Nyitókép: Miniszterelnöki Sajtóiroda, Fischer Zoltán
Lassan hagyományosnak mondható interjúban tekintett vissza Magyarország miniszterelnöke a napokban véget ért nyári olimpiára. A magyar küldöttség, az egyes sportágak és versenyzők helytállásáról, Milák Kristófról, a változó (sport)világrendről és persze a magyar futballról is beszélt Orbán Viktor, amikor a Duna Arénában válaszolt a Nemzeti Sport főszerkesztőjének kérdéseire.
Az interjúból kiderült, hogy a magyar miniszterelnök titokban nyolc aranyéremben reménykedett.
Lehetett volna éppen nyolc is az aranyérmeink száma, mint ahogy lehetett volna négy is. Tehát ez a hat, ez derekas helytállás. Ha a jelent nézzük, akkor elfogadható, és azt lehet mondani, hogy szépen helyt álltunk, tartjuk magunkat. Ha a jövő felől nézzük és a mostani olimpiát arra használjuk, hogy megértsük a következő olimpiákat, akkor az, amit most tudunk, kevés, csak a folyamatos hátrasorolódáshoz elegendő.
mondta Orbán Viktor azzal, hogy a klasszikus sportágak mellett nem lehet kimaradni az új sportágakból.
A miniszterelnök szerint óriási élmény „őrizni a helyünket” az éremtáblán, ehhez legalább annyi energiát kellett most mozgósítani, mint korábban az előrelépéshez. Ugyanakkor felidézte Szilágyi Áron egy korábbi megjegyzését, miszerint „ami ma elég, az holnap kevés”.
Másik kérdés, hogy a hagyományaink és a képességeink alapján hova lőjük be magunkat, mi a reális elvárás Magyarországgal szemben, egyáltalán lehet-e elvárás? A sport nem matematika, a formaidőzítés, a váratlanul megjelenő új kihívók – mi is okoztunk meglepetést tekvandóban – befolyásolják az eredményeket, nem lehet úgy elvárni a sporttól a sikereket, mint régen a termelési mutatókat a szocializmusban. De valahogy mégiscsak meg kell fogalmazni, hogy nagyjából hol van a mi helyünk a világban. És az csak részben a helyzet jó fölmérésén múlik, nem elfogadni kell azt, ami realitásnak tűnik, hanem lehet azon változtatni is. Szerintem a mi helyünk az első tízben van. Minden olimpián az első tízben, és összességében, az olimpiák történetét nézve is az első tízben. Nem érdemes kisebb célt kitűzni.
mondta Orbán. Arra a kérdésre, hogy miért nem jó a magyaroknak semmi, Orbán Viktor azzal válaszolt, hogy a magyar törekvő fajta, mindig többet és jobbat akar.
De nem mindegy, hogyan vagyunk elégedetlenek. Van egy libsi elégedetlenség. Az egy nyegle, semmi se jó, ez is rossz, az is rossz. És persze mindig valaki más tehet arról, hogy az rossz. De van egy keresztény hagyománya is az elégedetlenségnek, és ez él Magyarországon. Én ehhez tartozom, állandóan elégedetlen vagyok: ez is jó, mert hat, az nagyon jó. De lehetne hét is, nem? Meg lehetne nyolc. És akkor azt kérdezem, hogy mit tudok én azért tenni, hogy a hatból hét, a hétből pedig nyolc legyen? Van egy olyan típusú elégedetlenség, ami nem rombol, nem nyegle, nem leszól, nem leértékel, hanem inkább elszántságot hoz, meg feladatot jelöl ki. És ha ez a jófajta elégedetlenség van többségben Magyarországon, akkor a sport fejlődik.
Tokióhoz képest kettővel több sportágban sikerült pontszerzés (13 helyett 15-ben). Ezzel kapcsolatban a miniszterelnök elmondta, hogy vannak ki nem használt lehetőségeink, és úgy véli, a sportvezetésnek az a feladata, hogy ezt észlelje.
Például különleges dolog, hogy kerékpárban ilyen jól szerepeltünk. Azt mutatja, hogy van valami nehezen megfogalmazható rejtélyes kapcsolat a sportág meg a magyarok között. Az meg hiba, hogy a pályakerékpárból kiszálltunk. A velodromok építése része volt a magyar sportágfejlesztési terveknek, de aztán pénzhiány okán elmaradt. Legalább kettőt, de inkább hármat kellene építeni, egyet keleten, egyet nyugaton, egyet meg Budapesten. Aztán a küzdősportok új ágazatai. Magyarországon a karate népszerűbb, és többen űzik, mint a tekvandót, de a küzdősportokban is van keresnivalónk.
Az ökölvívással kapcsolatban szóba került Hámori Luca esete is.
