Király Zsolt: A felvidéki liberálisok már egymást marják. A közelgő kongresszus hasonló veszélyt rejt az egykori MKP tagjai számára is

Nyitókép: SITA

Szakítottak egymással a liberálisok Felvidéken, amivel újabb mérföldkövéhez érkezett a szlovákiai magyar politizálás. Simon Zsolt kirohanása Ravasz Ábelra nem a két, választói megmérettetésen sokszorosan bukott politikus miatt érdemel említést. A téma összefüggéseiről ebben a véleménycikkünkben írtunk bővebben.

Király Zsolt: Amikor a nulla számonkéri a nullát – Simon nekiment Ravasznak

Simon lépése azért érdekes, mert egy új fejezet kezdetét jelenti.

Jön az új fejezet

Lényegében a Körkép.sk volt az első, majd politikusként Gyimesi György, aki a 2023-as sikertelen parlamenti választás után kijelentette, hogy a hatodik bukást követően PÁRTSZINTEN immár befejeződött az önálló felvidéki magyar ETNIKAI politizálás.

Simon ellenséges kiszólása Ravaszra 2024 augusztusának végén, miszerint soha többé ne emelje fel szavát a magyar közösség nevében, valójában ezt a megállapítást erősíti. Azzal, hogy immár az egykori mostos, liberális egység – melyet a biznisz, a gazdasági visszaélések, valamint az MKP konzervatív szárnyának szétverése tartott egyben – is felbomlott.

Mégpedig önös érdekből. Ugyanannál az oknál fogva, ami miatt az egykori nagy, egységes MKP-t is megosztották. Jellemzően ugyanazok. Mára ott tartunk, hogy immár az egykori bugáristák, a szlovákiai magyar árulók, liberális paraziták is egymás nyakának estek.

De kezdjük egy kicsit régebbről

Anélkül, hogy túlságosan sokáig elidőznénk a mai helyzetünkért nagyban felelős, levitézlett politikusoknál. Bugár megbuktatása után Simon Zsolt afféle faltörő kosként ment előre, és Világi Oszkár támogatásával előkészítették a Most-Hidat. Majd amikor kormányra kerültek és Bugár Simont is átverte, a világéletében önös érdekeit követő egykori agrárminiszter új pártot alapított. A műveletnek más oka nem lehetett, minthogy ezzel a párttal zsarolja az országos politizálásra kevés, egyéni kivételtől eltekintve soha fel nem nőtt MKP-t.

Király Zsolt: Ki buktatta el Forró Krisztiánt? Íme, az államfőválasztás szégyenfala a Dunaszerdahelyi járásban

Ennek eredményeként indult közösen az MKP a Magyar Fórummal, majd a Világihoz kötődő opportunista fiatalokból verbuvált Összefogásával, miközben a hiteltelen személyek tobzódása csak a választók további elűzését erősítette. Az eredmény öt alkalommal a parlamenti küszöbön való elhasalás volt.

Az MKP tehát többször is elbukott. Amikor maga indult (épp a frissen alakult Most-Híd ütötte ki), majd a Magyar Fórummal közösen, a Most-Híd maradékával és az Összefogással is. Kipróbáltak mindent, az eredmény mégis ugyanaz volt. Nem is lehetett más, hiszen jellemzően újra és újra ugyanazok próbálkoztak ugyanazzal. Még a pörköltszaftos inget sem cserélték le.

Közben megjelent Gyimesi György a politikai palettán, szlovák színekben. A magyar töketlenkedés közepette felépítette önmagát, hogy az ország – immár a szlovákok körében is mérve – egyik legismertebb, legnépszerűbb politikusává váljon. Nem kell egyetérteni az ideológiájával, nézeteivel (a liberálisok nem is teszik), de attól még ez nem vitatható.

Király Zsolt: A parlamenti választások sürgető, komoly veszélye a Szövetség számára

Gyimesi nem vitt, csak hozott. Ellenben sokat veszített

Ez a Gyimesi a 2023-as parlamenti választások előtt képviselői mandátumát, a biztos parlamenti bejutást cserélte orosz rulettre. Ideáljait kergetve átlépett a magyar pártba, hogy önálló parlamenti képviselethez segítse a felvidéki magyarságot. A liberálisok egy része akkor is ellene volt. Mert akkor sem a magyar összefogást, az egységet tartották fontosnak. Ki is léptek néhányan, segítve a párt megtisztítását.

A Magyar Szövetség végül elbukott, Gyimesi az utolsó helyről indulva a második legtöbb egyéni karikát szerezte, amivel segített 3 százalék fölé tornázni, azaz állami milliókhoz juttatni a pártot. Hogy a távozott liberálisok és progresszívek (Most-Híd, Magyar Fórum és bohócaik) miként végeztek? Vert seregként. Együttesen sem érték el a 0,4 százalékot. Simon, Solymos, Rigó, Ravasz egyéni karikákban összesen nem kapták a töredékét sem annak, amit Gyimesi.

És itt jutunk el mondandónk egyik lényegéhez. Láthattuk már leírva, hogy épp Gyimesi György tevékenysége feszíti szét a szlovákiai magyar közösséget. Ez ugyan nagyobb bajjal nem jár, mert véleménye mindenkinek lehet, sőt abból van most a legtöbb – a véleményből. Kicsit borúsabb a helyzet, amikor a véleményt elemzésnek tekintik – messziről jött emberek, akik pedig azt mondanak, amit akarnak.

