A háborúpárti európai „hajlandók társasága” összeült, hogy nagy szavakkal leplezze ostobaságát és tehetetlenségét

Összeült a „hajlandók társasága” Londonban, hogy brit vezetéssel tárgyaljon Európa és Ukrajna jövőjéről. A dolog több szempontból is nevetséges és szánalmas, többek között azért, mert az a Nagy-Britannia vitte a prímet, amely még csak nem is EU-tag. Ott volt Olaf Scholz is, aki viszont már csak leköszönő német kancellár. De nem csak a britek, a szintén bukott kanadai miniszterelnök is ott téblábolt, akinek végképp semmi köze Európához. Magyarra lefordítva, ami vasárnap Londonban zajlott, az nem Európáról szólt, hanem a globalista, háborúpárti elit vergődéséről, akik próbálják megmenteni saját arcukat, milliárdjaikat, amit Ukrajnába és Ukrajna kivéreztetésébe fektettek.

A londoni bagázs jórészt azokból az országvezetőkből állt, akik halálba küldték az ukrán népet olyan előnyöket ígérve nekik, amit sosem akartak biztosítani számára, vagy legalábbis sosem tudták azt igazán garantálni. Az egyik ilyen előny a NATO-tagság volt. A NATO-tagsággal provokálták ki Oroszországgal, és a NATO-tagság volt az első, amiről kiderült, hogy Ukrajna sosem kaphatja meg.

A „hajlandók társaságának” mostani önsegélyező gyűlését az alapozta meg, hogy Volodimir Zelenszkij rendkívül arrogáns módon beleszállt Donald Trump amerikai elnökbe, aki nem maradt adósa. Az amerikai elnök valósággal kihajította Zelenszkijt a Fehér Házból, és jelezte, hogy akkor jöjjön vissza, ha már készen áll a békére. Beszédes, hogy még az ukránoknak végig keményen lobbizó republikánus Lindsey Graham szenátor is hátat fordított Zelenszkijnek.

Európának az ukrán elnök fiaskója kapóra jött. A „hajlandók társasága” ugyanis mindent elkövetett, hogy valahogy beleszólást nyerjen az amerikai-orosz és amerikai-ukrán tárgyalásokba. Zelenszkij ostobasága nélkül erre aligha kaptak volna esélyt – és valójában most is csak sajtófigyelmet kaptak, nem amerikai meghívást.

Nézzük mi történt

Nagy-Britannia, amelynek kormánya egyébként több száz aktivista Amerikába küldésével támogatta a Trump elleni demokrata kampányt, be akarta bizonyítani, hogy mennyivel barátságosabb Zelenszkijjel, mint Trump. Odarángattak a találkozó helyszínére egy sor Zelenszkijért rajongó „tüntetőt”, Keir Starmer brit kormányfő pedig forró ölelésben részesítette Zelenszkijt.

A skótok egyik képviselője felszólította a brit kormányt, hogy mondja le Donald Trump londoni látogatását. Ez nyilván csak a politikai játék része volt, feldobtak egy labdát, hogy Starmer bizonyíthassa, hogy nem áll szándékában barátságtalan lépést tenni Trump felé. Ennek rendje és módja szerint a brit kormányfő el is utasította a skót képviselő ötletét.

Starmer arról is beszélt, hogy „a szavak ideje lejárt, cselekedni kell”, mert „Európa fordulóponthoz érdekezett”, és „rendkívül törékeny helyzetben van”. Elutasította azokat az újságírói célzásokat, melyek szerint az USA és Donald Trump már nem megbízható szövetséges. Sőt, valójában – szánalmas, de így van – a brit kormányfő közös béketervvel akar Washingtonba menni.

Európa tehát továbbra is Washington kegyét keresi, és mivel semmilyen más eszköze nem maradt, mediális cirkusszal igyekszik bebocsátást nyerni az amerikai elnökhöz, ahhoz a Donald Trumphoz, akit fél évvel ezelőtt még nyilvánosan szidalmazott.

A megfogalmazás mindenesetre nem állja meg a helyét, hiszen nem Európa képviselői találkoztak Londonban vasárnap, hanem azok a háborúpárti politikusok, akik végighazudták az elmúlt három évet Ukrajna és a háború kapcsán. És most, hogy Donald Trump nélkülük teremt békét, hirtelen ráeszméltek, hogy lépni kell.

Persze úgy, hogy ne az Európai Unió keretein belül szülessen európai béketerv, mert még beigazolódik Orbán Viktor magyar miniszterelnök igaza, arról nem is beszélve, hogy a britek és a franciák egyre kevésbé tagadják, hogy valójában ők csak részt kérnek az ukrán nyersanyaglelőhelyekből. A nagy erkölcsi magasló nem más, mint profithajhászás élő egyenes adásban. De haladjunk tovább.