Közel voltunk, ha nem egy férfiszerű ellenféllel kell verekednie, megküzdenie a mi lányunknak, Hámori Lucának, akkor ott éremközelben, sőt a dobogó tetején is állhattunk volna. Bízunk az olimpiai mozgalomban, hogy erre a kínos problémára megnyugtató megoldást talál. A lényeg, hogy a magyar bokszban valami megmozdult.
A birkózás terén láthatóan hiányérzete van Orbán Viktornak, főleg, hogy ennek a sportágnak van akadémiai rendszere nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl is.
Azt hittem, hogy onnan szélesebb alapokról nagyobb számban jönnek föl tehetségek, mint ahogy Tokióban fantasztikusan is szerepeltünk. Hogy ez időleges visszaesés, vagy mélyebben ülő bajok vannak, most még nem tudjuk, de remélem, a sportvezetés tisztázni fogja. És hát a kajak-kenu, ami nem hozott aranyat. Ezért van egy ilyen keserédes megjegyzés a mondat végén, sok szép érem, de arany nem volt. Ezekben a sportágakban általában voltak kiemelkedő zsenijeink. A vívásban Szilágyi Áron, a kajak-kenuban legutóbb Kozák Danuta, úszásban Hosszú Katinka. Olyan sportolónk, aki kettő vagy akár három aranyat is hoz, ami a mi érmeink számán sokat lendíthetne, most éppen nincsen.
Ennyit kerestek a magyar olimpikonok a párizsi szereplésükkel
A mások által sokat kritizált Milák Kristóffal kapcsolatban elmondta, „a zseniken nem lehet eligazodni”.
A napokban éppen beszélgethettem vele egyébként, remek beszélgetés volt, de világossá vált számomra, hogy olyan zseni, akin nem lehet eligazodni, és nem is kell. Én is emberekből építek várat, mint az edzők, a kormány is így működik. Sok tehetséges emberből kell végül csapatteljesítményt kihozni. De vannak öntörvényű zsenik, ahol a legtöbbet akkor használunk, ha nem szólunk bele, hogy ők hogyan csinálják. Rájuk kell hagyni. Magyarországon mindig lesznek olyan zsenik, akiket egész másképp kell kezelni. (…) Nem tudjuk egy kaptafára felhúzni őket, ők született zsenik. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. De nem kell minden magyar géniusz teljesítményét megértenünk. Egyszerűen csak örülnünk kell, hogy van. A vezetők ilyenkor ne akarják visszasámfázni őket abba a modellbe, ami egyébként tízből kilenc embernek sikeres. Tudnék példát hozni a politikából is. Segíteni, bátorítani és hagyni. Hogy ez kihozza-e Milák Kristófból azt, hogy a pillangón túl még más számokban is megveri a világot, majd kiderül. Lehet, hogy egyszer csak beugrik a medencébe, és megint meglep mindenkit. Figyelem az Amerikából jövő híreket, és talán Kós Hubert esetében is számíthatunk többre. Ha van két-három korszakos emberünk, egyszerre vívásban, kajak-kenuban meg úszásban, akkor sorjáznak az aranyak. A korszakos zseni két-három aranynál kezdődik.
„Mindenkinek köszönöm” – Milák Kristóf is megszólalt az olimpiai csapat köszöntésén – fotókkal
A régiós éremtáblázaton való kiemelkedő magyar eredmények kapcsán Orbán Viktor megjegyezne, hogy jobban örülne, ha a szomszédos országoknak is sikerült volna több érmet szerezni.
Ha valaki azt gondolja, hogy Magyarország a régióból kiszakadva tartósan sikeres lehet, az a sportban is és a politikában is téved. Közép-Európának kell sikeresnek lenni. És ezen a Közép-Európán belül kell nekünk, ha lehet, elsőnek lenni, de legalábbis harcolnunk kell a legjobb pozícióért. Nekünk az egész régió felemelkedése kell. Az összes szomszédunké. Ugyanis ez vezet el bennünket oda, hogy lehessenek újra közép-európai bajnokságok. A közép-európai bajnokságok valaha rendkívül fontos szerepet játszottak, fölértek időnként egy teljes értékű Európa-bajnoksággal is. Ha képesek lennénk, hogy a bajnokságainkat is összehangoljuk, mondjuk, a futballban, és egy vagy két ligába szerveződne Közép-Európa, mindig ott lenne két-három csapat a BL-ben a régióból. Örülnünk kell a régiós riválisaink sikereinek is. Szerettem volna egy szerb–magyar vízilabda döntőt…
A csapatsportoknál Orbán Viktor elmondta, hogy a vízilabdázóknál nem hiányt érzünk, hanem csalódást, mivel eleve csalódottak vagyunk vízilabdában, ha nem nyerünk.
