Sok látogatót vonzott a Duna-parti településre az illatos-édes izsai rétes – Képekkel

Nyitókép: Körkép.sk

Az elmúlt hétvégén kilátogattunk az Izsai Rétesfesztiválra, amely az utóbbi években jelentős rendezvénnyé nőtte ki magát. Ezzel Izsa község fölsorakozott azon falvak közé, melyek szívesen mutatják fel helyi értékeiket; mint ahogy némely falvak borfesztivált, böllérfesztivált, kolbászfesztivált vagy egyebet rendeznek, ilyen elgondolás mentén került Izsán a rétes az érdeklődés középpontjába. És valóban megilleti e hártyavékony tésztából készült finomság a figyelem fölkeltését. A helyiek úgy mondják, Izsán rétest enni annyit jelent, mint Badacsonyban bort inni.

A rétest magyaros finomságnak tartjuk, de készítik Ausztriában és Szerbiában is, és ha utánanézünk eredetének, az írott források azt feltételezik, hogy török hatásra honosodott meg térségünkben. Akárhogy is legyen, régen volt, s azóta teljesen a sajátunknak érezzük, főként az izsai asszonyok, ahol mai napig anyáról leányra száll a rétesnyújtás tudománya, bár az utóbbi években tán inkább nagyanyáról unokára.

A rétest általában ünnepnapok alkalmával sütötték, melyet a tölteléke tesz gazdaggá, tésztájához néhány egyszerű alapanyag kell csupán: rétesliszt (néhányan állítják, hogy a finomliszt is megteszi), disznózsír (helyettesíthető vajjal), tojás, langyos víz, só és ecet.

Láthatjuk, mindez könnyen beszerezhető, pénztárcakímélő alapanyag. Hanem ami szükségeltetik a munkafolyamatban, az az idő és a türelem, mert bizony a rétesnyújtás egy hatalmas türelemjáték! Ám az izsai asszonyok ez utóbbinak sincsenek hiányában, melyet be is bizonyítottak minden idelátogatónak.

A helyi önkormányzat által szervezett Izsai Rétesfesztivál, mely számos egyéb jellegű kísérőprogramot is vonzott maga után, 2024. augusztus 23-án, pénteken a kora esti órákban kezdődött egy Retro Party koncerttel, amelyen több zenei együttes is fellépett.

Szombaton, a délelőtti órákban főzőversenyre került sor, ahol több csapat mérhette össze főzőtudományát, egy finom magyaros gulyás készítésében. Ennek elfogyasztása kiváló alapot biztosított a délutáni ízes-zamatos réteseknek.

Az Izsai Rétesfesztivál fő programja szombaton délután ünnepélyes megnyitóval kezdődött, amelyen a Gyöngyösbokréta Énekcsoport, valamint a helyi Nefelejcs Óvoda apró növendékei léptek fel.

A községbe érve hatalmas népünnepély fogadta a látogatókat, kirakodóvásárral, ahol a távol-keleti áru mérhetetlen halmaza mellett helyet kaptak a régió kézműveseinek remek alkotásai is. Mindjárt a legelső standnál megcsodálhattuk Mácsodi Szabina esztétikus kiegészítőit; színes hajpántjait, gyöngyös karkötőit, ezerféle csecsebecséjét.

A vásári hangulatú rendezvényen a főszereplő rétesek mellett egyéb ételital-féleségek is felsorakoztak; különböző vendéglátó egységek hada versengett egymással a jobbnál jobb falatokkal. És fogyaszthattunk hideg, jéggel hűtött italokat, kinek-kinek igénye szerint, amire a kánikula sarkallt, de kóstolgathattunk hazai termesztésű szőlőkből készült finom, minőségi borokat, sőt, pálinkát is.

Az igazi hangulatot azonban a Rétes Forgatag adta meg, ahol szemtanúi lehettünk a rétestészta nyújtásának, töltésének, felgöngyölgetésének, sütésének árusításának és fogyasztásának is.

E tekintetet vonzó munkálatra a faluközpont parkjának árnyas fái alatt felállított nyitott oldalú sátorban került sor, ahol számos érdeklődő is megjelent.

Nagy meglepetésünkre a rétest nem koros asszonyok, hanem csinos ifjú hölgyek készítették. Az öt sárga kötényes lány közül a Körkép kérdéseire Gál Réka válaszolt, aki ugyan nem árulta el nekünk, hogy mi a rétestészta készítésének titka, mert állítja, itt is érvényes: ahány ház, annyi szokás, és mindenki esküszik a saját bevált módszereire. Azt viszont megtudtuk, hogy Réka a nagymamájától leste el a munkafolyamat apró mozzanatait. Fontos tudni, hogy sosem az ujjainkkal nyújtjuk a tésztát, hanem a tenyerünkkel vagy a kézfejünkkel, mert egyébként kilyukad. A látottak és elmondottak azt bizonyítják, már az ifjú hölgy munkájában is ott rejlik az évszázados, átörökített tudomány.

E tevékenységnél a jelenkorra jellemző jelenséget tapasztalhattuk meg, mégpedig, hogy az újraélesztést igénylő népi hagyományokat inkább a nagyszülők adják át unokáiknak, mert a túlhajszolt köztes generáció időhiányossága, valamint a szocializmus évtizedei után is még erősen ható modernitás, a népi kultúra visszaszorítása ezt eredményezte. Eltelt egy időszak, amikorra tudatosítottuk, gyökereink anyanyelvünkbe, népi hagyományainkba, továbbadott mesterségeinkbe kapaszkodnak – innen erednek.

Gál Réka mutatja, hogy most éppen meggyes-mákos rétest készítenek; melynek föltekerését követően, a sütőlapra helyezés előtt kígyóvonalba hajlítanak, de éppenséggel három egyenlő részre is elvághatnák. Megtudjuk azt is, hogy készítettek már túrósat mazsolával és anélkül is, káposztásat, darás-almásat, darás-meggyeset, diós-meggyeset.

A rétesek sütésénél azt fedeztük fel, hogy a sütőlapra helyezett finomságokat a Kárpát-medence kenyerének megsütésébe is bekapcsolódó, s azt Komáromba is elhozó Földes István pékmester szabadtérben elhelyezett villanysütőjében varázsolja ízletesre, ropogósra. Csodálkozásunkra, hogy az izsai rendezvényen is őt találjuk a kemence mellett, mosolyogva jegyzi meg, hogy a péknek mindig van sütni valója.

A megsült rétesek szeletjét 2 euróért kínálják, magam is beállok a sorba; nem bánom meg; a túrós és a meggyes is nagyon-nagyon finom.

Persze, ahol étel-ital van, ott sokféle egyéb szórakozás is akad; a szervezők a gyerekekre is gondoltak, a délutáni órákban éppen a Buborék együttes teremti a hangulatot Buborék Bercivel, a gyereksereg pedig jókedvűen ugrál, visong.

Az esti órákban már a Bikini együttes a főszereplő, melynek koncertjén leginkább a mai ötvenesek gondolnak vissza érzelmesen pár évtizeddel korábbi ifjúságukra.

És ha a vége jó, minden jó… De túlzás nélkül elmondható, tartalmas és jó volt az egész nap – főként az illatos-édes ropogós izsai rétes.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei