A szlovák külpolitikai irányultságról szóló vita belpolitikai intrika. Mi áll a héttérben?

Belpolitikai válság előszelét jelzi a Szlovákia külpolitikai irányultságáról szóló memorandum bővítése és kiterjesztése, amit Robert Fico (Smer) kormányfő javasolt kedden. Fico a Brüsszeltől eltérő álláspontok védelme kapcsán és a megváltozott európai politikai pozíciókra akar reagálni egy olyan új memorandummal, amit nem csak három közjogi méltóság fogad el, de a koalíciós pártok vezetői is. A húzás időzítése bizonyára nem véletlen, bár a célja nem teljesen világos. Nekünk van pár tippünk arra, mi állhat a háttérben. A következőkben ezeket vesszük sorra azzal, hogy ezek egyenként, de egyszerre is igazak lehetnek.

1. Az ellenzék újabb kormányrobbantó mesterterve

Az ellenzék Szlovákia nyugati külpolitikai irányultságának rögzítését akarja javasolni a parlamentben, éppen akkor, amikor Ukrajna veszélybe sodorta az ország gázellátását, Brüsszel pedig nem tett semmit.

Az ellenzék ezzel szorult helyzetbe akarja hozni Ficot. Ha a kormány nem szavazza meg az ellenzéki javaslatot, akkor a progresszívek telekürtölik Európát azzal, hogy Fico ki akarja léptetni az országot az EU-ból, és Oroszországhoz akarja csatolni (ezt többen közülük már most is szajkózzák annak ellenére, hogy az ötlet önmagában is primitív propaganda).

Ha viszont a kormány, vagy annak egy része támogatja az ellenzéki javaslatot, az a koalíciós szerződés megsértése lenne, és újabb kormányválság robbanna ki. Épp akkor, amikor Fico igyekszik erőt mutatni Ukrajnával szemben, amely már az orosz kőolajtól is el akarja vágni Szlovákiát.

Magyarra lefordítva: az ellenzék Ukrajna érdekében próbálja destabilizálni a kormány pozícióját, hogy az ne érvényesítse Szlovákia uniós tagságából fakadó lehetőségeit Kijev ellen.

A kommunikációs megoldás az lenne, ami minden ilyen helyzetben: a kormány saját, azonos tartalmú, de más súlypontozású javaslattal rukkol elő. Így a kormánypártok nem azt mondanák az ellenzéki javaslat elutasításával, hogy nem akarják fenntartani a nyugati irányultságot, hanem azt, hogy van saját javaslatuk és azt akarják elfogadni.

2. Pellegrini kicsinyes játszmája

Peter Pellegrini szerda este jelentette be, hogy szerinte a négy hónappal ezelőtt aláírt külpolitikai irányultságról szóló közös memorandum tökéletesen megfelel a jelenlegi helyzetben.

A nyilvánvaló ellenszegülésnek több oka is lehet. Nem kizárt, hogy Pellegrini így akarja megmutatni a nyugati partnereknek, hogy ő az ország nyugati irányultságának garanciája.

Valószínűbb azonban, hogy Pellegrininek ez inkább a házelnöki poszt várható betöltéséről szól. Az egy éve üresen álló házelnöki pozícióra a koalíción belüli feszültségek miatt a kormány eddig nem tudott érdemben senkit jelölni. Nemrég azonban az SNS kötélnek állt, és jelezte, hajlandó támogatni a HLAS jelöltjét.

Fico nagyjából ezzel egyidőben jelezte először a memorandum kiterjesztésének lehetőségét, akkor még igencsak homályosan. Más szavakkal: a Smer és az SNS politikai gesztust követel a HLAS-tól azért cserébe, hogy az államfői szék után (Pellegrini) a házelnöki posztot is megtarthatja. Ez a politikai gesztus pedig egy érdemben semmi újat nem jelentő, de az SNS és a Smer számára plusz szavazatokat hozó külpolitikai memorandumba foglalt hókuszpókusz, amelyre majd egy sor jól megszerkesztett, globalista- és Brüsszel-ellenes marketing-narratívát fel lehet építeni.

Pellegrini láthatóan értette a célzást. A memorandum kiterjesztését ugyan elutasította, de rögtön hozzátette, hogy a bővítéséről hajlandó tárgyalni, méghozzá a házelnök megszavazása után.

3. Fico Brüsszelnek akar üzenni

Nem kizárt, hogy Fico Brüsszelnek akar üzenni. A Szlovákia külpolitikai irányultságát rögzítő memorandum puszta megnyitása is üzenet értékű. Az üzenet pedig úgy hangzik: ha Brüsszel nem védi meg Szlovákia gazdasági érdekeit Ukrajnával szemben, akkor olyan politikai gesztust tesz, amely újabb lökést ad a jobbra forduló európai politikának.

Néhány dolgot érdemes kiemelni. Kijevben már az orosz kőolaj elzárása is napirenden van, ami a Slovnaftnak nagyon komoly veszteségeket tudna okozni. Ráadásul Közép-Európa versenyképessége elsősorban az energiaáraktól függ, tehát hiába van gáz és olaj, ha a gazdaság a magasabb árak miatt közép- és hosszútávon leépül.

A másik fontos körülmény, a versenyképesség. A gazdasági válságnak van egy huncut sajátossága. Az nyer rajta, aki legtovább állva marad, vagy aki a legkevésbé drágán tud szállítani. Vagyis a magasabb energiaárak miatt leépülő közép-európai piacot a nyugat-európaiak már kinézték maguknak.

Ezért van az, hogy a szankciók ellenére a nyugat-európaiak rekordmennyiségben vásárolják az orosz LNG-t, közben támogatják (sőt, uszítják) Ukrajnát az orosz gáz és kőolaj tranzitjának leállítására, ami elsősorban Közép-Kelet-Európának fáj.

A harmadik, hogy ebből az arrogáns, globalista felsőbbrendűségből van elege az embereknek sok országban. Franciaországban kisebbségi kormány van, Németországban előrehozott választás lesz heteken belül, Ausztriában a baloldali-néppárti koalíciós tárgyalások összeomlottak, a radikális jobboldaliak alakítanak kormányt. Csehországban idén választás lesz, a spanyol kormány saját súlya alatt omolhat össze (kvázi ott is kisebbségi kormány van, csak a katalánok tartják felszínen Pedro Sanchez kormányát). És még folytathatnánk a sort.

Ez az az európai változás, amire (legalábbis névleg) Fico reagálni akar. És ez a reakció a Szlovákia érdekeit semmibe vevő Brüsszelt állítaná pellengérre, nem kis politikai vihart kavarva.

Komjáthy Lóránt 

Nyitókép forrása: Komjáthy Lóránt