Stumpf András: Nincs olyan, hogy afgán. Olyan sincs, hogy tálibok

Nyitókép: SITA/AP Photo/Sidiqullah Khan

Amikor tegnap olvastam mindenféle cikkekben, hogy két hét leforgása alatt már a fél ország a tálibok kezén van és hetek-hónapok múlva Kabult is elérhetik, csóváltam a fejem. Ugyan mihez kellene ennyi idő? – gondoltam. Csak az gondol ilyeneket, aki nem járt Afganisztánban.

Én 9 éve jártam és megtanultam, hogy a mi fogalmaink abszolút értelmetlenek az ottani viszonyokra. Nincs ugyanis olyan, hogy „afgán”. Pastu törzsek vannak, meg darit beszélő tadzsik és hazara törzsek vannak, törzsi vezetők, hadurak vannak.

Olyan sincs, hogy „tálib”. Kecskepásztor Abdullah simán végzi a dolgát, dolgozik, ellátja a családját, senki nem gondolná, hogy ő tálib, holott évek óta afféle rendelkezésre állási díjat kap a táliboktól, aztán ha szólnak neki, megy. Az úgynevezett afgán hadseregben, amikor ott jártam, már akkor is létező jelenség volt, hogy valamely katona szolgált fél évet, aztán elment szabadságra – amely idő alatt aztán másik oldalon harcolt, a tálibokkal. Merthogy onnan kapta a zsoldot. Teljesen bevett volt az is, hogy egy nem várt pillanatban a nyugatiakkal szövetséges „afgán” katona egyszer csak tüzet nyit a vele együtt harcoló amerikaiakra, németekre, stb.

A nép egyszerű gyermekeivel nem sokat beszélhettem odakint, de annyit azért sikerült megtudnom, hogy bár kemény törvények voltak a tálibok múltkori kormányzása alatt, a többségnek nem volt igazán baja azokkal – nem feltétlenül azért, mert mindenki vallási fanatikus harcos arrafelé, hanem azért, mert úgy élték meg sokan: legalább érthetőek a keretek és stabilitás van. Lehet, hogy nyílt színi lefejezések vannak egyes bűnökért, de amúgy működik a rendszer, viszonylagos béke van.

Na most, ilyen háttérrel teljesen várható volt, hogy nem kell hetekig várni, hogy elérjenek Kabulig, mert például egy egész tartomány azonnal megadja magát „a táliboknak”. Ahogy az nem egészen 24 óra leforgása alatt meg is történt, így azok már most Kabulnál vannak. Erre tényleg számított még egy olyan csekély értelmű medvebocs is, amilyen jómagam vagyok – csupán néhány hét Afganisztánnal való intenzív foglalatoskodás után.

Amikor néhány hete jött a hír, hogy a nyugatiaknak dolgozó tolmácsokat fejeztek le, azon is lehetett jót szörnyülködni, de pontosan látható volt, hogy ez lesz – 9 évvel ezelőtt nekem, a mezei újságírónak is könyörgött a tolmács, hogy szerezzek neki magyar beutazási engedélyt. Szó szerint ezt mondta: ha kivonulunk, őt le fogják fejezni. Meg a családját is. Nem tudom tehát elképzelni, hogy ezt ne látta volna pontosan előre az Egyesült Államok, Európa, stb.

(…)

Tényleg szeretném látni az érveket, miért érte meg teret adni egy új tálib államnak (új Iszlám Államnak, ha esetleg úgy alakul…), miért is veszélytelen ez ránk nézve. Mondom, lehetnek ilyen érvek, de akkor mondják már el őket érthetően. Csak úgy ne tegyenek, ha kérhetem, mintha bárkit, aki valaha két hétnél tovább foglalkozott Afganisztánnal, meglepnének a nyugati csapatkivonások azonnali következményei.

Stumpf András: Facebook