Miért jogos felvetés a választási rendszer reformja, és miért támadják a progresszívok az ötletet?

Nyitókép forrása: volbysr

A 13. nyugdíjon kívül komoly politikai ellenállás alakult ki a kormány azon tervével szemben, hogy megváltoztassa Szlovákia választási rendszerét. Méghozzá úgy, hogy a jelenleg egyetlen nagy választási körzet helyett vegyes választási rendszert vezessen be, ahol például a járások adnák a parlamenti képviselők egy részét, és az országos listák adnák a másikat 79:71 arányban. Az ellenzék csaknem egésze tiltakozik, és nem véletlenül. A Szövetség hallgat, a KDH óvatosan próbál lavírozni, nehogy kivívja maga ellen a liberális sajtó haragját annak ellenére, hogy a KDH már évek óta szorgalmazza a vegyes választási rendszer bevezetését. És nem ok nélkül. A vita kedvéért megnéztük, mely régiókból származnak az új parlament képviselői, és arányuk hogyan igazodik a lakosság arányához. A különbség rengeteg mindent elárul. De haladjunk sorjában.

Mit mond a kormány?

Peter Pellegrini a héten jelentette be, hogy a kormány egyik prioritása lesz a választási rendszer megreformálása úgy, hogy legalább megyei, de inkább járási szintű listákon a régiók is képviseletet biztosíthassanak maguknak a parlamentben.

Az intézkedés alapvetően azoknak a pártoknak jó, akiknek vannak pártstruktúráik, vagyis a helyzet előnyös lehet a HLAS-nak, a Smernek és az SNS-nek is, ideális esetben a Szövetség és a KDH számára szintúgy.

A kormánynak ehhez alkotmányos többségre lenne szüksége. Mivel a koalíciónak csak 79 képviselője van, az ellenzék egy részére is szüksége lenne a változtatáshoz, ezért Pellegrini „pártokon felüli vitát” szeretne a témában. A KDH, amely szintén támogatná az ötletet, pedig nyomás alá került ellenzéki partnerei és a sajtó részéről, akik nem örülnének a kormánypártokat helyzetbe hozó, és a liberális pártokat gyengítő intézkedéseknek.

Mit mond az ellenzék?

Mivel egy vegyes választási rendszer kisebb súlyt adna a ma felülreprezentált fővárosi régiónak, ahol épp a progresszív és liberális pártok erősök, az ellenzék magja természetesen ellenzi az ötletet.

Richard Sulík és az SaS egy megmosolyogtató logika mentén azzal érvel, hogy mivel a parlament által elfogadott törvények hatálya az egész országra vonatkozik, a képviselőket is országosan kellene kezelni.

Egy másik érdekes érvelés a Denník N balliberális lap „szakértőjétől”, Daniel Kerekestől hangzott el a közmédiában (!). Aki szerint, ha már a régiók képviselete lenne a cél, inkább egy kátkamarás parlament jelenthetne megoldást. Mondjuk ki magyarul: a progresszív sajtó próbálja relativizálni az ötletet, méghozzá úgy, hogy ha már változtatás lenne, inkább cseh és lengyel megoldás legyen, minthogy a magyar példa valósuljon meg Szlovákiában. Vagyis: érdemi vita helyett ideológiai értekezésekbe süllyed a progresszív erőtér. Ez sem véletlen.

Mit mondanak a számok?

A választási rendszer megváltoztatása olyan központosított, elsősorban inkább sajtó vagy erős vezető által felépített pártoknak lenne káros, mint az OĽANO (ma már Slovensko), PS és az SaS. Ezek a pártok bizonyos szinten a felülreprezentált régióknak köszönhetik parlamenti sikereiket. Az SaS lényegében csak a fővárosban tud erős lenni. A PS csak Pozsony megyében tudott nyerni, illetve Kassán, nincs országos regionális bázisa és nincs olyan programja, amivel a régiók maradéktalanul egyet tudnának érteni. Az SaS-szel ugyanez a helyzet, csak még fokozottabban.

A számok is ezt bizonyítják. Jelenleg a parlamenti képviselők közül 53-an vannak Pozsony megyéből, ami a törvényhozás 35,3 százalékát jelenti. Holott Pozsony megye lakossága csak az ország 13,2 százalékát jelenti. Pozsony megye az egyetlen régió, ami felülreprezentált képviselettel rendelkezik, és ez a felülreprezentáltság több mint két és félszeres. 

