Szőke nő: Ha egy miniszter nem tud dönteni, küldjük el inkább treszkáért. Arra alkalmas

Az én konyhámban a marhapörkölt abból a húsból készül, amelyet azokon a kis farmokon termelnek meg, amelyek gazdáihoz manapság bármikor becsengethetnek, és elaltathatják az egészséges állományokat. Azért szeretem ezeket a gazdákat és azért ragaszkodok a náluk való beszerzéshez, mert pontosan azt érzem belőlük, amit most sírva mondanak el, hogy ezek az állatok náluk családtagok. Szeretik az állataikat, szeretik a munkájukat, pedig nem könnyű.

Az állat mindennap éhes, mindennap takarítani kell, de bármikor megbetegedhet, bármikor külön figyelmet igényelhet. Ezek az emberek sok mindenről mondanak le, ami a magamfajta kényelmes életében természetes. Pontosan ezért is becsülöm őket, a munkájukat.

Ezeknek a gazdáknak köszönhető, hogy olyan étel készülhessen a konyhákban, amilyen nagyanyáink korában is készülhetett – hazai ízek, igazi minőségi alapanyagokból. Nem kell számolni benne az E betűket, merjük oda tenni a gyermek elé.

Ha valaki, pont a gazdák tisztában vannak egy ilyen járvány ártó voltával, az intézkedések szükségességével. Amivel nem voltak és nem voltunk tisztában, hogy azokba, akik az intézkedéseikre a nevüket firkantják, emberileg nem érik fel az utolsó elaltatott kismalac füle botját sem. Nem kérem, nem érzelgős rész következik! Azt gondolom, hogy mindezt már el kellett volna mondani a mezőgazdasági bizottságon, és a krízisstábon is: az aláíró, rendelkező emberek ugyanis nem csak aláírnak és rendelkeznek. Ezek az emberek felelősséget is vállalnak: a járvány kezeléséért, de az intézkedések végrehajtásáért is. Például azért is, amikor Bakán egy gazdaasszonyhoz bemegy az állatorvos, és amikor altatóvakcina fogytán agyonlövöldözi a vadász az állományát. Akkor is, amikor a kismalacot háromszor is meg kell lőnie annak, aki magát vadásznak tartja. (Kétlem, hogy egy valamire való vadász így gondolkodik.) Szóval, ezért is felelnie kell valakinek, hogy ez megtörténhet!

De ma kiderült, hogy a legnagyobb probléma az, hogy az illetékesek nem mernek dönteni. Szlovákiában az történik, ami nem történt sem Magyarországon, sem Németországban – pár éve. A gócpontoktól számított 3 kilométeres körzetben minden páros ujjú patás állatot felszámolnak, értsd: jó esetben elaltatnak. Teszik ezt tekintet nélkül arra, hogy egészséges vagy fertőzött az állomány. Ezeddig azzal takarództak, hogy EU rendelet. De mint elsőként Nyitra Megye elnöke, Branislav Becík felvállalta, nincs ilyen rendelet, csak ajánlás. Mikor ezzel szembe találta magát Takác mezőgazdasági miniszter a parlament mai mezőgazdasági bizottsági ülésen a következőt mondta: „Senki nem akarja elvállalni a felelősséget, hogy néhány kisgazda miatt végül teljes állományokat kelljen kiirtani.“

Fiúk, ha nem tudtok felelősséget vállalni, nem kell elvállalni a funkciót! Én értem, hogy valójában hatalomra, és nem felelősségre vágytak az érintettek.  Hiszen ez manapság olyan könnyű! Kis marketing, szép öltöny, szép szavak, pár billboard, és a szavazatok megléte után be lehet ülni egy-egy székbe. Manapság egy miniszternyi népszerűséget úgy lehet megteremteni, mint egy-egy parfüm népszerűségét. Sőt, ehhez még vetkőzni sem kell! (Jó, Cigániková szívesen vetkőzne.)

Az emberek megtanulták az évek alatt, hogy a Jóistenre és magukra számíthatnak. Fásultan, enervált életuntsággal fogadják el, hogy a politikus lopcsalhazudik. Békeidőben ki gondol arra, hogy a tejfeles szájú Ricsikékre a kutyát sem bíznám rá, hogy sétáltassa azt meg. Hamarabb lépne bele a piszkába, mint azt felszedné. Az emberek békeidőben nem gondolnak arra, hogy olyan államférfiakat választanak, akikre rá lehet bízni egy Covid vagy száj- és körömfájás járvány kezelését, menekültválságot vagy akár háborús döntéseket. Ezért Ricsikék is beülhetnek a székbe!

Tudják, hogy mi a másik mentsége? Hogy ő nem szakember! Tehát mentegetőzve hangoztatja, hogy senki sem meri elvállalni annak a felelősségét, hogy meghozzon egy ilyen nehéz döntést. Ezek szerint, fiúk haza lehet menni, és lehet arról dönteni, hogy a treszkát a Jednotából kell hazavinni, vagy jó a Biedronka. Mert az a miniszter vagy az a főállatorvos, aki nem mer másban dönteni, annak nem miniszternek és főállatorvosnak kell lennie, hanem rá lehet bízni a vásárlást a reggelihez. Másra alkalmatlan!

Még mielőtt visszavonulnának az urak, mesélek valamit! Ötven évvel ezelőtt az én nagyapám ebben a helyzetben azon dolgozott, hogy a karanténban rekedt emberekben hogyan tartsa a lelket, mert elszakadtak a családjaiktól, és az egy nagyon kiszolgáltatott, komforton kívüli helyzet. Tegyük félre a szakértelmet, és nézzük csak ennek az emberi oldalát. Ötven év alatt hova süllyedt az ember méltóságában?! Miféle emberanyag ez mostanság?! Az együttérző humánus szemlélettől oda süllyedtünk, hogy manapság van olyan ember, aki bemegy az istállóba, önmagát vadásznak gondolja, és körbe lövöldözi az állatokat, miközben a gazda arra volt felkészítve, hogy állatait elaltatják, és eközben két rendőr fogja őt le, hogy ne történjen tragédia. Mindez után pedig mindenki, akinek egy ilyen döntéshez köze lehet, mindenki a posztján marad, senki sem gondolkodik önmagáról úgy, hogy belátom alkalmatlan vagyok, megbuktam. Ennek az embernek nincs egy jóbarátja sem, hogy megsúgja, most kellene abbahagyni.

Ettől az asszonytól még senki nem kért bocsánatot! Senki nem vette észre, hogy óriási hibát követtek el! Emberek fekszenek le, és ébrednek azzal a tudattal, hogy holnap csengetnek, és végrehajtják az ő udvaraikban azoknak az intézkedéseit, akik nem mernek dönteni, és egy élet munkája veszik ott az állataikkal együtt! A Jóisten segítse meg a gazdákat, és irgalmazzon minden gazembernek, aki magáról úgy gondolkodik, hogy képes valamire is, de valójában emberek sorsával hazárdírozik!

Szőke nő