Ismét válaszúthoz érkezik a felvidéki magyar választó: Adjunk még egy utolsó utáni esélyt, vagy ne adjunk?

Olvasom, hogy a Magyar Szövetség elnöke szerint „a felvidéki közösséget úgy tudjuk megóvni a társadalmi polarizálódás és a durvuló közbeszéd romboló hatásaitól, ha pártként az iskoláinkat fenyegető oktatási reformra vagy épp a régióinkat veszélyeztető környezetszennyező létesítmények megakadályozására összpontosítunk”.

Hát, kétszer is elolvastam, hogy Gubík László mit is szeretne mondani nekünk, pontosabban a Napunk olvasóinak, mivel az említett liberális lapnak nyilatkozott. A magyar párt közösségi oldalán megosztott posztjában aztán kiderül, hogy Gubíkot arról kérdezte a Napunk, hogy miért nem szólt hozzá a párt eddig a szlovákiai politika vezetőv  témáihoz.

Erre jön a fenti idézet kicsit kibővítve, miszerint az egységességhez csak az az út vezet, ha kimaradunk a társadalmi polarizálódást és a durvuló közbeszédet kiváltó témákból. Mert ez létszükség, és épp ezért összpontosítanak a pozsonyi székházban inkább az oktatási reformra és a környezetszennyező létesítmények létrehozásának megakadályozására.

Nem először készülök felhívni a magyar párt vezetésének figyelmét arra, hogy véleményem szerint tévúton járnak. Tavaly szeptember óta bár korszakváltást hirdettek, előrelépést nem láthatunk a felvidéki magyar politizálásban. Megjegyzem, legnagyobb sajnálatomra.

Gubík Lászlóék láthatóan kijelölték az utat, amin haladni szeretnének, amivel nem is lenne semmi gond, ha a céljuk továbbra is a parlamenten kívülről való „politizálás”. Úgy tűnik, hogy a mindenféle egyeztetéseik során nem sikerült még letisztázni, hogy a nagypolitikához szükség van arra, hogy megnyilvánuljanak a nagypolitikai témákban.

Felteszem a kérdést Gubík úrnak és társainak: hogyan szeretnék meggyőzni a felvidéki választókat arról, hogy felkészültek a parlamenti politizálásra, ha nem hajlandóak egyértelmű véleményt nyilvánítani az aktuális belpolitikai vagy külpolitikai kérdésekben. Honnan fogják a felvidéki magyar választók tudni, hogy milyen értékeket képviselnek az egyes témákban?

Azok az idők már rég elmúltak, amikor elég volt bedobni a magyar kártyát! Az elmúlt 20 évben sikerült szétverni ezt a fajta magyar egységet, a felvidéki ember kilépett a buborékból és tudni akarja, hogy milyen megoldást kínálnak a problémájára.

Nem titok, hogy az elmúlt választások során mennyi magyar szavazott át szlovák pártra, mert a saját problémáinak megoldását kereste. Alacsonyabb adókat, jobb közlekedést, megfizethető árakat keresnek. Ezek a témák is érdeklik őket!

Jelen állás szerint, nyilván, mivel az urak nem szeretnek nagypolitikával foglalkozni, úgy tűnik, hogy arról sem értesültek, hogy reális esély mutatkozik az előrehozott választásokra. Jaj, nem! Bocsánat! A Napunk erre is rákérdezett, tehát mégiscsak hallottak róla! Gubík úr válasza az volt, hogy „tetszik vagy sem, a megmérettetésre állandóan készen kell állni”.

Adódik a kérdés: ha tudnak róla, akkor miért nem látszik, hogy készülnének rá? A magyar ember már senki két szép szeméért nem karikáz. A választó, aki választásról választásra egyre nagyobbat csalódik, nem fog a vesztes lóra fogadni.

