A szlovák kormányoldal gyávaságánál csak az ellenzék háborúpárti szolgalelkűsége veszélyesebb

Szlovákiában papíron szuverenista kormány van. Papíron. Az ország sorsa szempontjából ez egy igazán veszélyes körülmény, mert az alternatíva egy nyugatbérenc, háborúpárti progresszív koalíció lenne. Aki azt hiszi, hogy Ukrajna parttalan támogatása és a háborús erőfeszítésekre költendő tízmilliárdok mellett egy PS vezette kormány majd rendbe tenné az országot, az álomvilágban él. Ez a szomorú és rendkívül frusztráló helyzet.

Robert Fico (Smer) kormányfő hétfőn belengette az uniós vétót abban az esetben, ha olyan zárónyilatkozatot akarnának elfogadni a csütörtöki EU-csúcson a tagállamok, amely a háború elhúzását szolgálná. Ugyanakkor nem akadályozza az Európai Unió fegyverkezési programját, amelyet a keddi hírek szerint Ursula von der Leyen 800 milliárd eurós program keretében valósítana meg. Miből? Természetesen az adófizetők megsarcolásából.

Túl keveset beszélünk arról, hogy a Nyugat háborús politikája tette tönkre Európa gazdaságát, és ez a háborús politika kényszeríti a szlovák kormányt arra a konszolidációra, amit a háborút támogató ellenzék oly bőszen kritizál. Pedig ez a helyzet.

Fico azt is mondta, hogy csak akkor fogja támogatni az EU döntéseit, ha Ukrajna végre újraindítja a gáztranzitot Szlovákia felé. Gyimesi György azonban helyesen írta meg a facebookon, hogy ezen az ultimátumon már túl vagyunk. A tranzit újraindításáról szóló tárgyalások voltak a feltételei annak, hogy Szlovákia megszavazza az oroszellenes szankciók meghosszabbítását. Szlovákia szavazott, Ukrajna és Brüsszel mégis ellehetetleníti a tranzit újraindítását.

Fico és a kormány tehát a harcias retorika ellenére defenzívában van. Nyilván, emögött ott van a kormányválság, a HLAS Brüsszelhez kötődő elemeinek zsarolópotenciálja, és az, hogy Robert Fico és a Smer baloldali párt, és mint ilyen, szorosan kötődik az európai mainstream baloldali pártokhoz. Ezért is támogatta a hazájában korrupciós vádak miatt lemondásra kényszerült Antonio Costa (portugál) exkormányfőt, mikor az megpályázta az Európai Tanács elnöki posztját az EU-tisztújítás során.

Fico kemény intézkedéseket lengetett be Ukrajnával szemben is, ám ezek is csak szavak maradtak, tettekre sosem váltotta őket. Szlovákia továbbra is küldi az áramot Ukrajnának. A szlovák Eustreamhez tartozó vezetéken keresztül naponta több mint tízmillió köbméter (zömében orosz eredetű) földgáz megy Ukrajnába Szlovákia felől. Szlovákia nem támogatja katonailag Ukrajnát, de nem akadályozza, hogy más uniós tagállamok ezt megtegyék.

Robert Fico kommunikációja jelenleg erőt próbál mutatni, de csak azért, hogy leplezze tehetetlenségét. És a helyzet az, hogy idővel az ellenzék vitorlájából kifogja a szelet az USA-ban bekövetkező politikai irányváltás. És abban a pillanatban, hogy az ellenzék gyengülni fog, Fico közelebb engedheti magát a mainstream európai pártokhoz. Természetesen politikai és gazdasági előnyökért cserébe.

Lehetne rosszabb

Ugyanakkor Robert Fico kormánya legalább akadályozza a vétójog eltörlését és a Magyarország szavazatának megvonását, amire Brüsszel már évek óta törekszik. És ennek jelentőségét nem szabad alábecsülnünk. A probléma az, hogy a kormánypártoknak ma 76 mandátuma van a parlamentben. Ez magyarul azt jelenti, hogy nullához közelít az esélyük arra, hogy végigkormányozzák a rendes választási ciklust. Főleg úgy, hogy (még a háborús és fegyverkezési kiadások nélkül is) kétmilliárd eurós konszolidáció vár idén az országra. 

