Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Omar Havana
Csütörtökön helyi idő szerint 13 órakor, az Európai Parlament strasbourgi üléstermében szavaznak az EP-képviselők Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök újraválasztásáról. Bár a mainstream sajtó az amerikai gazdaságot és háborút támogató döntéseiről ismert von der Leyent teljes mellszélességgel támogatja, a szavazás nem lesz olyan egyértelmű, mint szeretnék – legalábbis egyelőre nem úgy néz ki a dolog.
Von der Leyennek legalább 361 képviselő támogatására lesz szükséges, hogy újabb öt évre az Európai Bizottság élén maradhasson. Ha nem szavazzák meg, akkor az európai politika enyhén szólva is káoszba süllyed. A francia-német-spanyol mainstream tengely a progresszív-néppárti-baloldali többségen keresztül ugyanis elérte Ursula von der Leyen bizottsági elnöki jelölését, de hogy véletlenül se legyen lehetőség alternatívára, senki más mögé nem sorakoztak fel. Ha von der Leyen elbukja a szavazást, az európai politika káoszba süllyed – ezzel kapcsolatban az igazi kérdés talán az, hogy egyáltalán rosszabb lenne-e ez a forgatókönyv annál, amit Brüsszel von der Leyennel véghez vinne egy sikeres szavazás esetében…
A tét óriási, és valószínűleg von der Leyennek lesz elég támogatója. Túl sok a külső és belső nyomás arra, hogy még a vonakodók is felsorakozzanak az eddigi bizottsági elnök mögé. Egyrészt számtalan politikus adta nevét a háború folytatásához abban a reményben, hogy a harctéri sikerek majd feledtetik a választókkal azt, hogy az emberek többsége nem akar bevonódni a háborúba. Nem ez történt.
Így sokak politikai karrierje múlik azon, hogy a háború folytatása mellett érvelő vezetés uralja a brüsszeli politikát.
A másik ok Donald Trump republikánus elnökjelölt esélyeinek növekedése, miközben az európiai mainstreamet (jobb szó híján) befolyásoló amerikai progresszív körök kezdik elveszteni az irányítást az események felett. Ha Trump kerül hatalomra, az európai háborús agendának lőttek, Oroszországgal ismét tárgyalni kell, annak minden következményével együtt.
Mondanunk sem kell, hogy a nagy megrendelésekre kiéhezett francia hadiipar, az amerikai energiahordozók importjából jól kereső spanyol kikötők, és az amerikai tőkének végletesen kiszolgáltatott német autógyárak nem szívesen változtatnának.
De hová lett Olaszország?
E tekintetben egy ország helyzete bizonytalan: Olaszországé. A veszélyesen, a GDP-arányában 160 százalékra eladósodott ország egyébként az EU harmadik legnagyobb gazdasága lenne, úgymond Németország és Franciaország után a harmadik legdominánsabb tagállam.
Csakhogy Brüsszelben addig vették emberszámba az olaszokat, amíg annak élén Brüsszelből reimportált egyének ültek, mint Mario Draghi, aki a németek kegyéből évekig az Európai Központi Bank elnöke volt, és akit kormányválságok sora után politikai alkuk és nem (!) választások útján emeltek olasz miniszterelnökké.
Aztán jött Giorgia Meloni és pártja, az Olasz Testvérek, amely átvette az ország irányítását, bár Ursula von der Leyen az olasz parlamenti választások előtt nyíltan megfenyegette Rómát, hogy elzárja a pénzcsapokat, ha a szélsőjobboldal nem fog úgy táncolni, ahogy ő Brüsszelben fütyül.
Meloni dilemmája
Meloni megnyerte a választásokat, ám hamar szembesülnie kellett azzal, hogy ekkora államadóssággal a nyakán az ország messze nem engedhet meg magának annyit, mint amit méretéből adódóan meg tudna engedni. Csupán azzal, hogy Brüsszel csak belengeti az uniós pénzcsapok elzárását, az államkötvények hozamai (vagyis az adósság törlesztőrészletei) olyan meredek emelkedésbe kezdenének, ami taccsra teheti az olasz gazdaságot.
Így Meloni messze nem olyan határozott jobboldali politikát folytatott és folytat, mint azt a magyarok talán elvártak volna tőle.
Ez a helyzet a jelenlegi időszakra is rányomja bélyegét. Meloni dilemmájának központi eleme, hogy ha nem sorol be a mainstreamhez, és nem szavazza meg Ursula von der Leyen kinevezését, kiszorul a belső körből és nem lesz ráhatása a brüsszeli folyamatokra, ellenzéki politikára kényszerül.
Mi azért kiemeljük, hogy a progresszív európai fősodor és sajtó fanatizmusát ismerve Meloni és az Olasz Testvérek akkor is a perifériára szorulnak, ha most készséggel von der Leyen javára emelik fel a kezüket. A progresszívek nem ismernek kompromisszumot, csak behódolást – erre számos példa van a baloldal felé hajlongó Európai Néppárttól a kereszténygyalázást legitimáló KDH-ig.
Ám Meloni és pártja sajtón keresztüli „masszírozása” már elkezdődött. És nem ok nélkül. Az Olasz Testvérek két tucat képviselőjének és a Meloni vezette ECR-frakciónak hirtelen megnőtt az értéke: ők biztosíthatják, hogy von der Leyennek biztosan meglegyen a minimum 361 támogató szavazat. 2019-ben a Fidesz képviselőivel együtt sikerült 12 mandátumos különbséggel, alaposan kicentizve megszavaztatnia magát von der Leyennek. Ma a magyar mandátumok zömére nem támaszkodhat, így most Melonit próbálja terelgetni a sajtó, hogy saját befutója mellé állítsa az olasz kormányfőt. Ugye látjuk, hogy a képletben sehol sem jelent meg a választó és a választói akarat..?
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
