Még egyszer a nyelvtörvényügyről és arról, mit érdemes látni Szijjártó szavai mögött

Nyitókép forrása: SITA/Bokor Tomáš

Hétfőn lezárult a nyelvtörvényügy, és nagyon sokan most azon gondolkoznak, hogy kinek is lett igaza. Két tábor van.

Az egyik szerint a Magyar Szövetség meggondolatlanul, illetve irracionális módon cselekedett és nyilatkozott, és ami a legfontosabb, hagyta magát manipulálni Bugár Béla és a progresszív sajtó által, óriási lépésekkel szaladva a progresszív ellenzék karjaiba. Mindeközben az a faramuci helyzet állt elő, hogy a magyar kormány felvidéki stratégiai partnere maga kezdett éket verni a szlovák és magyar kormány közé egy olyan időszakban, ami az Anyaország számára kulcsfontosságú.

Király Zsolt: A nyelvtörvény-vita drága tanulságai

A másik tábor szerint Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke jól végezte a munkáját, helyesen tette, hogy a konfrontációt választotta és egy senki által nem hitelesített dokumentumra hivatkozva ügyet csinált a nyelvtörvényből és nyomást gyakorolt a szlovák kormányra.

A kérdés az, hogy melyik tábornak volt igaza. Nézzük a tényeket.

A szigorú tények

Tény, hogy Szijjártó maga jött Pozsonyba és egyezett meg Peter Žiga helyettes házelnökkel arról, hogy ők majd tartják a kapcsolatot, hogy ebből az ügyből ne legyen probléma.

Tény, hogy egy szóval sem mondta Žigának, hogy vegye figyelembe a Magyar Szövetség álláspontját.

Tény, hogy Szijjártónak Žiga szava a garancia a nyelvtörvény kapcsán – vagyis nem a Magyar Szövetség nyilatkozatai kaptak elsődleges prioritást.

Tény, hogy Szijjártó a MA7-nek nyilatkozva azt mondta, hogy Gubíkék „arányosan” reagáltak, megfelelően léptek fel, és ezt a fellépést szükség esetén folytatni kell.

Király Zsolt: A nyelvtörvény-vita drága tanulságai

Tény, hogy Szijjártó azt mondta, hogy a Magyar Szövetség nem a szlovák kormányt támadta, hanem a javaslatot.

Tény, hogy Gubík kizárólag Szijjártóval tudott tárgyalni, egyetlen kormánytaggal sem tudott leülni az ügy kapcsán, hogy eredményt érjen el.

Tény, hogy Berényi József, aki viszont tudott tárgyalni Juraj Blanár szlovák külügyminiszterrel, azt kérte, hogy a továbbiakban Horony Ákos (nem a Maszövi vagy Gubík) álláspontját vegyék figyelembe.

Tény, hogy a Maszövi befejezte a nyelvtörvénnyel való riogatást a hétfői nappal, már csak bizonyítványát magyarázza, hogy igenis, neki volt igaza.

Ettől függetlenül tény, hogy a Maszövi semmivel sem került közelebb ahhoz, hogy ő legyen az, akin keresztül a szlovák kormány figyelembe veszi a magyar közösség érdekeit.

Tény, hogy Horony Ákos azt nyilatkozta a progresszív, ebben az ügyben a fő dezinformátor szerepét ellátó Napunknak, hogy „átfedés van” a kulturális minisztériumban valamilyen szinten megjelent javaslat és a névtelenül szétküldött tervezet között. Ez egy rendkívül homályos megfogalmazás, mindenki úgy értheti, ahogy épp akarja. Tény, hogy fogalmunk sincs, milyen jellegű átfedésekről van szó.

Tény, hogy Szijjártó, Berényi, Gyimesi és Horony mind tárgyaltak a nyelvtörvényről a szlovák kormány valamely képviselőjével. Egyedül Gubík nem.

Ezek tehát a tények. Nézzük, mit hogyan érdemes nézni, olvasni, hallgatni.

A nyilatkozatok mögött

Világosan látszik, hogy a Maszövi alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a szlovák kormánynál politikát alakító tényező legyen. Ha valóban akkora veszélyt jelentett ez a tervezet, mint azt Gubík állítja, akkor miért nem használta ki Gyimesi György kapcsolatrendszerét, ahelyett, hogy Gyimesi virágcsokrán élcelődik a sajtóban? Ha tényleg annyira rezgett a léc, akkor kutya kötelessége lett volna felhívni Gyimesit, és megmondani neki, „Gyurikám, ennek már a fele sem tréfa, intézz találkozót, én is ott leszek, ezt meg kell oldani”. De nem ez történt.

