajnálom, és az enyéimtől, minden reformátustól bocsánatot kérek, bocsássanak meg. De arról, hogy ennek milyen következménye legyen egyházunkban, nem a média, nem az ellenzék, nem a kormány dönt, hanem kizárólag választott egyházi tisztségviselőink.”

 

Püspök úr kihagyott egy lényeges dolgot a felsorolásból: erről elsősorban az emberek döntenek! Azok az emberek, akik reformátusok, azok is, akik katolikusok, de még az ateisták is! A legnagyobb veszteség, amit mi emberek elszenvedhetünk ezzel a nyilatkozattal, hogy elhasználják a megbocsájtás értelmét, a hit fontosságát, az emberi méltóság jelentőségét.

 

Szőke nő

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 17 olvasónak tetszik ez a cikk.