Nyitókép: Facebook, Gubík László oldala
Egy, még csak hivatalos formát sem öntött, tárcaközi egyeztetésre sem bocsájtott, Bugár Béla által a liberális, progresszív média és a Magyar Szövetség politikailag zöldfülű elnöke segítségével nagyra fújt lufi repkedett a fejünk felett az elmúlt napokban.
Ez a lufi hétfőn, november 11-én végérvényesen kipukkadt. Azt, amit Gyimesi György október 16-án egy csokor virág kíséretében a törvény előkészítéséért felelős miniszternél, Martina Šimkovičovánál elért, azt 3 héttel később Szijjártó Péterrel, majd Berényi Józseffel, a legvégén pedig Horony Ákos kisebbségi kormánybiztossal is közölték.
A szlovák nyelvtörvény készülő módosítása nem a magyar nyelvhasználat ellen irányul, nem fogja sérteni a felvidéki magyar status quót, Szlovákiának pedig nem érdeke a Magyarországgal való jó viszony felrúgása. Kész, ennyi. Tiszta beszéd. Haza is lehet menni, az előadás véget ért.
Csakhogy az egész nyelvtörvényügynek több fontos tanulsága is van, amiket érdemes csokorba szednünk. Egyrészt azért, hogy az érintettek a hibákból tanulhassanak, másrészt azért, hogy a választópolgárok is lássák, ki milyen politikusi képességekkel, személyiséggel, jellemmel rendelkezik. Levonva belőle a kellő konzekvenciákat.
A Magyar Szövetség és tapasztalatlan elnöke, Gubík László nem tudta kihasználni a helyzetet. Ellenkezőleg: pártja és ő maga is vesztett az egész ügyön. A következők miatt:
1. Gubík László csőbe lett húzva Bugár Béla, majd a progresszív, liberális felvidéki magyar sajtó által. Gyimesi György iránti féltékenysége, a legnépszerűbb felvidéki magyar politikussal szembeni bosszú felülírta a politikusi óvatosságot. Bele is sétált szépen a csapdába. Hogy konkrétan hol, mivel és miért, azt Komjáthy Lóránt remek írásában fejtette ki.
2. A Magyar Szövetség még anno Forró Krisztián ambíciójából kapocs szerepre törekedett a szlovák-magyar viszonyban. Gubík László ezt az örökséget felvállalta, hangsúlyozva, hogy nekik mindenkivel meg kell találniuk a közös hangot a magyarság ügyeinek érdekében. Nos, az államnyelvtörvény pont egy ilyen ügynek ígérkezett. Gubík mégis leszerepelt. Nemhogy kapocsként nem tudott fellépni, de Gyimesi György, Szijjártó Péter, Berényi József és Horony Ákos mellett ő lett az egyedüli, aki politikai cirkuszt volt képes csak csinálni a témából. Egyetlen érdemi tárgyalásra, tanácskozásra sem futotta erejéből a szlovák kormányzat egyetlen kompetens szereplőjével sem. Maradt neki a terelés, ködösítést, mellébeszélés. Egyszóval, alkalmatlannak bizonyult. Bővebben minderről szintén Komjáthy Lóránt értekezett a Körképen.
3. Gubík László a rá jellemző pökhendi, pimasz, nagyotmondó stílusában feleslegesen beleállt a témába. Az ajándékba kapott ügybe azonban beletörött a foga. Hasonlóan, mint anno a himnusztörvénykor is a Bugár vezette hidasoknak. Gubíkot beárazták, mégpedig olyannyira, hogy Szijjártó Péter, aki munkaköréből adódóan igyekezett megtartani a „stratégiai partner“ tapasztalatlan vezetőjét, inkább kamerák elé sem állt vele. Ez volt az első alkalom, hogy Magyarország külgazdasági és külügyminisztere, aki általában, ha Pozsonyban jár, meglátogatja a Magyar Szövetség székházát, témát szolgáltat és sajtótájékoztatót tart. Hogy ezzel is próbálja vízfelszín felett tartani a folyamatosan süllyedő (lásd közvélemény-kutatások) érdemi országos politikára egyre inkább képtelen partnerét.
Így tett Berényi, Menyhárt és Forró esetében is. Gubík azonban hoppon maradt, bár még a minden protokollszabályt felrúgó világos, nyári öltönyét is felvette. Érthető Szijjártó óvatossága, hiszen Gubík meggondolatlan, önmagát romboló nyilatkozatai után túl nagy kockázat lett volna a közös sajtófellépés.