Dilettáns, eltévelyedett elemzők

Így történik, hogy a Tárnok Balázs-féle politikai dilettáns, eltévelyedett elemzők ilyen eszmefuttatásokkal láttatják magukat – ha már politikai szereplésével nem sikerült a láttatás. Állításukhoz mérten épp fentebb vezettük le, hogy ennek pontosan az ellenkezője történt. Akik szétfeszítették és ma is feszítik, azok pont a fenti, gyakorlati tapasztalattal, helyismerettel nem rendelkező elemzők, liberális újságírók és politikusi barátaik.

Gyimesi célja

Hogy mi volt a célja Gyimesinek? Az egykori MKP-t megerősítve igyekezett maximalizálni a nemzeti, konzervatív magyar szavazatokat a Felvidéken. A múlt hibái miatti választói elfordulás és progresszív aknamunka miatt azonban ez sem volt elég. Persze a progresszívek mellé sorakoztathatnánk még szereplőket és érdekeket: említhetnénk azokat a polgármestereket, megyei képviselőket, akik saját székükért sokkal vehemensebben harcolnak, mint jelölő pártjuk országos szerepléséért. Elgondolkodtató lehet azt is mérlegelni, hogy a párthoz közel álló sajtó nem tud vagy nem akar részt venni a mozgósításban? Ez a kérdés azért engedhető így meg, mert irányultsága tekintetében nem kérdőjelezhető meg, hogy nem a párt szekerét szeretné tolni, csak a segítség nem érkezik meg.

A sikeres önkormányzati választás miatti jóllakottság is okozta, hogy a Szövetség nem jutott parlamentbe (Táblázattal)

Megsértődtek, majd elfogadták a valóságot

Jött a megállapítás, hogy a PÁRTSZINTŰ, ÖNÁLLÓ MAGYAR ETNIKAI POLITIZÁLÁSNAK a Felvidéken vége. Ezen először jól megsértődtek az egykori MKP hű tagjai, majd belátták, hogy bizony ez a valóság.

Az anyapártból távozott liberálisok-hidasok azóta szétszéledtek a szélrózsa minden irányába, szlovák progresszív, liberális partnereket keresve. Akik maradtak, azok a számukra sikertelen Magyar Szövetség kongresszusa után tehetik majd ugyanezt.

Az egykori MKP, a nemzeti, konzervatív magyarság tehát legyőzte a liberálisokat. Együtt tudott maradni, mi több, Gyimesivel erősödni is volt képes, miközben a liberálisok, az árulók már egymást püfölik.

Ugyanez a veszély fenyegeti most az MKP-t

A gond ott van, hogy ugyanez a veszély fenyegeti az egykori MKP tagjait is a közelgő tisztújító kongresszus kapcsán. Az új pártelnök, az új országos vezetés kiválasztása során egymással szemben vetélekedhetnek az ambicionált egykori MKP jelöltek.

Azért jegyezzük meg, hogy teljesen más a kvóta alapú hidas és összefogásos érdekeltség. Láttunk már olyat! Jelöltjeik ugyan megmérettethetik magukat, ha már egyszer beküzdötték magukat a pártba, de egyúttal szinkronba fordítja le a jártas olvasó, hogy miért vagy kiért, illetve mi miatt, ki miatt indulnak el egy-egy posztért. Abban megegyezik a két vonal, hogy politikai érdemről egy esetben sem beszélhetünk.

A volt hidas blokk tagjainak legfőbb érdeme, hogy a pártban maradtak a nemzetáruló hidasok távozásakor. Ha fesztiválszervezésben nem is, de ezzel a lépéssel erkölcsileg biztosan megelőzték a liberális progresszív tábort. Igen, ennek ugyan nincs köze a politikához, de politikai szűzként mindannyian maximum egyéni érdekekben keltek versenyre. Eddig. Tehát ebbéli egyéni érdekek felülkerekedését már láthattuk nem egyszer, és mivel ez egy „kicsi falu”, aki akarja, pontosan tudja ezeket az érdekeket olvasni is.

Azonban az egykori MKP az újkori MKP-val való összetűzése egy ideológiai alapon belüli harc lehet. Eddig a közös egységes magyar képviseletért harcoltak az urak és hölgyek – eltekintettek, hogy politikai hitvallásuk szerint nyilván teljesen más pártokban indulnának el, mert annyira különböző politikai meggyőződéssel indulnak.

Az MKP-s challenge azonban azt jelenti, hogy a nemzeti konzervatív szuverenista önmagával csap össze önmagáért. Ez azt jelenti, hogy ezúttal is az egyéni érdekek kerekedhetnek felül – a kiegyezés, kompromisszum, lehetőségek maximalizálása helyett. Miért? Mert, ha nem így lenne, nem engednék magukat megosztani.

Most, amikor a távozott árulók már egymást marják, ideális lehetne a lapjárás. Ennek ellenére jelen állás szerint a szeptemberi tisztújítás kapcsán épp az egykori lojális MKP érdekcsoportjai ugorhatnak egymásnak. Aminek ismét mások fognak örülni, nem a nemzeti konzervatív magyar választó. De erről bővebben hamarosan, következő cikkünkben.

Király Zsolt