A Fico-kormány alternatívája ma egy ideológiai fanatikus, progresszív, kisebbrendűségi komplexusokkal teli PS vezette kormány lenne. Mivel a progresszív-liberális oldal politikusai ahhoz szoktak hozzá, hogy áruba bocsátják országukat jövőbeni, nyugdíjig tartó állásaikért, Szlovákia érdekeit még annyira sem képviselnék, mint a Fico-kabinet.

Néhány évvel ezelőtt Ivan Korčok azzal kampányolt az orosz vakcina ellen (mikor még nem voltak elérhetők a nyugati vakcinák, tehát az orosz vakcina emberéleteket menthetett volna), hogy jaj, mit fognak szólna a nyugati partnerek. Hasonló hazug narratíva mentén érvelt Veronika Remišová (Za ľudí), vagy Tomáš Valášek (PS) is a Brüsszel jóváhagyása nélküli vakcinák ellen. A dolog pikantériája, hogy végül nem az orosz vakcina okozott súlyos szívizomgyulladásokat, hanem a Brüsszel által jóváhagyott brit AstraZeneca, amit Szlovákiából ki is vontak a forgalomból.

Természetesen, ez nem csak ideológiai kérdés volt, már akkor sem, hanem a nyugati, elsősorban amerikai gazdasági érdek érvényesítése a magukat kilóra eladó szlovák politikusokon keresztül. Előkészítették a piacot az amerikai Pfizer és Moderna vakcináknak, amelyeket Ursula von der Leyen bizottsági elnök durván túlárazva sózott a tagállamokra – és ma a Pfizer azért pereli a tagállamokat, mert nem veszik a túlárazott és haszontalan vakcinamennyiségeket.

Most ugyanezt látjuk Ukrajna kapcsán. Azok, akik Brüsszel kezébe adnák át az ország irányítását (globalisták), azzal vádolják a szlovák kormányt, hogy „nem kapott helyet egy olyan fontos találkozón, mint a londoni, ahol Európa döntéseket hozott”. Csakhogy ez hazugság. Ivan Korčok és a teljes ellenzéki bagázs úgy hazudik Ukrajna érdekében, amire utoljára az oligarchákat kiszolgáló, 2016 utáni Smer esetében volt példa.

A londoni klub nem európai – hanem globalista

Fontos leszögezni, hogy az ellenzék állításaival ellentétben a londoni találkozó nem európai találkozó volt, főleg nem uniós. És nem is képviselte magát Európa többsége. Feltéve, hogy az országok egyenlő félként kezelését, amire a progresszívok oly’ előszeretettel hivatkoznak, komolyan vesszük.

19-en vettek részt a londoni találkozón. Ebből Ursula von der Leyen és Antonio Costa mandátum nélkül képviselték az EU-t, így egyetlen országot sem képviseltek. Maradt 17. Kanada, Norvégia, Törökország és a vendéglátó Nagy-Britannia nem tagja az EU-nak, közülük ketten még csak nem is tekinthetők európainak. Maradt 13. Mark Rutte NATO-főtitkár nem képvisel országot, a NATO vezetőjeként pedig eleve nem európai, hanem transzatlanti érdekeket képvisel (benne az USA új vezetésével, tetszik, nem teszik). Maradt 12. Ukrajna nem tagja az EU-nak. Maradt 11.

Akárhogy számolom, az EU 27 tagállamából csak 11 volt jelent a találkozón. Szlovákia tehát a többi 16 tagállam egyike, akik nem akartak részt venni a háborús értekezleten.

De lehetne ezt még fokozni. Justin Trudeau kanadai miniszterelnök megbukott. Olaf Scholz német kancellár megbukott, helyére minden bizonnyal új kancellár ül hónapokon, jobb esetben heteken belül. Emmanuel Macron francia elnöknek hamarosan lejár a mandátuma, a francia kormány kisebbségben kormányoz. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök legitimitását már nem csak az oroszok, de az amerikaiak is kétségbe vonják. Pedro Sánchez spanyol kormányfő permanens belpolitikai válságban kormányoz. Bármit ígérnek és mondanak ezek az emberek, holnap már lehet, hogy semmit nem érnek kijelentéseik.

