Az elmúlt napokban Tomáš Taraba (SNS) környezetvédelmi minisztert grillezték a sajtóban, elsősorban az ellenzékiek és a hozzájuk köthető NGO-k. Az ok a málnapataki szivattyús energiatározós vízerőmű projektje. A projekt tárcaközi egyeztetésre bocsátása után közel harminc kiegészítő javaslat érkezett a kormányhoz, az ellenzék további tiltakozásokra készül, a Demokrati pedig 20 ezer tiltakozó aláírást gyűjtött össze. Mindezek mellett az ellenzék rendkívüli ülésen vonná meg a bizalmat Tomáš Taraba minisztertől.
A Demokrati mélyatlantista (és magyarellenes) parlamenten kívüli párt két nap alatt több mint húszezer aláírást gyűjtött össze a vízerőműprojekt ellen. A petíciót hétfőn leadták a környezetvédelmi minisztériumban. A PS, az SaS és több NGO is tiltakozásának adott hangot.
Bár a Demokrati még az állami támogatáshoz szükséges 3 százalékot sem érte el a 2023-as választáson, a Slovenskoból kiugró Ľubomír Galkónak köszönhetően van egy képviselőjük a parlamentben (nevetséges, de a PS-szel is ez volt a helyzet 2021-ben, akkor a Za ľudíból kiugró Tomáš Valášeken keresztül hallatták a hangjukat parlamenten kívülről).
Az ellenzék és az NGO-k elsősorban a gyorsított eljárást kifogásolják, és azt, hogy mivel a kormány stratégiai projektként akarja kezelni a vízerőművet, elvileg kisajátíthatná azokat a telkeket, amelyre a vízduzzasztókhoz szüksége van. Hogy ki mindenkit érintene hátrányosan a kisajátítás, nincs megbízható információ. A kormányoldalon elhangzó érvek szerint egy magánfarm és még néhány ház tulajdonosait érint a kisajátítás. Az ellenzék szerint azonban általános problémáról van szó, amely jóval többeket érint.
A projektet ellenzi a WWF Slovensko és a Združenie Slatinka polgári társulás, a régióban élők egy jelentős része. És ott van a sorban a Via Iuris is. Ez az NGO alapozta meg Zuzana Čaputová korábbi progresszív államfő karrierjét.
Besztercebánya megye szintén tiltakozik, amely inkább a 2035-ig épülő projekt megvalósulásával járó káros hatásokat hangoztatja, mint az utak elhasználódása és a települések költségvetésének megcsappanása. Magyarul: kompenzációt követel.
Tegyük hozzá, hogy az egész ellenzék gerjesztette lincshangulat annak a politikai játszmának a része, amely az előrehozott választás kieszközlését szolgálja. Így érdemi, objektív vitát aligha várhatunk. Addig biztosan nem, amíg ki nem derül, hogy a kormány rendezi a sorait vagy előrehozott választás lesz.
Taraba több párbeszédet, tárgyalást ígér
Tomáš Taraba miniszter kedden tette közzé a Facebookon, hogy a projekthez hivatalosan 29 módosító javaslat érkezett be a tárcaközi egyeztetés keretében. Ígéretet tett arra, hogy mindegyikkel foglalkozni fog a tárca.
„A Málnapatak melletti projekt kapcsán minden javaslattal foglalkozni fogunk és intenzív tárgyalást indítunk a helyi lakosokkal, hogy láthassák, milyen előnyöktől és anyagi hozadékoktól akarja őket megfosztani az ellenzék. (…) A közeljövőben elindítunk egy weboldalt a projektről, és egész Szlovákia láthatja majd, milyen óriási bevételektől fosztana meg minket az ellenzék”
Ez elég nagy pálfordulás, tekintettel arra, hogy eredetileg csak 5 napot hagyott a kiegészítések csatolására. Politikai szempontból lényegében ez adott muníciót az ellenzék kezébe. Ráadásul vannak fehér foltok az érvelésében.
Mi az a szivattyús energiatározós vízerőmű?
Miért van szükség egyáltalán ilyen vízerőműre? Azért, mert az elektromos áram fogyasztása nem állandó. Nappal csúcsidő van, éjszaka a fogyasztás alacsony. A primer erőművek (atom, szén, stb.), azonban viszonylag állandó teljesítményen működnek. Vagyis az éjszaka termelt áram egy része „elveszne”, miközben nagyon jól jönne a nappali csúcsidő idején.
Az energiát tehát tárolni kell valahogyan, hogy az éjszakai túltermelés segítse a nappali fogyasztási igények kiszolgálását. Erre szolgálnak a szivattyús energiatározós vízerőművek. Általában Európában ezt a szerepet fosszilis tűzelőanyagokkal (gáz, olaj) működő erőművek látják el.
A szivattyús energiatározós vízerőmű lényegében két olyan tó vagy vízduzzasztó összekötése, amelyek közel vannak egymáshoz, de jelentős szintkülönbség van kettejük között. A szintkülönbségből adódó esés adja a víznek azt az energiát, amivel meghajtja a turbinákat.
A dolog úgy működik, hogy mikor nagy az elektromos hálózat terheltsége (nappali csúcsidő), akkor a magasabban lévő tóból átengedik a vizet az alsóba, hogy a turbinák áramot termeljenek. A fenti tó sem apad azonban ki, mert mikor a hálózat terhelése alacsonyabb (éjszakai túltermelés), a szükséges mennyiségű vizet egyszerűen visszaszivattyúzzák a feljebb elhelyezkedő tóba.
Ezért hívják energiatározós vízerőműnek. A célja nem az energia termelése, hanem a villamosenergia-ellátás kiegyensúlyozása, hogy mindig, minden feltétel mellett megfelelő feszültség legyen a vezetékekben. A szivattyús energiatározós vízerőművek 75-85 százalékos hatékonysággal tudják ugyanazt az energiát megforgatni. Ez kevésnek tűnhet, de az összes áramellátást kiegyensúlyozó megoldás közül még mindig az egyik legköltséghatokényabb.
Az ilyen vízerőművek egyébként pont a most nagy hangon tiltakozó balliberálisok miatt terjedtek el. Az általuk erőltetett zöld átállás miatt sok ország energiaellátása jelentős részben szél- és vízerőművektől függ. Ezek azonban nem mindig termelnek megbízhatóan (szélcsend, aszály, drága karbantartás). Ezért a fent leírt modell alapján szükség van egy megbízható és jó hatékonysággal működő kiegyenlítő erőműre.
Taraba állítása szerint a projekt 2,4 milliárd euró költséget jelent. Ha csak az anyagiakat nézzük, a megtérülés kétséges. A Költségvetési Felelősség Tanácsa szerint a projekt nem megtérülő, mert évi 80 millió eurót állít elő. A Tanács szerint azonban önmagában a megvalósításhoz szükséges pénz törlesztőrészletei évi 100 milliót tesznek ki.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/Milan Illík
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