A felvidéki magyar választót nem a „társadalmi polarizálódástól és a durvuló közbeszéd romboló hatásaitól” kell megvédeni! A magyar választó nem burokban akar élni, hanem egy élhető országban. Ahol a fizetésből futja ételre, lakásra, oktatásra, a számlák kifizetésére. Ahol van olyan érdekképviselete, melyet számon tud kérni, melytől választ kap a kérdéseire és problémáira. Nem csak azokra a kiválasztott problémákra, melyekre a csőlátású politikus válaszolni akar, hanem az összesre.

A Magyar Szövetség láthatóan úgy tekint a választókra, mint a birkákra: ne nézzünk, ne kérdezzünk, ne halljunk meg semmit, amiről ők nem akarnak beszélni. A durvuló közbeszéd romboló hatásait nem azzal oldjuk meg, ha bizonyos témákon kívül minden másra úgy tekintünk, mintha nem is létezne. Személy szerint elutasítom, hogy meg akarják szabni, hogy mivel foglalkozzak és mivel ne az országban zajló kérdések közül. Számomra nem az a létszükség, ha szelektálok, hanem az, ha mindennel a lehető legjobban képben lehetek, mert amennyire lehet, szeretem a sorsom magam irányítani. Vagy legalább megérteni, hogy mi miért történik és hogy milyen lehetőségeim vannak arra vonatkozóan, hogy helyzetem javulhasson.

Az ilyen kijelentésekkel Gubíkék azt üzenik, hogy nekik nem számít, ha drágulnak a megélhetési költségek, ha nem tudjuk majd kifizetni a gázszámlát, ha a vállalkozók csődbe mennek az egyre gyülemlő terhek miatt. Ahogy az sem zavarja őket, hogy a gyerekek után járó adókedvezményt sikerült jócskán megnyirbálni. Ugyancsak nem érdekli a pártot a nyugdíjasok helyzete sem, vagy az egyszerű dolgozó embereké. Találtak maguknak két témát, többre nincs kapacitás?

Mi lesz ezután?

Jelen állás szerint esély van rá, hogy ősszel ismét urnához kell járulnunk, a magyar választó pedig ismét válaszúthoz érkezik: adjunk még egy utolsó utáni esélyt, vagy ne adjunk?

Amennyiben nem változik meg a Magyar Szövetség hozzáállása, úgy sajnos borítékolható az eredmény. Gubík Lászlóék úgy vonulnak be a történelembe, mint akik a magyar párt megszűnéséhez asszisztáltak.

Miért? Mert pillanatnyilag nehéz elképzelni, hogy akár a három százalékos küszöböt is képesek lesznek megugrani. Ha pedig nincs 3 százalék, akkor nincs állami támogatás, amiből adódik, hogy a 2026-ban esedékes megyei választások kampányát sem lesz miből finanszírozni, tehát jó eséllyel a párt regionális szerepvállalása is megszűnik. Azt már hozzá sem tesszük, hogy erősen kérdéses, vajon ki fog dolgozni a párt vezetői közül, ha nem lesz miből fizetést adni.

Túlzásnak hangzik? Inkább reálisnak.

Gubíkék hadat üzentek a csicseri alapszervezet politikusának, akinek (is) köszönhetően a legutóbbi választásokon tényleg kevésen múlott a bejutás a parlamentbe. Ha ő sem lesz ott a listán, akkor több tízezer választó maradhat otthon, vagy szavaz át más pártra. Azok, akik eddig nem mentek el szavazni, ezután sem fognak, mert nem kapnak semmilyen motivációt arra, hogy a magyar párt képviselőire szavazzanak.

Az utóbbi években annyiszor játszották el a „hiteles politikus” kártyát, hogy még aki hiteles lehetne, az sem adja már nevét a párthoz. A még ismert nevek, akik valamelyest megmozgatták a választót, már nem vállalnak listás szereplést, így egy ismeretlenekből álló 150-es lista várható. A többit gondoljuk hozzá!

Őszintén remélem, hogy valamilyen csoda történik. Valahol. Valamikor. De az elmúlt 20 év tapasztalata és a jelenlegi felvidéki politikai felhozatal mérhetetlen arroganciája azt mondatja velem, hogy csodák itt nincsenek.

Komjáthy Petőcz Andrea

Nyitókép: szövetség.sk