A magyar nemzetet sújtó gyalázatos igazságtalanságról emlékeztek meg Gútán (képekkel, videókkal)

Nyitókép: Körkép.sk

Gútán is megemlékeztek a nemzeti összetartozás napjáról. Ott jártunk.

A nemzeti gyásznapról évek óta közösen emlékeznek meg Gúta Város Önkormányzata, az önkormányzat mellett működő Kultúra és Kultúrális Örökség Bizottság, illetve az Adamis Anna Városi Művelődési Központ.

Az idei program három részből állt. A főhajtásnak helyszínt biztosító 1. világháborús emlékműnél Kőrösi Mária egyetemi docens mondott beszédet. Az esemény második részében többek között a nemzeti összetartozás táncát láthatták a jelenlévők. Végül pedig Wass Albert-esttel záródott a június 4-i rendezvény.

Trianon: óriási veszteség a béke ellen szóló dokumentum miatt

A koszorúzással egybekötött megemlékezés a nemzetünket és az egész országot sújtó gyászról szólt. A rendezvény identitáserősítő zenékkel, harangszóval és szavalattal kezdődött.

A történelmi téren a gútai emlékünnepség megálmodójaként és kezdeményezőjeként Gőgh Mihály üdvözölte a jelenlevőket. Kiemelte, hogy

„a nemzeti gyásznapunk egyúttal a nemzeti összetartozásunk napja is.”

A szervezők nevében köszönetet mondott mindazoknak, akik a magyar hazáért vérüket oltóknak állítva emléket eljöttek leróni kegyeletüket. Mint mondta, évről évre megemlékeznek arról, hogy a háborúban vesztes országot megfosztották a nemzet egyharmadától, s odavetették koncként a többi országnak, hogy azok kiélhessék rajta aljas bosszúvágyukat.

„…Szülessünk újjá lelkeinkben addig,

Amíg nem késő…”

(Részlet a Magyar Nemzet 1926. júliusában megjelent Nemzeti újjászülés c. költeményből)

Ezzel az idézettel kezdte megemlékező beszédét Kőrösi Mária egyetemi docens. Szónoklatában rámutatott, hogy a múlt visszaköszön ránk, hiszen a 1920. június 4-én meghozott határozat értelmében

„Hazánk önmagával nyolc ponton határos nemzetté lett, példátlanul áll az egész világon.”

Felidézte, hogy a nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező nemzeti emléknap. Ezt a magyar Országgyűlés döntése értelmében 2010 óta június 4-én tartjuk.

Kőrösi beszélt arról is, hogy a háború elvesztése kikerülhetetlen válságba keverte az országot. Ekkor a győztes nagyhatalmak legfőbb célja a magyar állam szétdarabolása volt. Ők nem ismerték fel, vagy nem is akarták azokat az európai érdekeket tudni, amelyek a magyarok gazdasági és politikai egysége mellett szóltak.

Kőrösi összegezte, hogy megcsonkított nemzetünk jajkiáltásai nem szűntek: népek, nemzetek kerültek egymással szembe. Többek között szűnni nem tudó viszálykodás, ellenségeskedés, háborúskodás jellemezte a mindennapokat. Ekkor Közép-Európa kis államai olyan feszült légkörben éltek, amely 1915-1918 előtt teljességgel ismeretlen volt számukra. Majd feltette a kérdést:

„Ez ma nem így van?!”

Ezzel húzva párhuzamot az egykori történések és a napjaink alatti idő között. 104 esztendeje a szomorú békének (trianoni döntés), ahogy ezt Teleki Pál geográfus is jellemezte. Ám aláírását mégis ráerőszakolták az említett dokumentumra, amelyet Magyarország elvben mindig is ellenzett. A dokumentum semmibe vette a földrajzi, természeti adottságokat, de a munkájukkal, vérükkel, tudásukkal a magyarországi embereket egyaránt – magyarázta.

„Azt hiszem, ma már széles e világon mindenki tudja, hogy a politikusok akkor nem álltak a feladatuk magaslatán. Néhanyan közülök maguk is belátták ezt”

fogalmazott.

Az évek során hiába volt minden próbálkozás a diktátum eltörlésére. Kőrösi Mária beszéde végén kiemelte, egykor több tisztviselő belátta, hogy Európa békéje valójában már a trianoni békeszerződés napján megszűnt. A dokumentum hatását a mai napig elszenvedik, és szinte mindennapos fájdalommal élik meg emlékezésüket a határtól elcsatolt terület magyarjai – vélekedett.

Közös tánc

Az esemény második részében a gútai magyar tannyelvű oktatási-nevelési intézmények biztosítottak kultúrális műsort, egyúttal eljárták az összetartozás táncát is. Ez utóbbihoz bekapcsolódhattak a megjelentek.

Az Adamis Anna Városi Művelődési Központ előtt Samu István, a Kultúra és Kulturáláis Örökség Bizottságának elnöke mondott köszöntőt. Örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy minden évben megtartják ezt a jelentős eseményt. Mint mondta, ez egyúttal üzenet is a nagyvilágnak, hogy a magyarság erős identitástudattal rendelkezik és a nehézségek ellenére is megmaradt.

„Adjátok vissza a hegyeimet…”

Végül, de nem utolsósorban Rékasi Károly színművész önálló estje következett. A Szerelemem, Erdély c. előadás, mely Wass Albert-est, minden megemlékező szívét megérintette.

„Lesz még egyszer miénk az, amit elvettek,
mert az Isten meglát minden igaz tettet.“

Fotó és szöveg: Körkép.sk/Laky Erzsébet