És most nem ezüstérmünk van, hanem negyedik helyünk. Szoktak időnként panaszkodni, hogy Magyarországon csak az aranyat respektálják az emberek. Ez félreértés, nem így van. Magyarországon az emberek jó ítélőképességgel rendelkeznek a sportteljesítmények területén is. Nagyon sokra tartják a megyei bajnokságot is meg az országos bajnokságot is, még azokat is, akik nyolcadikként úsznak be vagy futnak be a célba egy országos bajnokságon. Minden magyar tudja, amögött nagyon nagy meló van. És nincs Milák Kristóf vagy Kós Hubert, ha nem úsznak tízezrek naponta. Olyanok, akik sosem fognak kijutni az olimpiára. Ezért a magyar sokra tartja a hatodik helyet is meg az ezüstöt is meg a bronzot is. De a magyar tud valami mást is. Azt, hogy a bajnok egy másik kategória. Az ezüstérmet meg a bronzot kis távolság választja el egymástól, de az ezüstöt az aranytól egy világ. Jól szerepelni, ügyesnek lenni, és ezért nyerni egy érmet, az egy dolog. De legyőzni az egész világot, az egy másik dolog.
A miniszterelnök elmondta, hogy az elmúlt két-három év eredményei alapján úgy érzi, hogy mind a női, mind a férfi szakágban visszaért a magyar öttusa a nagy korszakaihoz.
Fantasztikus, hogy az utolsó klasszikus öttusa arany Magyarországra került egy hölgy révén. Ha valaki tud mondani valamit a győzelemről, Gulyás Michelle tud! Olvastam a nyilatkozatában, bár a második helyről indult a futás előtt, azt mondta, hogy a végén úgy érezte, hogy ha kitörik a lába, ezt akkor is meg fogja nyerni. (…) A győzelem egy tudás. És ő fantasztikus példát adott nekünk ebből. És bár minden győzelem csodálatos, volt egy epikus győzelmünk is, Rasovszky Kristófé. Ott, abban a Szajnában, aminek először is áramlása van, másrészt a fene se tudja, hogy mi van benne, ahogy az élre áll, és mindegy, mi történik, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is megnyeri! Egy olyan sportágban, ahol soha magyar férfi olimpiai aranyat nem nyert. Aki győzni akar, azt semmi nem zavarhatja meg, főleg nem pszichologizál, hogy teher van rajta, meg mit fognak gondolni. Teljesen mindegy, ha a Föld összeér az éggel, akkor is nyerni fogok. Ez az, ami a bajnokot megkülönbözteti mindenki mástól.
Orbán Viktor azt is kiemelte, hogy a magyar győzelmek azért is érnek különlegesen sokat, mert a magyarok általában hátrányos elbánásban részesülnek.
Ritka az a pillanat, és ritka az a sportág, ahol olyan szinten tudjuk magunkat képviselni, hogy fair elbánásban legyen részünk, esetleg kedvező közegben lépjünk pályára. Mi általában hátrányból kezdünk, és onnan nyerünk.
Dicsőségtábla – Ők a Magyar Olimpiai Csapat érmesei és pontszerzői
Azzal kapcsolatban, hogy lesz-e Magyarországon olimpia, a miniszterelnök elmondta, hogy „ha egyszer bementél egy zsákutcába, és kihátráltál, még egyszer ugyanoda ne kanyarodj be.” Úgy véli, nyilvánvaló, hogy ha a budapesti városvezetés nem támogatja, a budapesti olimpiát, akkor nem lesz olimpia.
Annyit tehetünk, hogy az olimpiai bizottság számára minden feltételt rendelkezésre bocsátunk, hogy az olimpia rendezésére fölkészülhessenek. Ha az olimpiai bizottság úgy dönt, hogy akarunk olimpiát, és Budapest mellé áll, akkor nincs kétség, a kormány ezer százalékkal támogatja. De mi nem tudjuk a hiányzó akaratot, elszántságot és szándékot pótolni. Ez egy budapesti ügy és egy budapesti döntés.
Orbán Viktor azt is elmondta, hogy ha akarjuk, a 2036-os olimpiát meg lehet célozni, és el is lehet hozni, főleg, hogy Budapest, ill. Magyarország megfelel a Nemzetkzi Olimpiai Bizottság által meghirdetett elveknek.
Van egy olyan irányelv, hogy ne építsenek új sportvárost az olimpiára, hanem a létező intézményeket használják. Nincs a világon még egy olyan ország, amelynek annyi, az olimpiára alkalmas és kipróbált létesítménye lenne modern verzióban, mint Magyarországnak. Atlétikai stadion, a Puskás Aréna, itt ülünk most a Duna Arénában. Mindenünk megvan. Néhány mobilcsarnokot kell fölhúzni meg elbontani, és jó napot.
nemzetisport.hu, Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