Gubík ráharapott a progresszív csalira: az MSZ egy nem megerősített hírre alapozva ássa alá a magyar-szlovák kapcsolatokat

Nagyon fontos kimondani, hogy nem az állítólagos nyelvtörvénnyel szembeni fellépéssel van a probléma, hanem azzal, hogy a Maszövi aktuális vezetése hagyta magát belerángatni egy dezinformációs játékba. A politikában ez több mint bűn, ez hiba. Korábban már írtam róla: nagyon sokan dolgoznak azon, hogy a magyar kormány felvidéki stratégiai partnerét progresszív irányba vigyék el, mert az komoly fegyvertényt jelentene a magyar-szlovák kapcsolatok tervezett aláásásában.

Ami Szijjártó Péter MA7-nek adott nyilatkozatát illeti, a magyar külügyminiszer azzal a céllal érkezett Szlovákiába, hogy ezt az ügyet lezárja és elsimítsa, lehetőleg úgy, hogy minimálisak legyenek a károk. Kár alatt a magyar-magyar és a magyar-szlovák, illetve a szlovákiai magyar és szlovák kormány közti kapcsolatok esetleges megromlását kell érteni.

Ha az ügy lezárása és a károk elkerülése a célja, nyilván nem mondhatja azt, hogy Gubíkék árnyékra vetődtek, hogy irracionálisan viselkedtek, hiszen az a Maszövi, a magyar kormány stratégiai partnerének gyengülésével járt volna. Ez nem érdeke Budapestnek. Ezért hát azt mondta, hogy a Maszövi fellépése „arányos” és szükséges volt.

Azt sem ismerhette el, hogy a Maszövi, a magyar kormány stratégiai partnereként tényleg a szlovák kormányt támadta. Azzal érvelt, hogy az, hogy ha valaki egy javaslatot bírál, attól még nem a kormányt bírálja. Teljesen nyilvánvaló, hogy Gubíkék nem egyszerűen a javaslatot támadták, nyilatkozataikban számtalanszor emlegették fel a minisztériumot és az SNS-t. Az előbbi a kormány része, az utóbbi a kormány tagja. Amit Szijjártó mond, az egy egérút-narratíva Gubíkéknak, hogy ne vetüljön rájuk az ellenzéki bélyeg. A kérdés, hogy Gubík vette-e a lapot.

Szijjártó azért jött, hogy lezárja az ügyet, és elkerülje a további károkat. Ezt nyilatkozataival és találkozóival elérte. Ez a diplomácia.

Fontos kiemelni, hogy mindenki tárgyalt valakivel a kormányból Gubík körül, csak Gubík nem. Berényi Blanárral, Szijjártó Žigával, Horony a minisztériummal, Gyimesi a miniszterrel.

Kinek volt igaza és számít-e egyáltalán még ez?

Amikor a Magyar Szövetséggel szembejön a valóság: Szijjártó helyrehozta, amit Gubík elrontott, elvesztett, elbukott

Sokan teszik fel a kérdést, hogy a Körképnek volt-e igaza az ügy kapcsán a feltárt összefüggések fényében, vagy sem. Valójában sosem az volt a kérdés, ki téved.

A kérdés az volt, hogy szabad-e kockáztatni a magyar-szlovák kapcsolatok színvonalát és Horony Ákos kisebbségügyi kormánybiztos alkupozícióját egy olyan ügy miatt, amelyről ordított, hogy progresszív manipulációs eszköz. Szerintünk nem, de ha mégis, akkor sem most.

A Körkép.sk és a Maszövi elnöke közti feszültség önhibánkon kívül egyre nő, és ennek egyetlen oka, hogy Gubík nem uralja teljesen a felvidéki magyar médiatér narratíváját. Van három jól tartott hírportál a kezében, és képtelen túlerőt gyakorolni. Csak megjegyzem, ennek egyetlen oka, hogy haveri viszonyokra cserélte le a teljesítmény és hatékonyság kritériumait.

Nincs szükség arra, hogy leírjam, kinek is volt igaza. A kialakult káosz és kétértelműség önmagában is azt mutatja, hogy Gubík híján van a politikai helyzetfelismerésnek és a politika műveléséhez szükséges képességeknek. Ezt a narratíva leuralása sem oldaná meg. Ne a sajtót tessék támadni, ha büdös a munka. Fel kéne nőni a feladathoz. Gubík kezdhetné ott, hogy a hízelgők helyett a kritikusaira is figyel – kis szerencsével alkalmanként fény gyúlhat a félhomályban…

Berényi József: Arra kértem a minisztert, hogy nyelvötrévny-ügyben Horony Ákos véleménye legyen irányadó

Komjáthy Lóránt