Az ukrán olajstop miatt a sajtóban már a Slovnaft államosítását emlegetik. Tényleg megoldás lenne ez Szlovákia számára?

Nyitókép forrása: plasticportal.eu

Érdekes javaslattal állt elő Jaroslav Daniška, a Štandard.sk konzervatív hírportál főszerkesztője. Szerinte, ideje lenne óvatos vitát kezdeményezni a Slovnaft államosításának lehetőségéről.

A felvetését azért tartotta időszerűnek, mert Orbán Viktor magyar miniszterelnök békemissziója miatt (is), Ukrajna korlátozta a Barátság-kőolajvezetéken keresztülhaladó kőolaj mennyiségét, legalábbis jogilag és szóban.

„Orbán a moszkvai útjával nem követett el hibát, de az Ukrajnával és az ukrán olajtranzittal kapcsolatos vitában nekünk elsősorban a szlovák érdekeket kell szem előtt tartanunk. Ha tényleg az a veszély fenyegetne, hogy a Slovnaft elveszti a hozzáférését az orosz kőolajhoz Orbán Viktor miatt, akkor (…) nekünk fel kell tennünk a kérdést, legalább egy gyakorlati vita kedvéért, hogy egyáltalán el tudjuk-e képzelni a Slovnaft államosítását”

fogalmazott Daniška.

Kijelentései meglepőek, de nem elrugaszkodottak. A 2022-es energiaválság idején közéleti vita indult a szlovákiai energiavállalatok államosításáról. Olyannyira, hogy a HLAS programjában eredetileg szerepelt is ez a tétel. A Slovnaft kapcsán ilyen nyílt államosítási szándék még szóban sem jelent meg.

Ugyanakkor a Matovič-kormány, majd a Heger-kabinet nyereségadóval sújtotta a vállalatot – amit épp a Hegerék által jóváhagyott olajembargó kényszerített százmilliós beruházásokra, hogy megoldja a termelése diverzifikációját, vagyis részleges leválását az orosz olajról.

Az ötlet tehát nehéz időkben jogosnak mondható. Daniška nem tett mást, mint felemlegetett egy olyan tabutémát, amit az egykori atlantista-jobboldal csípőből elutasított, és külföldi nyomásra pedig a Fico-kormányok sem nagyon emlegettek államosítást.

Ám, ha tovább gondoljuk az ötletet, olyan buktatók merülnek fel, amivel nem árt számolnia azoknak az újságíróknak, akik az államosítást a Slovnaft kapcsán potenciális megoldásnak látják.

Import problémák

Az államosítás azt jelentené, hogy Szlovákia tulajdonába kerülne, minimum többségi részvényesként a Slovnaft egésze. Ez azonban azt jelenti, hogy a szlovák külügynek és gazdasági minisztériumnak kell menedzselnie a vállalat olajellátását. És itt van az első komoly buktató.

A Slovnaft jelenleg még nem áll készen az orosztól eltérő kőolaj rutinszerű (tehát nem teszt célú) feldolgozására. Ehhez további beruházásokra és időre van szükség. Magyarul, a Slovnaftnak egy ideig még szüksége lesz az orosz olajra.

Az orosz olaj beszerzésében pedig Szlovákia nem fog tudni piacképesen fellépni. Ennek több oka is van. Az egyik, kevésbé jelentős oka, hogy a szlovák külügy sosem járt élen a külgazdasági érdekérvényesítésben, nincsenek meg az eszközei, sőt, progresszíveket szolgáló karrierdiplomata  külügyminiszterek esetén (mint amilyen Káčer, Korčok vagy előtte Lajčák voltak) politikai akarat sincs a hatékony érdekérvényesítésre.