Önmagában már ez is bizonyítja, hogy a kormány szándékai a választási rendszer megváltoztatását illetően nem alaptalanok.

Trencsén megye a lakosság 10,6 százalékát adja, de csak a képviselők 6 százaléka származik onnan. Nyitra megye a lakosság 12,4 százalékát adja, a képviselők 9,3 százaléka származik onnan. De van meredekebb különbség is: Kassa megye a lakosság 14,4 százalékát adja, az onnan származó képviselők aránya a parlamentben pedig mindössze 6,7 százalékos.

Mindezek mellett teljesen logikus, hogy ha egy képviselő nem szorul rá az országos listák és az egy választási körzet miatt, hogy saját régióját képviselje, mert nem kell szembesülnie választói elvesztésétől, könnyeben hoz olyan döntéseket, amelyek saját régióját figyelmen kívül hagyják, vagy azok számára eleve károsak. Hasonlót a magyar közösség már megélt a Most-Híd kormánybeli szereplése idején, például az infrastrukturális beruházásoknál. De egyébként Szlovákia kelet-nyugati gazdasági kettészakadása is ennek a körülménynek köszönhető.

Mit mondanak a települések?

Érdemes kiemelni, hogy a választási rendszert a falvak és városok érdekvédelmi szervezetei már szintén régóta szorgalmazzák.

A ZMOS már tavaly olyan határozatot hozott, amely támogatja a választási rendszer megváltoztatását úgy, hogy legalább a nyolc megye saját listával rendelkezzen.

„Ki kell mondani, hogy a politikai rendszer korrodálódott. Teljesen. Vannak olyan politikai pártjaink, akik csak pártszékházban ülő vezetőkből állnak. És épp a pártközpontok határozzák meg, hogyan álljon össze a választási lista, kik lehetnek a befutó helyeken., (…) Ki kell mondanunk az igazságot, hogy minden egyes választási időszakban van egy képviselői csoport, akik csak pár száz vagy pár ezer karikával jutottak be, és nem rendelkeznek semmilyen támogatottsággal a régiókban”

mondta ezzel kapcsolatban Michal Kaliňák, a ZMOS elnöke még tavaly év elején a TA3-nak adott interjújában.

„Milyen legitimitása van a pár száz szavazattal parlamentbe jutó politikusoknak? (…) Ami a preferenciaszavazatokat illeti, azoknak akkor lesz értelme, ha annyi választási körzetünk lesz, amennyi megyénk van és minden egyedi listán az a jelölt kap lehetőséget bejutni, aki a legtöbb karikát kapja”

tette hozzá.

Önmagában nem elég

Richard Rybníček trencséni polgármester, aki egyben a Szlovákiai Városok Uniójának elnöke, szintén tavaly év elején írt egy véleménycikket, amelyben azt is leszögezte, hogy önmagában a választási rendszer reformja nem elég, be kell fejezni a közigazgatási reformot, amely a 2000-es évek óta sem zárult le, főleg nem a települések és régiók hatásköreinek és forráselosztásának tekintetében.

Mit mond a Szövetség?

A Szövetség egyelőre hallgat. A párt állítólag kapocs akar lenni a szlovák és magyar kormány között, de egyelőre a kormányprogram kritizálásával van elfoglalva, így nem igazán világos, hogyan akar kapocs lenni, pláne hogyan akar olyan párt lenni, akinek véleményét figyelembe veszik a kormányhivatalban. Egyelőre úgy fest, hogy a Szövetség ugyanazt teszi Ficóval, mint anno Matovičcsal – már az elején elkaszálja a lehetőségét is, hogy releváns legyen a véleménye a folytatásban.

Pedig a Szövetség Szlovákia 79 járásából háromban nyerni tudott (Komáromi, Dundaszerdahelyi és Rimaszombati járás). Ez azt jelenti, hogy egy vegyes választási rendszer esetén, ami járásokra épül, és nem megyékre, minimum három parlamenti mandátumot érne a magyar pártnak.

Persze, mindez azt feltételezi, hogy a választási rendszer reformja nem hoz magával közigazgatási reformot, ahol az esetleges járáshatárokat is megváltoztatnák. És persze azt is feltételezi, hogy a Szövetség a jelenlegi helyzetet, amely éppúgy lehet fenyegetés is mint lehetőség, nem kótyavetyéli el a választások utáni látványos semmittevésével…

Körkép.sk