4. Mi több, Gubíknak csapatot sem sikerül kiépítenie, hiszen láthatóan ezúttal nem a teljes országos vezetés (mint általában), hanem csak egy szűk kör fotózkodhatott Szijjártóval.
Szijjártó Péternek akarva akaratlanul, de sikerült lekiskorúsítania felvidéki partnerét.
Hiszen amikor a külügyminiszter így fogalmaz:
„Most Szlovákiában zajlik egy, a nyelvtörvény módosítását célzó törvényalkotási folyamat, melynek kapcsán már idejekorán megkezdtük a párbeszédet.
Többször egyértelmű megerősítést kaptunk arra nézve, hogy a törvényjavaslat céljai között nem szerepel a kisebbségi nyelvek használatának korlátozása.
Ennek biztosítása érdekében folyamatos konzultációt tartunk fenn a felvidéki magyarokat képviselő párt, a Magyar Szövetség közelmúltban megválasztott új vezetőségével”.
Akkor a diplomácia nyelvén valójában a következőket mondta: Folyamatos párbeszéd volt köztünk és a szlovák kormányzat között. Blanárék biztosítottak bennünket arról, hogy nem tervezik a magyar nyelvhasználat korlátozását. Gubíkék mégis összevissza beszéltek, Bugár Béla és a liberális, progresszív média hasznos idiótáiként viselkedtek. Így kénytelenek vagyunk folyamatosan konzultálni a Magyar Szövetséggel is, hogy ne beszéljenek hülyeségeket. Ennyi az üzenet, melynek valóságalapját erősíti – mint írtuk fentebb –, hogy a közös Gubík–Szijjártó-sajtótájékoztató is elmaradt.
5. A nyelvtörvényügy legfontosabb tanulsága, hogy kiderült, a Magyar Szövetség új vezetése Gubík Lászlóval az élen nem alkalmas a felvidéki magyarok érdekképviseletére.
Amikor ugyanis égett a ház (legalábbis a lufira ez volt írva), akkor kinek kellett sietnie eloltani a tüzet? Gyimesinek, Szijjártónak, Berényinek és Horonynak. Ők voltak az egyedüliek, akik tárgyalás útján tudták tisztázni a szlovák féllel a valós helyzetet és kaptak ismételten egészen egyértelmű garanciákat arra vonatkozóan, hogy a nyelvtörvény nem a magyarok ellen irányul. Gubík ennek ellenére rágógumiból csinált csúzlit. A külügyminiszter jött a hírrel, hogy nincs ellenség, ennek ellenére Szijjártó még ki sem lépett a székházból, Gubík ezután is csak ismételgette és ismételgette saját narratíváját. A hamisat.
Adja magát a kérdés, hogy miben tudna érdemben eljárni választói érdekében, ha egy ilyen ügyben sem jut semmire üres sajtótájékoztatón kívül? Hol van itt a kapocs szerep? Mi szükség Gubíkra? Mi szükség a Magyar Szövetségre? Hiszen láthattuk, hogy ha kell, Gyimesi György, Szijjártó Péter, Berényi József, Horony Ákos azok, akikre számíthatunk.
Mi több, maga Berényi is azt kérte Blanártól, hogy Horony Ákos véleményét tartsa mérvadónak, ne a Gubík vezette Magyar Szövetségét.
A végére pedig egy epés megjegyzés: Ha már sikerült így eloszlatni a viharfelhőket a szlovák nyelvtörvény körül, érdemes lenne elkezdeni élnünk legalább a már meglévő, és azokat gyakran figyelmen kívül hagyó nyelvi jogainkkal. Többet érnénk vele, mit a Gubíkhoz hasonló tapasztalatlan politikusok és a jó magyar-szlovák viszonyt rombolni igyekvő Napunk, Új Szó, Paraméter, Bugár Béla blődségeivel foglalkozunk. A nyelvtörvényügy ugyanis a politikailag az egyik legkönnyebben felhasználható téma. Mint az elmúlt napokban mindannyian láthattuk.
A magyarság érdekében nem az a tét, hogy ki tud hangosabban csaholni, hanem hogy ki hozza a megoldásokat.
Király Zsolt
Megosztás:
Címkék: Gubík László Gyimesi György magyar Szövetség nyelvtörvény nyelvtörvény-ügy Szijjártó Péter szlovák nyelvtörvény
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