A szlovák ellenzék azt mondja, hogy erről a rendkívül fontos találkozóról csúszott le Szlovákia a szlovák kormány miatt.

Egy olyan „fontos találkozóról”, ahol olyan döntésekről tárgyalnak, amivel aztán a résztvevők rögtön Washingtonba szeretnének rohanni, mert saját erőből kitalációiknak nem tudnak érvényt szerezni. Mégis, mennyire lehetett „fontos” ez a találkozó a valóságban?

A brüsszeli egyesült államok álma

Persze, a globalisták tovább erőlködnek. A háttérben azt kell látni, hogy a londoni találkozó a globalista elit találkozója volt, nem az európaiaké. És ez a globalista elit a háború elvesztését is arra akarja használni, amire a migrációt, a koronavírusjárványt és háború három évét: központosítani Európát, leszámolni a tagállamokkal, elvenni az országok szuverenitását, bevezetni a nyugati többség diktatúráját.

Ehhez az új eszköz Európa és Ukrajna felfegyverzése. Ahogy politikai nyomásgyakorlásra használták a migrációt egyes tagállamok ellen, ahogy a vakcinákat is felhasználták geopolitikai célokra, úgy fogják most von der Leyen 800 milliárdos fegyverkezési álmát arra használni, hogy pénzt és vele önrendelkezést vonjanak el a tagállamoktól, a közösből pedig majd azok a cégek fognak gazdagodni, akik nyugdíjas állást biztosítanak az emberek vágóhídra küldő von der Leyen- és Tusk-féléknek. 

És ehhez asszisztál most a szlovák ellenzék. Ezért próbálják beállítani (minden realitásérzék nélkül), hogy Európa egyik napról a másikra átveszi az USA helyét a szabad világ vezetőjeként. Nevetséges. Az optimista becslések szerint is tíz év, amíg Európa olyan katonai képességekre tesz szert, amivel helyettesítheti az amerikai védelmi képességet.

És ez a tíz azt feltételezi, hogy Európának lesz pénze a változásokra. Mármint, lesz 800 milliárdja a felfegyverzésre, további 524 milliárdja Ukrajna újjáépítésére, további évi 40 milliárdra a háború folytatására, és még több száz milliárdra, hogy gazdasági versenyre kelljen az USA-val. Ennek nincs realitása. Ezt 2016 körül meg lehetett volna tenni, el lehetett volna kezdeni, de ugyanez a globalista európai elit maga adta el Európa érdekét és stratégiai autonómiáját az akkori amerikai vezetésnek. Most pedig nevetség tárgyává teszi magát, mert még csak fel sem ismeri, hol hibázott.

A szlovák ellenzék nem szlovák ellenzék, hanem egy globalista-ukrán érdekeket védő szövetség. A PS és az SaS örök időkre az is marad. A KDH-nak ugyan van esélye kikerülni ebből a gravitációs mezőből, de ahhoz fel kell adnia a háborúpárti álláspontját, szakítania kell az Európai Néppárttal, és le kellene váltania a Néppárt meghosszabbított kezeként működő pártelnökét.

És hogy hol van a sakktáblán a Magyar Szövetség? Sehol. A magyar párt el van a maga által megálmodott valóságban, ahol csak azzal kell foglalkozni, ami épp kényelmes, és ahol a politikus támaszt elvárásokat a választóval és a sajtóval szemben. Ahol a párt kudarcáért felelőssé lehet tenni a választót és a médiát. Mit számítanak a nagy összefüggések, amelyek közvetlenül befolyásolják mindennapi életünket? A lényeg, nehogy olyat mondjon a párt, ami véget vetne a felvidéki magyar politika szellemi kiüresedésének – mert ha az véget érne, nagyon sok jelenlegi tisztviselő állás nélkül maradna…

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: Komjáthy Lóránt