Nyitókép: Körkép.sk

 

Észtország kicsi állam a Balti-tenger partján, 1991 előtt még az egykori Szovjetunió tagállamaként láthattuk a térképeken. Oroszország szomszédságában parányinak vélhetjük területét, ám mint minden, ez is csupán viszonyítás kérdése, hiszen alig kisebb Szlovákiánál. Észtországról itt, Közép-Európában viszonylag keveset tudunk, ám azt érdemes megjegyezni, hogy a finnekkel együtt a magyarok északi nyelvrokonai – tehát történelmi vándorlásaink valamiképpen összekötik népeinket.

 

Az ország fővárosa Tallinn, melyet a dánok alapítottak, és már a 13. században jelentős kereskedővárosként tartották számon Észak-Európa partjainál. Tallinn nagyjából Szentpétervár (a szovjet időkben Leningrád) magasságában található meg a térképen.

 

 

Észtország a mérsékelt égöv északi peremén helyezkedik el, s bár az ország éghajlata az Atlanti-óceán felől érkező Golf-áramlat hatása miatt ugyan enyhébb, mint mondjuk Szibériában, de az itthoni időjárási viszonyainkhoz képest nagy általánosságban hidegebb.  A napocska decemberben kilenc óra tájban ébredezik, és négy óra körül tér nyugovóra.

 

A sötétség ráadásaként Észtországban a fagyos tél is megmutatja erejét. A levegő hőmérséklete napközben általában -4, -5 Celsius-fok körül mozog, ami ugyan még nekünk sem túl hideg, de a helyi lakók úgy mondják, nem ritka jelenség, hogy a hőmérséklet -20, -25 Celsius-fokra csökken le. Általában novemberben hullik le az első hó, és akár március végéig is megmarad, aminek következtében szinte az egész ország területét 3–4 hónapon át fehér hótakaró borítja. Nos, az idei tél minderre rácáfolt, hiszen a novemberi első hó elolvadt, és éppen karácsony estére érkezett meg a következő hótakaró, megadva az ünnepnek kijáró mesébe illő varázsos hangulatot.

 

 

Most, a mellékelt képekkel Észtország havas tájain barangolhatunk. A fotók az észt tanyavilágba visznek el bennünket, a tengerparttól a szárazföld irányába – Tallinntól mintegy 40 kilométerre, délre. A tanyán alig észleljük az élet jeleit, a hatalmas mélyzöld fenyvesek és a csupasz, fehér törzsű nyírfák közötti tisztáson egyetlen tanyasi ház jelzi, hogy emberek is élnek errefelé.

 

A ház körül mindent fehér hótakaró borít – bár a korábbi helyi viszonyoktól eltérően vékonyabb rétegben. Ám a táj így is mesésen szép látványt nyújt a fák ágaira hullott fehér hólepeltől, ami pedig meg-megcsillan az alacsonyan járó nap ide tévedő sugaraitól. Nyugalom, béke honol mindenütt – érezni a Teremtő jelenlétét.

 

 

 

Buday Mária

A képek a szerző felvételei

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.