A résztvevők listája:

• Keir Starmer, brit kormányfő;
• Emmanuel Macron francia államfő;
• Giorgia Meloni olasz kormányfő;
• Alexander Stubb finn államfő;
• Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke;
• Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke (mindketten uniós tagállami mandátum nélkül vettek részt a találkozón);
• Mette Frederiksen dán miniszterelnök;
• Olaf Scholz német (bukott) kancellár;
• Mark Rutte NATO-főtitkár;
• Petr Fiala cseh kormányfő;
• Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök;
• Ulf Kristersson svéd miniszterelnök;
• Hakan Fidan török külügyminiszter (beszédes, hogy Törökország nem képviseltette magát magasabb szinten);
• Donald Tusk lengyel miniszterelnök;
• Dick Schoof holland miniszterelnök,
• Justin Trudeau kanadai miniszterelnök;
• Ilie Bolojan román elnök;
• és persze Volodimir Zelenszkij ukrán elnök.

A cseh kormányfő (akinek regnálása alatt Csehország jól bekeresett az Ukrajnának eladott, túlárazott tüzérségi lőszeren…) Ukrajna támogatásának fokozását szorgalmazta, illetve a nagyobb védelmi kiadások mellett foglalt állást. Csehországban idén választás lesz, és a jelek szerint Fiala óriásit fog bukni, ezért kijelentései nem érnek többet Olaf Scholz német kancellár nyilatkozatainál.

Mark Rutte, NATO-főtitkár szintén az európai védelmi képességek növelésének szükségességéről beszélt. Állítása szerint több európai ország jelezte, hogy jelentős védelmi kiadásnövelést jelent be. Itt érdemes kiemelni, hogy ez az USA-nak szól, Európa nyilvánvalóan amerikai fegyvereket fog vásárolni, saját jóléti kiadásai és gazdasági képességei rovására. 

Rutte elutasította a feltételezéseket, miszerint Donald Trump amerikai elnök nem védené meg Európát, ha azt támadás érné. Korábban egyébként a NATO-főtitkár felszólította Zelenszkijt, hogy rendezze viszonyát Trumppal.

Rutte azt is leszögezte, hogy az európai országoknak fel kell készülnie a békemegállapodásra Oroszország és Ukrajna között, és biztonsági garanciákat kell nyújtaniuk Ukrajna számára. Rutte szerint ezért a célért „Európának aktívabbnak kell lennie Ukrajnában”. 

Keir Starmer brit kormányfő állítása szerint több résztvevő ország (tehát nem mindegyik) jelezte, hogy részt akar venni az Ukrajnáról szóló európai tervben. Azt is mondta, hogy minden, amit ő tesz, azt a békéért teszi. A dolog szépséghibája, hogy 2024-ben a britek komolyan fontolóra vették, hogy egy esetleges világháborúból ők jól jöhetnek ki, mert kellő távolságban vannak Oroszországtól. Ennyit a britek békéjéről.

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen arról beszélt, hogy „gyors ütemben át kell fegyverezni Európát”, és Ukrajnának „komplex biztonsági garanciákat kell nyújtani”.

Csak halkan jegyezzük meg, hogy az EU három legfontosabb vezetője mind korrupciós botrányba keveredett már. Ursula von der Leyen túlárazott amerikai Pfizer-vakcinákat sózott a tagállamokra. Kaja Kallas külügyi főképviselő férje gennyesre kereste magát az orosz-ellenes szankciók megkerülésén. António Costa, az Európai Tanács elnöke pedig hazájában korrupciós és visszalélési botrány miatt kényszerült lemondani a miniszterelnöki posztról.

Ilyen körülmények között el tudjuk képzelni, milyen ügyleteket fognak kötni Európa átfegyverzése égisze alatt.

Azt is érdemes kiemelni, hogy ha a „hajlnadók társasága” tervei valósulnak meg, Európának egyszerre kell amerikai fegyvereket vásárolnia, megvédeni Ukrajnát és újjáépítenie Ukrajnát. Csak az európai haderőképesség megfelelő mértékű növelése 250 milliárd eurós éves többletkiadást jelent a tagállamok számára. Ukrajna újjáépítése a korrupciós láncokra való tekintettel 500-800 milliárd euróba fog kerülni.

És akkor még nem beszéltünk az európai gazdasági problémákról, és arról a tényről, hogy a hajlandók társaságának tervei csak a jóléti állami kiadások lefaragásával lehetséges. 

És még nem beszéltünk arról, hogy európai hadsereget szivárványos transzneműekből, baloldali klímaaktivistákból nem lehet építeni. Ahhoz nemzetben hívő, jobboldali társadalmi rétegekre van szükség. Nyugat-Európában egy ekkora váltás jelenleg nehezen elképzelhető…

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: SITA/Justin Tallis/Pool via AP