Milan Krajniak: Emelt fővel írjuk tovább a saját történetünket

Nyitókép: TASR/Jakub Kotian

Addig, amíg a magyarok, csehek és lengyel tudatában a kora újkorban Közép-Európában magyarok, csehek és lengyelek szelték a vidéket lóháton, addig Szlovákiában arról próbáljuk magunkat meggyőzni, hogy akkor még mi, szlovákok nem voltunk itt, hiszen az elődeink a szlávok voltak… Igen ám, de a szlávok ugyanolyanok voltak, mint a régi csehek és lengyelek. Csak addig, amíg nekik nincsenek problémáik a saját történelmük folytonosságával, addig nekünk igen. De miért van ez így?

Arról van szó, hogy milyen történeteket mesélünk magunkról. Ezek a történetek ugyanis bevésődnek a személyes és a nemzeti tudatunkba, amelyek aztán befolyással vannak a gondolkodásunkra és a tettünkre is. A lengyelek arról beszélnek, hogy 1683-ban a Bécs melletti csatában miként védték meg egész Európát a törököktől. 1939-ben pedig a veszélyt figyelmen kívül hagyva, lóháton, karddal harcoltak a német tankok ellen.

A magyarok a honfoglalásról, a török- és Habsburg-ellenes harcokról beszélnek a gyerekeiknek. Úgy oltják magukba a saját nemzetszemléletüket, mint akik a történelem részesei, a Kárpát-medencében zajló események mozgatórugói, a kultúra és a civilizáció hordozói.

A csehek a saját történelemszemléletüket illetően megosztottak. Az 1620-as fehérhegyi csatáig úgy tekintenek magukra, mint egy öntudatos történelmi nemzetre, saját királysággal, amit többek között IV. Károly szimbolizál. A későbbi történelemben azonban már azzal a fikcióval ostorozzák magukat, hogy 400 évig a Habsburgok rabsága alatt éltek.

És mi, szlovákok? Mi néhány generációval ezelőtt kitaláltuk az ezeréves magyar elnyomást, melynek során hegyi falvakban meghúzódva vártunk a jobb időkre, miközben juhokat legeltettünk és a zsendicét kortyolgattuk. Valahogy így fogalmazta meg a koncepcióját a kommunista Vladimír Mináč, aki plebejus nemzetként határozta meg a szlovákokat, akiknek a munkásosztályhoz hasonlóan a hűbérurak és a burzsujok béklyóitól kell megszabadulniuk.

Mi, szlovákok nem szenvedtünk az ezeréves magyar elnyomás alatt a hegyi falvakban meghúzódva, jobb időkre várva, juhokat legeltetve és zsendicét iszogatva. Mi is államalkotó nemzet voltunk, Nagy-Magyarország történelmének teljes értékű alakítói. Ráadásul Pozsony kétszer olyan hosszú ideig volt Nagy-Magyarország fővárosa, mint Budapest.

dennikstandard.sk, Milan Krajniak: Píšme ďalej svoj vlastný príbeh so vztýčenou hlavou