Nyitókép: AGEL
A nemzetközi nőnap alkalmából egy rendkívüli nő történetét mutatjuk be, aki életét az onkológiai betegek segítésének szentelte. Vlasta nővér, aki hosszú évek óta a komáromi AGEL kórház ápolónője, az odaadás és az empátia mintaképe az emberi élet legnehezebb pillanataiban.
Miután 1976-ban elvégezte az egészségügyi iskolát, úgy döntött, hogy a komáromi kórházban vállal munkát. Bár lehetősége volt arra, hogy szellemi fogyatékos gyermekek ápolónőjeként dolgozzon, elfogadta a kórházban azt az állást, ahol súlyos betegeken segíthetett. Már 18 évesen tisztában volt azzal, hogy küldetése a legsúlyosabb diagnózisokkal küzdők ápolása.
Pályafutását a nőgyógyászati osztályon kezdte, de mindössze 14 hónap után elfogadta az ajánlatot, hogy az onkológián dolgozzon, ahol megtalálta igazi hivatását. Naponta találkozott olyan páciensekkel, akik súlyos betegségekkel küzdöttek. Voltak, akik felépültek, mások a diagnózissal való megbirkózással küzdöttek, de voltak olyanok is, akiknek a sorsa elkerülhetetlen volt. Ők voltak azok, akik a legmélyebb nyomot hagyták benne.
Egy nap két fiatal beteg, Jurko és Vladko érkezett az osztályra. Mindketten mindössze húszévesek voltak, és tekintetük mérhetetlen fájdalmat és bizonytalanságot fejezett ki. Jurko, aki tele volt reménnyel és álmokkal a jövőre nézve, hitt abban, hogy meg fog gyógyulni. Vladko zárkózottabb volt, de volt egy olyan tehetsége, hogy még a legnehezebb pillanatokban is megnevettette az embereket. Idővel Vlasta nővér a barátjuk lett, nem csak az ápolójuk. Együtt élték át a kezelés nehéz, fájdalommal teli időszakát, de a közelség és a bizalom pillanatait is.
Bár mindkét fiú végül elvesztette a betegséggel vívott harcát, Vlasta nővér soha nem felejtette el őket. Bátorságuk és erejük arra ösztönözte, hogy egész munkássága során az onkológiai osztályon maradjon. A kórházi csapat szerves részévé vált, és sok beteg számára nemcsak nővér volt, hanem támasz is a legsötétebb pillanatokban.
„Az emberek segítése a legnehezebb pillanataikban életem küldetésévé vált. Soha nem bántam meg a döntésemet, hogy az onkológián dolgozom”
– mondja Vlasta nővér.
Története példa az elhivatottságra és a szeretetre egy olyan szakma iránt, amely nemcsak szakértelmet, hanem nagy lelket és szívet is igényel.
A nőnapon nemcsak Vlasta nővér, hanem minden nő előtt tisztelgünk, akik nap mint nap gondoskodást, empátiát és erőt visznek az életünkbe.
AGEL/Körkép.sk
Felhasznált képek: AGEL
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