A nagyobbik, sokkal fontosabb probléma, hogy Szlovákia Ukrajna egyik legnagyobb támogatója volt, és olyan politikai narratívát folytatott, amit az oroszok sosem fognak elfelejteni az országnak. Jaroslav Naď egykori védelmi miniszter Putyin születésnapja alkalmából küldött haditechnikát Ukrajnának, és ezzel nyilvánosan kérkedett. Rastislav Káčer és Ivan Korčok volt külügyminiszerek Oroszország legyőzésének elkerülhetetlenségéről beszéltek. Szlovákia MiG-vadászgépeket és légvédelmi eszközöket, gyalogsági páncélosokat, lőszert és dízelt adott át Ukrajnának.

Hiába került sor időközben kormányváltásra, a fegyverszállítások folytatódnak, még ha nem is állami szinten, de állami jóváhagyással. Szlovákia egyetlen Ukrajnát támogató nyilatkozatot, NATO-tagságát emlegető dokumentumot nem vétózott meg (lásd a júliusi NATO-csúcs záródokumentumát), vagy uniós pénzügyi támogatást nem vétózott meg.

Az a harmatgyenge békepárti retorika, amit Magyarország támogatására Robert Fico kormányfő (de például Peter Pellegrini államfő már nem) folytat, édeskevés arra, hogy feledtesse az oroszokkal a durva tényeket.

Mindez azt jelenti, hogy Szlovákia olyan tárgyalásokra kényszerülne az államosított Slovnaft ellátásának biztosítására, ahol nem lenne alkupozícióban.

A szlovák kézben lévő Slovnaft így azonnal alternatív erőforrásokra lenne rászorulva, úgy, hogy arra technikailag még nincs felkészülve, és úgy, hogy az alternatív kőolaj és annak importjának ára igencsak költséges lenne.

Ergo, az államosításért Szlovákia kétszer fizetne: egyszer, mikor megvásárolja a finomítót, másodszor, mikor a nyakába szakad a finomító működtetésének minden terhe.

Külső nyomás

De az olajellátás biztosítása csak az egyik kihívás lenne. Szlovákia múltját ismerve, nehéz elképzelni, hogy ellent tudna állni annak a külső nyomásnak, amivel a Slovnaft megvétele után szembesülne.

Óriási erők mozdulnának meg, hogy ismét magánkézbe kerüljön, lehetőleg piaci ár alatt a szlovákiai adófizetők pénzén magyarok kezéből kivett finomító. Az osztrákok, csehek és lengyelek is bejelentkeznének érte, ehhez nem fér kétség.

A kérdés az, hogy a jelenlegi Szlovákiát úgy ismerjük-e, mint ami képes ellenállni a privatizáció zsíros províziókat ígérő lehetőségének, vagy amely képes megvédeni magát a privatizációt kikényszeríteni akaró nyugati országoktól, Brüsszeltől, progresszívbe átvedlő lengyelektől?

A válasz mindkét kérdésre az, hogy nem. Ennélfogva az államosítás nem lehet megoldás a jelenlegi és jövőbeli olajtranzit-problémákra, mert bele van kódolva egy új és még az eddiginél is előnytelenebb helyzet kialakulása.

Járulékos veszteség

Ráadásul érdemes azon is elgondolkodni, hogy milyen politikai hatása lenne annak, hogy Szlovákia államosítja a magyar MOL tulajdonában lévő céget. A tárgyalások, bármennyire is jóhiszeműen zajlanának a két ország között, kihívást támasztanak majd a történelmi léptékkel is legjobbnak tekinthető szlovák-magyar együttműködés elé.

A szlovák ellenzék biztosan felhasználná az ügyet arra, hogy minél hangosabban, minél nagyobb éket verjen a két ország közé, ami nem biztos, hogy Szlovákiának jó.

Daniškának igaza van abban, hogy a szlovákoknak saját érdekeiket szem előtt tartva joguk van az államosítás lehetőségét is megvizsgálni. Csakhogy az államosítás esetünkben nem csak egy adásvétel, hanem a vállalat megtartása működtetésének garanciája lenne. Ilyen garanciát pedig a szlovák kormány nem tud adni, mert nincs abban a helyzetben.

Komjáthy Lóránt