Nyitókép forrása: Egy férfi szlovák lobogót tart kezében a besztercebányai Roosevelt Kórháznál, ahol Robert Fico (Smer) szlovák kormányfőt ápolják, miután május 15-én merényletet követtek el ellene. Fotó: SITA/AP Photo/Denes Erdos

 

A politikai pártok felhívásai a kedélyek lenyugtatására helyes és szükséges lépés, ehhez nem férhet kétség. A kampány „lehalkítása” azonban csak a progresszívoknak kedvez, mivel lényegében azt jelenti, hogy a kormányoldal szájkosarat tesz magára és nem fog a liberális pártok és progressyív sajtó felelősségéről beszélni. Márpedig egyelőre nem úgy néz ki, hogy a progresszív pártok és az ellenzék egésze, amely korábban „Fico mindenáron történő megállításáról” beszélt, önkritikát fog gyakorolni.

 

A merénylet másnapján a kormányoldal miniszterei már meg is kapták a kérdést a sajtótól, hogy mivel a Robert Fico elleni merénylet a biztonsági szolgálatok kudarca volt, a belügyminiszter, Matúš Šutaj Eštok nem fontolgatja-e lemondását. Tehát a progresszív narratívákon radikalizálódott elkövető tettéért a progresszívek világában a kormányoldal a felelős, mert nem volt képes kivédeni egy ilyen támadást.

 

Egy lépésre az anarchiától

 

Magyarul: az ellenzéki sajtó sugalmazása szerint nem az a fő probléma, hogy valakik valakit tettlegességig hergeltek, hanem az, hogy az áldozat nem tudta megvédeni magát. Innen már csak egy lépésre vagyunk a totális anarchiától.

 

Tegyük fel, hogy a testőrök idejében közbelépnek, és Fico épp bőrrel megússza az incidenst. A szélsőséges retorikát folytató ellenzéki politikusok tragédia nélkül is bizonyos felelősséget viselnének a történtek miatt.

 

Jelenleg úgy tűnik, hogy a látszólag korrekt hozzáállás a progresszívok kezébe adja a döntést, hogy hajlandók-e visszafogni magukat, és korábbi retorikai húzásaikról lemondani. De mivel egy újabb kulcsfontosságú választásról van szó júniusban, ez aligha fog megtörténni.

 

Dezinformálnak önmaguk mentegetéseként

 

A Denník N nyilatkozatai és kijelentései önmagukért beszélnek. A The New York Timesnak nyilatkozva tagadták, hogy bármilyen felelősségük lenne ez események ilyen alakulásában. Aki vette már a fáradtságot, hogy meghallgasson egy Denník N-es podcastot, vagy az Aktuality Rastislav Káčerrel készült beszélgetéseit, vagy Arpád Soltész és Peter Tkačenko (SME) műsorait, az pontosan tudja, hogy épp ezeknek a lapoknak kellene a legnagyobb önreflexiót gyakorolnia – ahelyett, hogy dezinformálnak saját maguk mentegetése céljából.

 

A kormányoldal látszólag rábólint a kampány „lehalkítására”, ami a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy időt kap az ellenzék a narratívaépítésre, amellyel majd a felelősséget elterelik magukról. A kormányoldal gyengének fog tűnni, amit a választók büntetni fognak.

 

Ez pedig ahhoz vezet, hogy a kormányoldal szélsőségesei fognak megerősödni. Például Ľuboš Blaha, akiről szintén nehéz elképzelni, hogy képes szájkosarat tenni magára.

 

Revansot venni nem, de figyelmeztetni kell

 

Az egésznek tehát csak akkor lenne értelme, ha nem a kampányt, hanem a progresszívek kormánnyal szembeni teljes pusztulással fenyegető retorikáját állítanák le. És fordítva, a kormányoldalnak sem szabad revansot vennie, de igenis figyelmeztetnie kell arra, hogy az elmúlt évek gyűlöletpolitikája hova vezetett. A kampánynak viszont folytatódnia kell – mert az az ellenzék állításával ellentétben az EP-választás nem Robert Ficoról és a kormányról, hanem Európáról, a békéről és az antiglobalista jövőről szól.

 

De amit most látunk, az nem önmérséklet, hanem a probléma felületes kezelése, a feszültség kipattanásának elodázása.

 

Hogy objektívek legyünk, érdemes kiemelni, hogy az ellenzéki pártok viszonylag korrektül viselkednek. Egyelőre. Ám helyettük a sajtó és Čaputová végzi el azt a munkát, ami pár hét múlva a felmentésükhöz fog vezetni, és Robert Fico lelövéséért akkor már kizárólag a biztonságiakat fogják felelőssé tenni. Mindezt a választások hetére időzítve.

 

Rémisztő válasz

 

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy a helyzet lecsillapítása helyett miért írunk még most is az előzményekről. A válasz egyszerű, de rémisztő. Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy nem is olyan régen, a 2023-as előrehozott választások kampányában (de egyesek már jóval előtte) a mai ellenzék pártjai biztonsági fenyegetésnek titulálták az itt élő magyarokat.

 

Ez azt jelenti, hogy csak a véletlenen múlott, hogy egy zavarodott ember nem akkor, arra a narratívára hivatkozva követett el merényletet, hanem most, a kormányellenes hangulat volt a katalizátor.

 

A kampány lehalkítása rossz döntés, csak felfüggeszti a szélsőséges retorika használatát, de nem számolja fel. Nekünk pedig a gyűlöletpolitika kigyomlálására van szükségünk, nem elfedésére.

 

Hiteltelen szavak

 

Egy tökéletes világban a sajtótájékoztatókon hallható nagy szavaknak hitele is lenne. De a valóságban nincs. Ismét leírom az ide vágó példát: a progresszív ellenzék egyik héten azt mondta, hogy Robert Fico a demokrácia fő ellensége, majd mikor lelőtték őt, azt mondták, hogy a Fico elleni támadás a demokrácia elleni támadás. Teljes képzavar, ami az ellenzék túlkapásait bizonyítja.

 

Mindenesetre, a jelenlegi helyzet jól mutatja, hogy kinyílt Pandora szelencéje, és rendkívül veszélyes helyzetbe kerültünk. A pánik szemmel látható a sajtótájékoztatókon. Mindenki felfogta, hogy a társadalom szándékos megosztása „jókra és rosszakra”, „demokratikus és nem demokratikus választókra”, sőt, „felvilágosultakra és vidéki-rusztikus csőcselékre” olyan szintet ért el, ami az erőszak elburjánzásához vezethet. És ha ez megtörténik, minden politikai oldal képviselője célponttá válhat.

 

Ennek elkerüléséhez önmérsékletre van szükség, elsősorban a liberális sajtó részéről. Ennek sajnos ma nyomait sem látjuk. Mi, többiek, annyit tehetünk, hogy a magunk részéről elítéljük, elutasítjuk és visszazárjuk a palackba az erőszakot és az arra való felbujtást. Ez nem jelenti azt, hogy a liberális sajtóhoz hasonlóan amnéziába kell esnünk, és elfelejtenünk, mi vezetett ide.

 

Komjáthy Lóránt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 8 olvasónak tetszik ez a cikk.